A Duna partja mentén feltörő források természeti adottságai évszázadok óta nyújtanak számunkra lehetőséget arra, hogy szebbnél szebb fürdőket élvezhessünk hazánkban. Egyik legjobb példa erre a budapesti Rudas gyógyfürdő.
             Amilyen régre a történelmi források visszavezetnek minket, tudjuk, hogy bárki is uralkodott ezen a földön, kihasználta az adottságokat, és pompás fürdőket épített.

             Azt ugyan nem tudjuk biztosan, hogy a római idők vagy a középkor alatt mi állt a források körül, de arra rengeteg lelet utal, hogy már akkor kórház állt ott gyógyfürdővel. Az viszont történészek által bizonyított tény, hogy az 1541-től majdnem 150 évig tartó török megszállás ideje alatt működött itt fürdő, melyet újra és újra felújították és átépítették. És minden alkalommal egyre szebb lett.

            Először Ali pasa 1556 körül javított egy keveset a fürdő állapotán. Később Szokoli Musztafa volt az, aki igazán felvirágoztatta a fürdőt. A Rudas fürdő ilidzsa típusú fürdő volt, ami azt jelenti, hogy a források vizének hasznosításával épült. „Az ilidzsa fürdő eredeti állapotában rendelkezett egy nagyméretű előcsarnokkal, itt öltözhettek át a vendégek, és ezen a helyen lehetett teázni, kávézni, pipázni. Ezután következett az átmeneti helyiség, ahol a fal melletti padkákra ülhettek és csorgó kutakból vizet locsolhattak magukra a fürdőzők. A forró helyiség falai mentén szintén voltak csorgó kutak és ebben a helyiségben helyezkedett el középen a medence. A forró helyiségekből nyíltak a magánfürdők, ahol muszlim szokás szerint szőrtelenítést végeztek.” Ekkoriban nagy híre volt az épületnek. Zöldoszlopos fürdőként lett híres, és állítólag az átutazó követségek nagy elismeréssel és dicsérettel szóltak a fürdőről.

           A törökök kiűzése után I. Lipót király 1696-ben a város tulajdonába adta a fürdőt, ekkor polgári fürdő lett belőle. Nem is lett tovább bővítve az 1700-as évek második feléig, amikor a török épületek mellé külön fürdők és vendégszobák épültek. Emellett egy vízimalommal is bővült a komplexum.

            Ám a malom nem sokáig maradt állva mert 1831-ben a fürdőt ismét felújították ifj. Dankó József tervei alapján. 36 kádfürdő és 24 vendégszoba lett hozzáadva az ekkor már évszázadok óta folyamatosan átalakuló épület komplexumhoz.

            1924-ben a fürdő és az Erzsébet híd közötti parkos területén felépült a Hungária forrás ivócsarnoka.
Ám itt még messze nem állt meg a fejlődés. Az 1800-as évek végén több terv is készült (Ybl Miklós is készített tanulmányt), melynek eredményeképpen 1885-ben elkészült a férfi-női népfürdő, 1895-ben pedig átadták a népfürdőkhöz illeszkedő úszócsarnokot. Ez volt a főváros második fedett uszodája, a Császár ún. ásványvíz úszófürdője után.

           1935-ben újra fejlődésnek indult az épület, de a második világháborúban hatalmas károkat szenvedett. Az újabb épületek majdnem teljes egészükben megsemmisültek. Szerencsére az eredeti török fürdőrész megmaradt. Csak 1953-ra fejeződtek be az újraépítési munkálatok.

            Legutóbb 2004-ben került sor egy nagyobb felújításra a Rudas fürdőben. Ma már az úszómedence vízforgatóval, a gyógymedencék korszerű hidraulikával vannak ellátva. A fürdőben ma 13 medence üzemel ebből 6 a török kori részen. A termálfürdőt napjainkban kizárólag férfiak látogathatják. Kivéve a női napokon és a hétvégi társas fürdőzés idején a hagyomány szerinti kötényes fürdőzés keretein belül. 2014-ben egy modern wellness részleg kialakítására került sor. Ennek legvonzóbb eleme a panorámamedence, ahonnan csodás kilátás nyílik a Dunára és a Gellérthegyre.

A bálna is fürdik, még sincs köze a balneológiához... Tréfát félretéve: mi a csuda az a balneológia, és miért jó nekünk? A balneológia röviden: a fürdőzés tudománya. Természetesen nem elsősorban az otthoni tisztálkodásra kell gondolni, hanem a gyógyfürdőkben történő fürdésre orvosi kezelések során. Persze nem attól lesz tudományos, mert az orvos nézi, hanem mitől?...

Noha gyógyfürdők ősidőktől fogva léteznek, a balneológia mégis viszonylag fiatal tudomány. A Magyar Balneológiai Egyesület 1891-ben alakult meg, Európában másodikként, hiszen a kontinensen csak a berlini előzte meg. Kétévente rendez világkongresszust a Nemzetközi Balneológiai Társaság, melynek két ízben magyar elnöke is volt: 1929-ben báró Korányi Sándor, 2002-2008 között pedig Bender Tamás. Az első kongresszust éppen itt Magyarországon, a Gellért szállóban tartották 1937-ben. Ebből is látszik, hogy hazánkban fontos szerepet játszik a balneológia. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy gyógyvizekben gazdag ország vagyunk, érthető, hogy tudományos igényességgel, tudományosan megalapozott ismeretek mentén szeretnénk felhasználni ezt a kincset. Ez nem csak presztízskérdés, hanem kőkemény anyagi kérdés is, hiszen a biztosítótársaságok - érthető módon - csak akkor finanszírozzák a betegek gyógykezelését, ha annak hatásosságáról tudományos bizonyítékok állnak rendelkezésünkre. Ezeknek a bizonyítékoknak a keresése, összegyűjtése, alkalmazása a balneológusok feladata.

Csak fürdő?

A kutatások kezdettől fogva az egyes gyógyvizek hatásosságának a kimutatását szolgálják. És mivel a gyógyvizek nem csak arra alkalmasak, hogy fürödjünk bennük, hanem ivókúrára, inhalálásra, iszappakolásra is használhatók, ezért a balneológia ezek gyógyhatását is vizsgálja és használja.  

Mai tudásunk szerint a gyógyvizek részben fájdalomcsillapító hatással bírnak, de részben vagy egészben meg is szüntetnek bizonyos betegségeket. Reuma, gyomorbaj, tüdőbaj, nőgyógyászati problémák, bőrproblémák, szívbetegségek, idegrendszeri betegségek. A tudomány sokszor nem érti teljes mértékben egy-egy gyógyszer, gyógyvíz vagy gyógynövény hatásmechanizmusát, de ha precíz statisztikai módszerekkel ki lehet mutatni a hatást, és el lehet különíteni egyéb hatásoktól, akkor megalapozottnak tekinthető az alkalmazhatósága.  

Milyen egyéb hatásoktól kell elkülöníteni a gyógyvizek hatását? 

1)

Például a placebótól. Ha egy embernek azt mondjuk, hogy tíz napon át egy nagyon hatásos gyógyvizet fog kapni a fájdalmira, a fájdalom akkor is enyhülni fog, ha sima csapvizet adunk neki, mert a szervezet önbecsapó funkciója elhiteti vele, hogy hat a gyógyszer. Persze a valódi gyógyvíz fogyasztása esetén a fájdalom nem csak rövid időre enyhül, hanem tovább. De meddig? Itt kezdődik a tudomány. Ha el akarjuk dönteni egy gyógyvíz hatásosságát, akkor kell egy kontroll csoport, amelynek tagjai nem gyógyvizet kapnak, és kell egy csoport, akik valódi gyógyvizet. Majd figyelni kell a különbséget a két csoport sorsa között. Sokszor nem egyszerű olyan álgyógyvizet készíteni, amelyről tényleg nem lehet megállapítani, hogy benne van-e az adott hatóanyag, vagy sem, de a balneológusok megoldják. 

2)

A másik hatás, amelyről le kell választani a gyógyvíz hatását, az a levegőváltozás, környezetváltozás hatása. Ez is olyan, mint a placebo: lehet, hogy már attól jobban érzi magát az ember, hogy kimozdult otthonról, pedig még közelébe se ment a gyógyfürdőnek. Ezért a gyógyvizek hatásosságát tipikusan ambuláns módon, vagyis úgy vizsgálják, hogy a beteg normál életritmusa ne boruljon föl, ne lépjen ki a hétköznapi menetrendből és környezetből. 

3)

Aztán ott van a kémiai és a fizikai hatások elkülönítése. A fürdőzés során a betegre egyszerre hat a gyógyvíz kémiai összetétele, vagyis a benne oldott ásványi anyagok hatása, illetve magának a víznek a fizikai hatása: nyomás, hőmérséklet, vagy a benne tapasztalható súlytalanság. Itt megint jöhet a kontroll csoport, akik ugyanolyan hőmérsékletű csapvízben lubickolnak, és mellettük azok, akik valódi gyógyvízben. 

Kontroll csoport

A balneológus kutatóknak sokszor nem egyszerű összeállítani a megfelelő létszámú és összetételű kontroll csoportot, hiszen ki örülne annak, ha megtudná, hogy valójában nem is kapott gyógykezelést, hosszú heteken át feleslegesen járt el a kezelésekre, csak úgy csináltak vele, mintha kezelték volna, mivel egy tudományos kísérlet kontroll csoportjának a tagja volt. Legtöbbször idős, beteg emberek veszik igénybe a gyógyvizek hatását, ezért nem szerencsés játszani az ő naivitásukkal, de ezt persze nem is teszik a balneológusok, a cél nem szentesíti az eszközt, a vizsgálatokat kizárólag etikus módon hajtják végre klinikai adatok elemzésével vagy önkéntes csoportok bevonásával. 

Forrás: doki.net, bmm.hu, matud.lif.hu, http://www.budapestgyogyfurdoi.hu

Az ízületek megbetegedéseit idegen szóval reumának hívjuk. Ez sokféle okból, és sokféle módon következhet be, ezért nem egyetlen betegségről beszélünk, inkább betegségek egy csoportjáról. Ahhoz, hogy gyógyvizes kezeléssel enyhíteni tudjuk ezeknek a betegségeknek a tüneteit, meg kell értenünk, hogy mi húzódik meg a hátterükben!

Az ízületi porc gyulladásos betegségei leginkább idős korban jelentkeznek. Eleinte csak görcsösségnek, merevségnek tűnik, aztán jön a fájdalom, végül megjelenhetnek szemmel látható duzzadások és deformitások is a végtagokon. Talán nem gondoltuk volna, de több nő küzd ezzel a tünetegyüttessel, mint férfi, noha még ma is több férfi végez nehéz fizikai munkát. Ebből is látszik, hogy a háttérben nem feltétlenül a túlterhelés áll. 

Az ízületeket megtámadó reuma több okból is kialakulhat. Leggyakoribb oka az ízületi porc kopása, de lehet a háttérben hormonális zavar, autoimmun reakció, vírusos fertőzés, helytelen táplálkozás, helytelen testtartás, izomgyengeség, de akár pszichés okokra is visszavezethető. Sőt a képből a genetikai hajlam sem hagyható ki.

Ebből a sokrétűségből adódik, hogy a tünetek enyhítésének, és a betegség leküzdésének az érdekében nem elegendő egyetlen terápiás eszközt bevetni. 

Az ízületi porc és a kén

Az ízületi porc a csontokhoz és a többi szövethez hasonlóan nem állandó összetételű, hanem állandó anyagcserét folytat. Sejtek születnek és pusztulnak el, anyag épül be, és anyag távozik. Saját maga szabályozza a saját lebomlását és újjáépülését. Észre se vesszük, de folyamatos a bontás és az építkezés. 

Ezt a finoman szabályozott egyensúlyt bonyolult hormonális és mechanikai folyamatok irányítják, és a genetika kottája alapján történik az egész. Van még egy dolog, amit tudnunk kell: a kénnek fontos szerepe van a folyamat vezérlésében. Itt jönnek be a képbe a gyógyfürdők. A gyógyvizekben található kén felszívódik akár a bőrön át, akár a gyomron keresztül, ha megisszuk. Ezért van jó hatással a kénes gyógyvíz a reumás megbetegedésekre. 

Párhuzamos hatások

Van egy ezzel párhuzamos hatásmechanizmusa is a kénnek. A kén értágító hatású, ezáltal csökken a vérnyomás, javul a szövetek, köztük az ízületek vérellátása is, javul a nyirokkeringés, oxigénhez és tápanyagokhoz jutnak a szövetek, vitalizálódnak, élettel telítődnek a sejtek, ami a szervezet öngyógyító, regeneráló képessége által megfordíthatja a reumás folyamatokat. Az értágító hatáson túl a kén csökkenti az érelmeszesedést, tehát a regeneráló hatása nem csak addig tart, ameddig ülünk a vízben, vagy utána néhány óráig, az érelmeszesedés visszaszorításával a hatása nagyon hosszan érzékelhető. 

A kezdeti stádiumban lévő reuma gyógyításában nem csak a kénes víz, de bármilyen melegvíz hatékony lehet annak fizikai tulajdonságai miatt. A vízben súlytalanságot élünk meg, ezáltal csökken az ízületek és izmok terhelése, a tehermentesítés pedig ugyancsak lehetőség a regenerálódásra. Kisebb duzzanatok, enyhébb gyulladások visszaszorulhatnak pusztán a rendszeres úszás, fürdőzés révén. A melegvizes fürdőben a víz felhajtóerején túl megtapasztalhatjuk a meleg lazító hatását is. Mindenki tapasztalta már, hogy a hidegben ösztönösen összehúzódik, izmai megfeszülnek, a melegben ennek az ellenkezője történik. Az izmok ellazulnak, a görcs oldódik, az ízületek lehetőséget kapnak a fellélegzésre. 

Mikor árt a fürdő a reumásoknak?

Sajnos azt kell mondani, hogy van a reumának olyan stádiuma, mikor már inkább árt a melegvizes fürdő, mint használ. Az előrehaladott, gyulladásos, folyamatos fájdalommal kísért reumás betegség esetén a melegvíz csak fokozza a gyulladást, ezért ez ellenjavallt. Ha ennek a gyanúja felmerül, akkor mindenképpen forduljunk orvoshoz, majd ő eldönti, hogy alkalmas-e a fájdalmaink csökkentésére a gyógyvizes kezelés, és ha igen, akkor hol, milyen formában? Ha a tüneteink nem tűnnek annyira súlyosnak, természetesen akkor sem árt orvoshoz fordulni mielőtt megkezdenénk a terápiát a saját elképzelésünk szerint…

A Kárpát-medence egy különleges hely. Ezzel a ténnyel szembe kell nézni! Nem csak a növényvilága egyedülállóan gazdag a környező vidékekhez képest, és nem csak kulturális olvasztótégely immár több ezer éve, de geológiai értelemben is egyedülálló. Igen, a termálkincsről van szó:  Izland, Japán, az USA, Franciaország, Olaszország, Kína és Új-Zéland mellett itt vannak a legnagyobb hévíz készletek. Mi lehet ennek az oka?

A magyarországi hévizeknek nem csak a mennyisége egyedülállóan nagy, hanem a minősége is kiváló abból a szempontból, hogy a hőmérséklete ideális a gyógyvizes kezelések és az energetikai felhasználás szempontjából, hiszen nem nehezen hasznosítható gejzírek formájában tör a felszínre, mint a vulkanikus területeken hanem 100 Celsius fok alatti a hőmérséklete. Ráadásul a hévizek összetétele is meglehetősen változatos, ezért a gyógyászati kezelések nagyon széles spektrumában használhatók. 

Hogyan keletkezett, keletkezik ez termálvíz mennyiség?

Két egymástól független dologról van szó. Az egyik a hő, a másik a víz. Máshonnan jön az egyik, és máshonnan a másik.

Honnan jön a hő?

A Föld mélyének a hője a belsejében található olvadt kőzetekből áramlik föl. Meglepő tény, hogy bolygónk tömegének 99%-a több mint 1000 fokos! Ezt a forró anyagot a földkéreg szigeteli el a légkörrel és áttételesen a hideg világűrrel érintkező felszíntől. Maga a hő forrása még nem teljesen ismert. Egyes kutatók szerint ősi bolygóütközések energiája tárolódik még ma is Földünk belsejében. Mások szerint radioaktív bomlások táplálják a meleget. Nagyon kicsi mértékben a Hold és a Nap árapály-hatása is melegíti a bolygó belsejét. Akármi is a forrása, elég meleg, és elég vékony az átlagosan kb. 33 km vastag szigetelő kéreg a 13000 km-es átmérőhöz képest. 

Magyarország hévízkészletének hője is innen származik, és a Kárpát-medence különleges geológiája magyarázza a gazdag termálkincset, ugyanis mifelénk a különösen bonyolult geológiai múlt miatt úgy adódott, hogy a kéreg az átlagosnál jóval vékonyabb, néhol csak 22 km, ezért az alatta lévő forró köpeny jobban felmelegíti a felszínhez viszonylag közel lévő rétegeket is. Nálunk 6-8 fokot emelkedik a hőmérséklet 100 méterenként, ha lefelé haladunk a mélybe, míg másutt csak 2-3 fokot, sőt az ősmasszívumok táján csak 1 fokot. Ezért van az, hogy Dél-Afrikában közel 3-4 km mélységből is bányásszák az aranyat, és a hőmérséklet még "csak" 70 Celsius fok. 

Honnan jön a víz? 

A termálkutakból és termálforrásokból feltörő víz kétféle forrásból eredhet. Vagy a leszivárgó és a mélyben felmelegedő rétegvíz alkotja, vagy ősi időkben, évmilliókkal ezelőtt becsapdázódott karsztvíz talál utat a felszínre, vagy hozzuk fel mi, emberek mesterséges fúrásokkal. Sokáig az a nézet uralkodott, hogy a termálvizek jelentős része a leszivárgó csapadékból folyamatosan pótlódik, ezért kimeríthetetlen. Ez a kép sajnos nagyon megváltozott az utóbbi évtizedekben, mert kiderült, hogy a helyzet éppen fordítva van. A termálkutak által felhozott meleg víz jelentős része ősi víz, amely évmilliók óta csendben várt a mélyben arra, hogy valahogy a felszínre kerülhessen. Az ősi óceánok és beltengerek, valamint karsztos vidékek vize nem termelődik újra korlátlan mennyiségben, ezért szigorú szabályok védik ezek kitermelésének a fenntarthatóságát. A kitermelt termálvíz helyett a lehűlt, használt termálvizet köteles visszapréselni a mélybe az, aki a Föld hőjét szeretné hasznosítani. 

Jó hír viszont, hogy a hő - ha nem is a végtelenségig, de - beláthatatlanul hosszú ideig kimeríthetetlennek tekinthető. Tehát ha pusztán energiatermelésre, vagy fűtésre akarjuk használni, akkor a feltörő vizet visszapótolva a hő nagyon hosszú ideig a rendelkezésünkre áll, és vétek lenne nem kihasználni!

Képek forrásai: termalfurdo.hu, Földtani közlöny, Budapesti Gyógyürdők

Ha az ember rangsort állít föl bármiben, és egy kicsit is becsületes, akkor legalább megmondja, hogy milyen szempontok szerint állította föl a rangsort. Nehogy véletlenül arra gondoljunk, hogy az első helyezett rendelte meg a kutatást! A hazai gyógyfürdőknek számtalan rangsorolása létezik, de ritkán olvashatók a listák mellett a döntés elvei. Ennél még a szubjektív értékelés is korrektebb. Mi most egy olyan rangsort teszünk közzé, amely nem rangsor. 

Hogyan lehet rangsorolni úgy bármit, hogy a vége nem rangsor? Úgy, hogy különböző szempontok szerint, mindig csak a legeket közöljük!

1) Legnagyobb

Itt máris gondban vagyunk. Mert a nagyságot pontosan hogyan is értsük? Alapterületre, vízfelületre, vagy a medencék számát nézzük? Akárhogy is nézzük, a Hajdúszoboszlói gyógyfürdő biztosan ott van a legnagyobbak között, sőt még európai viszonylatban is versenybe szállhat az elsőségért. A strand területe a maga 30 hektáros méretével valóban egyedülálló, természetesen ezt csak a nyári szezonban lehet kihasználni, de a fedett részleg is hatalmas. Ha a medenceszámot nézzük, akkor már Bükfürdő is versenyben van a maga 32 medencéjével, és a budapesti Széchenyi Fürdőt is Európa egyik legnagyobb fürdőkomplexumaként szokták emlegetni. Ha a méretet pedig nem alapterületben, hanem hosszúságban mérjük, akkor muszáj megemlíteni a szegedi Napfényfürdőt, melynek egyik csúszdája, a 30 méteres toronyból induló, lifttel megközelíthető 272 m hosszú, zárt óriáscsúszda Európa egész évben üzemelő vízi csúszdái között a leghosszabb. 

2) Legnépszerűbb

A minőség egyik legdemokratikusabb megközelítése, ha szavazásra bocsátjuk a kérdést. Évről-évre a termalfurdo.hu megszervezi az Év fürdője szavazást három kategóriában. 2019-ben a Harkányi Gyógy- és Strandfürdő lett a szavazás nyertese. Méltán, hiszen ez Közép-Európa egyik leghíresebb gyógyfürdője, amelynek kénes vize nem csak a reumatikus panaszokat és a bőrbetegségeket enyhíti, de a meddőség kezelésében is hatékony segítséget jelent. 

Az említett szavazás során nem csak országos szinten mérték a népszerűséget, de a helyiek körében legnépszerűbb termálfürdőt is próbálták megtalálni. Ebben a kategóriában a Miskolctapolcai strand lett a nyerő. Miskolctapolca biztosan nem csak a helyiek körében népszerű, hiszen barlangfürdője Európában egyedülálló. A kellemesen langyos kristálytiszta karsztvízben sokkal tovább szabad tartózkodni, mint a többi, magasabb ásványi só tartalmú és melegebb termálvízben. A barlang klímája is és vize is gyógyhatású.

Regionális kategóriában a Makói Hagymatikum vitte el a pálmát, hiszen rengeteg vendég látogatja a szomszédos Szerbiából és Romániából is. Ha lett volna olyan kategória, hogy a legorganikusabb fürdőépület, akkor ott is vitézkedett volna, hiszen a magyar organikus építészet legismertebb képviselője, Makovecz Imre tervezte a fürdő hagymára emlékeztető épületét. 

3) Legrégibb

A legrégibb fennmaradt fürdő kategóriában a török időkben épült, majd a viharos évszázadokat több-kevesebb szerencsével átvészelt fürdőink nyernének. Budapesten a Rudas fürdőt 1556-ban kezdték építeni, így ez a hazánkban fennmaradt, ma is működő legrégebbi fürdőépület. Nem sokkal később épült a Király fürdő és a Rácz, de Egerben is működik fürdőépület, amely a török idők óta áll, ám ez "csak" az 1560-as években épült Arnaut pasa parancsára.

4) Legegyedülállóbb

Ha abban a kategóriában rendeznének versenyt a fürdők között, hogy melyik a legunikálisabb valamely szempont szerint, akkor biztosan belekerülne a TOP 5-be a hévízi Tófürdő, hiszen ez Európa legnagyobb termáltava, és világviszonylatban is jelentős, abból a szempontból viszont egyedülálló, hogy biológiailag is aktív. 

Unikumok tekintetében az egerszalóki gyógyfürdő is mindenképpen szép helyezést érne el, hiszen a sódomb, melyet a feltörő termálvízből kiváló só hozott létre valóban egyedülálló. Hasonló csak a törökországi Pamukkaléban, és az Egyesült Államokbeli Yellowstone Parkban található. 

5) Legikonikusabb

Sokféle szempontot lehetne még felsorolni, és lehet, hogy szinte minden fürdőhöz találnánk olyan szempontot, melyben első lehetne. Mégis, vétek lenne kihagyni azt a szempontot, mely a fürdők kulturális vonatkozásairól szól. A fürdő nem csak a gyógyulás és a relaxálás, esetleg a szórakozás helye, de kulturális emlék is, ahol a múltban élt elődeink szelleme elevenedik meg. Különös érzés abban a medencében ejtőzni, ahol költőóriásaink múlatták az időt, ahol olyan művészek, politikusok lubickoltak, akikről ma utcák, terek vannak elnevezve. 

Ebben a kategóriában a nagy budapesti fürdők tarolnak. A Gellért és a Széchenyi medencéiben számtalan híresség fordult meg az elmúlt száz évben, ráadásul fotók is maradtak fenn a látogatásaikról egy élelmes fürdőmester, Pusztai Sándor jóvoltából. A külföldiek körében ma is ez a két legismertebb fürdő, és a nyugatiak budapesti látogatásának állandó eleme ezek felkeresése. Nem véletlenül, hiszen már építésük idején is európai színvonalat képviseltek, és azótai is folyamatosan zajlik a dicső múlt és a korszerű jelen összehangolása.

Tolnay Klári napozik a Gellértben az 1930-as években.

Társadalmunk értékrendjében az első helyek egyikén van a gyermek, és így a várandós kismama is. Ha a gyermek a szemünk fénye, akkor a várandós anya különösen az. Talán ezért kérdéses annyira, hogy a kismamák mehetnek-e termálfürdőbe, ezért aggódunk jobban az egészségükért, és ezért veszünk számba minden kockázatot. Vegyük hát sorra, milyen érvek és ellenérvek sorakoztathatók fel a kismamák termálfürdős, wellnesses kikapcsolódása mellett pro és kontra!

Rögtön a végével kezdjük: ha a várandós anya szeretne wellness-központba, vagy más termálfürdőbe menni, de bármilyen kétsége van ezzel kapcsolatban, akkor első körben kérdezze meg a nőgyógyászát, vagy ha ő nincs kéznél, akkor a gyógyfürdő orvosát, ha még ezek után is vannak kétségei, akkor pedig inkább mondjon le a fürdőzésről, hiszen nem kötelező, és ő érzi igazán, hogy mi jó neki, és mi nem.  Még mielőtt meghozná a döntést egyedül, vagy segítséggel, nézzük át, milyen szempontokat kell figyelembe vennie! 

Kezdjük az ellenérvekkel!

Ha csak a legbanálisabb, de mégis létező veszélyforrást tekintjük, nem mehetünk el amellett, hogy a fürdők a csúszásveszély miatt veszélyes helyek. Ha kifejezetten zsúfolt, strandszerű a környezet, akkor egyéb mechanikai veszélyek is leselkednek a kismamákra - gondoljunk a rohangáló, csúszdázó fiatalokra! Önmagában nem a termálfürdő hordozza itt a veszélyt, hanem a nagy embertömeg. Ellenjavallt a melegvizes fürdés a a veszélyeztetett terhesség és a nyitott méhszáj esetén is.

A félelem leggyakoribb forrása a fertőzésveszély. A terhes anyák - főleg a várandósság első trimeszterében - teljes életet élhetnek, de kinek kell egy fertőzésés betegség, ami később ki tudja, milyen komplikációkat okozhat, ha nem sikerül tökéletesen kikúrálni. Fertőzést persze bárhol össze lehet szedni, a fürdők vizét pedig a mai európai elvárásoknak megfelelően rendesen fertőtlenítik, de az ördög nem alszik, előfordulhat valóban hiba. Különösen a melegebb vizű medencék jelentenek kihívást, melyekben könnyebben szaporodnak a kórokozók, ráadásul a gyógyvizes medencék vizét a folyamatos cserével tartják tisztán, magát a vizet nem klórozzák, csak a leeresztés után a medencét. Ebből a szempontból mindenképpen ajánlatosabb a természetes vizeket látogatni, és a zsúfolt helyek elkerülése ajánlott.

Egy másik fontos tényező az időzítés. A harmadik trimeszterben, főleg a szülés előtti időszakban már nem javasolt a meleg vízben való tartózkodás.   

Maga a vízhőfok sem lényegtelen. A forró víz egyrészt méhösszehúzódásokat okozhat, másrészt ellazíthatja a méh záróizmait. Mindez fokozza a koraszülés veszélyét. Igaz, hogy a szervezetünknek van belső hőszabályozó rendszere, tehát a forróvízben ülve is megmarad a 36 fokos belső hőmérsékletünk, tehát a magzat semmit nem érzékel a külvilág hőingásából,  viszont teljesen felesleges túlterhelni a szabályozó rendszert, és ezáltal a keringési rendszert. Szerencsére a legtöbb termálvizes fürdő nem csak egyetlen - forróvizes  - medencével rendelkezik, a vízhőfok tekintetében bőven van választék, a gyógyító hatású termálvizet sok helyen hidegvízzel keverik, vagy a medencébe engedés előtt hűtik, így mindenki kiválaszthatja a számára legmegfelelőbb hőfokú medencét.

Maga a víz ásványi összetétele kevésbé jelent kihívást a várandós anyák számára, hiszen ahhoz, hogy ezek az ásványi anyagok jelentős hatást gyakoroljanak a szervezetünkre, kúraszerűen, gyakran kell nem kevés időt eltölteni az adott gyógyvízben. Ennek ellenére érdemes érdeklődni a fürdőorvosnál, hogy az adott gyógyvíz javallott-e kismamáknak vagy sem. Különösen azokkal a gyógyvizekkel legyünk óvatosak, melyek radioaktív izotópokat tartalmaznak, ilyen például a hévízi tó.

Ellenjavallt a melegvizes fürdés a a veszélyeztetett terhesség és a nyitott méhszáj esetén is.

Mi szól mellette?

Ha a fenti kockázatokat képesek vagyunk a megfelelő módon kezelni, és a lehetőségek közül kiválasztani a legmegfelelőbbet, akkor a terhes anyukák számára inkább a termálvizes fürdők előnyei fognak kidomborodni, és nem a veszélyeik. 

A várandós kismama nem ülhet tétlenül várva a szülés idejét, számára is fontos a rendszeres testmozgás. A különböző mozgásformák közül a legveszélytelenebb az úszás. Ha nem forróvizes medencében történik, akkor mindenképpen egészséges a vízben végzett mozgás, kevésbé terheli meg az egyébként is extra terhelésnek kitett izületeket, mint bármilyen másik szárazföldi sport. Az esés miatt előforduló mechanikai sérülések kockázata is szinte nulla, amíg a vízben mozog a kismama. 

A terhesség szót nem szeretjük manapság, hiszen a várandósság egy nagyon prózai vonatkozását húzza alá a fennköltségével szemben. Ennek ellenére a terhesség érzete nagyon is valós velejárója a gyermekáldásnak. A gravitáció-mentesség, a súlytalanság tehát nagyon is kívánatos a kismamáknak, ha csak arra az időre is, amíg belemerülnek a medence vizébe. Végre szabadon lebeghetnek, nem nyomja extra súly sem a bokájukat, sem a derekukat, sem a gerincüket. Az izmaiknak nem kell folyamatosan korrigálni a megváltozott súlyeloszlást. Ez az élmény lehetőséget ad arra, hogy a kismamák pozitívabban éljék meg ezt az embert próbáló időszakot, és valóban áldottnak, várandósnak érezzék magukat, és ne terhesnek. 

Ehhez kapcsolódik, hogy kutatások igazolják, hogy a rendszeresen termálfürdőbe járó kismamák nyugodtabban alszanak - még a terhesség későbbi szakaszában is, mikor a nyugodt alvást megnehezítheti a már látványosan domborodó pocak, és nem vehet fel tetszőleges testhelyzetet az anya.

A víz lelki hatásait nem lehet eléggé hangsúlyozni. Nem véletlen, hogy a baba is vízben lebeg az anyaméhben, és a szülés ősi módjai közül az egyik legelterjedtebb volt a vízben szülés. Ez kezd újra divatba jönni. Az anyaság állapota és a víz mint közeg titokzatos kapcsolatban van egymással, a létező veszélyek kiküszöbölése mellett vétek lenne eltiltani a kisbabát váró anyákat ettől a varázslatos kapcsolattól!

Folytatjuk azoknak a hőforrásoknak a bemutatását, melyek nem csak hazánktól, de az emberi civilizációtól is távol törnek a felszínre. Igazi szuper élmény érintetlen természeti környezetben fürdőzni, ráadásul szabadon feltörő gyógyvízben. És nem is biztos, hogy ez csak a gazdagok kiváltsága - persze ha az utazás költségeit leszámítjuk. Az előző részben Európa, Ázsia és Ausztrália eldugott hőforrásaiból adtunk ízelítőt, ebben a részben Afrika, valamint Észak- és Dél-Amerika van soron.

 Az inkák szent ösvényein

Ha a Machu Picchu nevét halljuk, akkor nem biztos, hogy a hőforrásokra asszociálunk, ám a helyzet az, hogy az inkák fellegvára közelében különleges termálfürdők találhatók. Az Urubamba folyó völgyében - ahol a híres fellegvár is található - jónéhány hőforrás tör a felszínre, talán éppen ezért tekintették szent helynek ezt a vidéket az ország őslakói, az inkák. Machu Picchutól mindössze 14 kilométerre, 1500 méteres tengerszint feletti magasságban lelhetünk rá Cocalmayo 38-45 fokos hőforrásaira közvetlenül az Urubamba partján. Igaz, hogy a fürdők nem teljesen az elhagyatott vadonban találhatók, de kiépítésük során ügyeltek arra, hogy megőrizzék a hely eredeti jellegét. A sziklás kőmedencékben való fürdőzés igazi spirituális élmény, különösen éjjel, amikor a szubtrópusi őserdő élőlényei felélénkülnek, és ezernyi titokzatos hang tölti be az éjszakát.

Hőforrások a sivatagban

Az Egyesült Államok különösen gazdag hőforrásokban, hiszen nyugati vidéke végig a csendes-óceáni tűzgyűrű mentén fekszik. A számtalan elhagyatott és érintetlen fürdőhely közül a kaliforniai Deep Creek hőforrásai érdemelnek különös figyelmet, hiszen ez a hely a Mojave sivatagban, annak északi részén található. Aki meg akarja közelíteni a helyet, annak érdemes először egy terepjárót bérelni, majd a nem kis vezetési ügyességet igénylő autózás után 3 kilométer túrázás következik sivatagi terepen. Érdemes télen, vagy pedig kora reggel megközelíteni a helyet, hiszen nyáron a nappali hőmérséklet nagyon magas is lehet. A mesés tájban megbúvó melegvizű tavacska viszont kárpótolja az utazót a megpróbáltatásokért. 

Aranyásók gyógyfürdője

Alaszkában, Fairbankstől kétórányi autózásra találhatók a Chena hőforrások. Noha a helyi eszkimó őslakosok már időtlen idők óta használták gyógyításra, regenerálódásra a hőforrások vizét, igazi népszerűségnek 1905 óta örvend, ekkor fedezték fel az ideérkezett aranyásók, akik a kemény fizikai munka és a hideg után itt találtak felüdülést. A hőforrások két tavacskát táplálnak melegvízzel. A tavak különlegessége igazán téli éjszakákon mutatkozik meg, mikor az ide látogatók a melegvízből csodálhatják a havas táj fölött villódzó északi fény varázsát.

Forró Afrika

Afrika amúgy sem a hidegről nevezetes, mégis izgalmas élmény a sivatag közepén egy hőforrásban lubickolni. Riemvasmaak mindentől távol, az Orange folyó és a namíbiai határ közelében, a bushmanok földjén található. Egy gránitsziklákból kivájt 80 méter mély kanyon aljában találhatók azok a hőforrások, melyekért érdemes ilyen távolra utazni. A hévíz a millió évekkel korábbi vulkanizmus maradványa, melynek hatását ma is magán viseli az egész kietlen sziklás táj. Igazi spirituális élmény a gyógyító vízben megmártózni az egész napos sivatagi túrázás után. Vigyázat! A tavacskák vize nem iható! Vigyetek magatokkal elegendő ivóvizet, ha ide látogattok!

A Kilimandzsáró tava

És a végére egy igazi gyöngyszem: a Chemka hőforrás Tanzániában található, közvetlenül a Kilimandzsáró nevű vulkán tövében, amely egyben Afrika legmagasabb hegye. A Chemka vize nem annyira forró, sokkal inkább frissítő, de a földalatti barlangokból felszivárgó pezsgő víz olyan, mintha forrna. A pálmák és fügefák tövében megbúvó tavacska igazi oázis a félsivatagos szavannában. Szafariról visszatérve jól esik a turistáknak megmártózni a kristálytiszta vízben, de sokan nem szafariról jövet-menet állnak itt meg, hanem egyenesen ide kerékpároznak a legközelebbi (70 km-re lévő) Moshi nevű városból.

Egyáltalán miért kellene kikapcsolni? És ha ki kell kapcsolódni, akkor miért nem megy? A modern emberi civilizáció egyik kulcsszava a stressz. A stressz olyan állapot, melyet a rohanó, bonyolult, bizonytalan, nagyvárosi élet termelt ki, de az ellene való védekezés módszereit egyelőre nem termelte ki, azokat a hagyományos életformában és gondolkodásban kell keresni. Számtalan kutatás vizsgálja a stresszt, és annak oldásának módszereit, ezek közül az egyik legígéretesebb a masszázs.

Mi a stressz?

A stressz a szervezet olyan állapota, melynek során vélt vagy valós okokból tartós feszültség alatt élünk, a tudatunk úgy értelmezi az életkörülményeinket, hogy nem szabad lazítani, a külső fenyegetettség állandó. Zaj, rohanó életmód, szűk tér, utcai embertömeg, munkahelyi viszonyok, családi válság, sok minden okozhatja. Egy ilyen állapot felőrli az ember idegeit, és testi egészségére is károsító hatással bír. Ez egy kóros állapot, ennek ellenére a ma élő emberek jelentős hányada így él. 

A stressz oldására számtalan lehetőség van.

Kétségtelen, hogy a stressz oldására alkalmas a természetes környezet, a növények és állatok társasága, a vizek közelsége. Egy jó evezés, kirándulás valami árnyas szurdokvölgyben a patakparton, kifeküdni a domboldalon a fűben, felmászni egy hegycsúcsra, és letekinteni az alacsonyabb hegyekre, lovagolni az erdőben… Mindezek nagyon jól hangzó stresszoldó lehetőségek, de - valljuk be, - ilyen lehetőségek ritkán adódnak, és akkor se mindenkinek. Mit lehet tenni? Kézenfekvő a válasz: olyan lehetőségek után kell nézni, amit egy nagyvárosi környezet is tud kínálni. Jóga, zenei koncert, könyvtár, fürdő, sport. Ezek már könnyebben elérhető alternatívák, és ebbe a sorba illeszkedik a masszázs is.

Az érintés tudománya

A stresszt, és az azt oldó masszázst lehet tudományos szempontból is vizsgálni, de meg lehet közelíteni az érzékeny lelkű ember tudománytalan, hétköznapi, de őszinte módszereivel is. 

Ha a tudomány nyelvén beszélünk, akkor hormonok, idegek, idegállapotok fognak szóba kerülni: a hangulatunkat szabályzó hormonok közül illik ismerni a szerotonint és a dopamint, melyeket boldogsághormonoknak is nevezhetünk, ők okozzák az emberben az elégedettség érzetét, és valóban termelődnek - tudományosan kimutathatóan - a masszázs során. Egy 2010-es amerikai kutatás szerint – a masszázs képes lehet a stresszhormonnak nevezett kortizol, illetve a vérerek összehúzódását és a magas vérnyomás kialakulását okozó hormon (az arginin vazopresszin) testen belüli cirkulációját is időszakosan akadályozni. Ugyanez a kutatás arra is bizonyítékot talált, hogy a masszázs segíti a fehérvérsejtek képződését, amelyek védik a szervezetet a fertőzésektől és kórokozóktól.

A masszázs fájdalomcsökkentő hatása is jelentős. A Miami egyetemen külön érintéskutató intézet működik (!), itt mutatták ki, hogy a bőrben lévő nyomásérzékelő és fájdalomérzékelő receptorok közül a nyomásérzékelők ingerülete gyorsabban jut el az agyba, ezért képes elnyomni az ugyanonnan érkező fájdalomingereket. Lehet, hogy ezért kapunk ösztönösen oda, ahol fájdalmat érzünk, és kezdjük el nyomkodni, masszírozni? 

Még egy tudományos adalék a masszázs hatásához: a testünkben lévő nyirokkeringési rendszer nem rendelkezik olyan pumpával, mint az érrendszer. Az erekben áramló vért a szív keringeti, viszont a nyirokkeringés csak akkor működik, ha mozgunk, vagyis izmaink dolgoznak…, vagy pedig akkor, ha masszázsban részesülünk. A masszázs tehát javítja az anyagcserét, vitalizálja a szöveteket, segíti a salakanyagok kiürülését. 

Vissza a gyermekkorba!

Ennyit tehát a tudományról. Ha az emberi lélek szemszögéből nézzük a masszázs, az érintés hatását, akkor nem kell feltétlenül laboratóriumi körülményeket teremteni ahhoz, hogy értsük a hatásmechanizmusát. Közösségi lények vagyunk - legalább annyira, mint individumok. Az életben keletkező stressz egyik forrása éppen az, hogy elvesztettük a kapcsolatunkat a másik emberrel, a közösséggel. Önállóan kell döntéseket hoznunk, minden lépésért meg kell küzdjünk a felnőtt élet rögös útjain, figyelmünk és éberségünk nem lankadhat. Bezzeg a közösségi embernek nem kell döntéseket hoznia, nem kell vállalni a felelősséget, és a csapat, a horda lendülete viszi magától. Ez a gyermek létállapota, különösen a csecsemőé, aki szoros testi kontaktusban éli az életét, elsősorban az anyjával, de ha teheti, bárki mást is megérint. A gyerekek érintése jelenti sok idős ember számára az egyetlen lehetőséget valamilyen emberi test érintésére, a gyerekek őszinte nyíltsága nélkül sok idős ember érintés nélkül élné az életét akár évtizedeken át. Szomorú perspektíva.

Nem lenne szerencsés visszalépnünk a nyájember szintjére, lemondva a szabadság terheiről, de néha jól esik, ha csak úgy maguktól történnek a dolgok körülöttünk, ha más figyel helyettünk, és nem kell erőfeszítéseket tegyünk. A masszázskor ezt élhetjük át: teljes passzivitás, egyensúly, az összes izmunk laza, inaktív, más figyel, a mi szemünk csukva, jó kezekben vagyunk, és csak úgy történnek velünk a dolgok.

Szerencsére az már szinte közhely, hogy gyógyvíz-nagyhatalom Magyarország. Világviszonylatban is jelentős gyógyvíz-készletekkel rendelkezünk, ez biztos, de tudjuk-e, hogy hol találhatók még a Földön gyógyhatású fürdőhelyek?

Hévizek tipikusan kőzetlemezek találkozásánál szoktak a felszínre törni. Ezeken a földrajzi helyeken szinte mindig jelen van valami vulkanizmus: gyakoriak a földrengések, gejzírek, hőforrások bukkanak elő, és akár aktív vagy kialudt vulkánok is találhatók ott. A földkéregben található víztartó rétegekből leszivárog a víz a melegebb, a forró lávához közeli rétegekbe, majd ott felforr, és utat keres magának a felszínre. Vagy csak egyszerűen várja, hogy az ember kutat fúrjon a mélybe, és nagy nyomás miatt előtörjön. 

A legtöbb ilyen terület az ún. Csendes-óceáni tűzgyűrű mentén található. Ez a zóna végigfut Új-Zéland, Japán, Kamcsatka, Alaszka mentén, majd le délre végig Amerika nyugati partjainál a Sziklás-hegység és az Andok vonalát követve. A földkéreg nem csak hatalmas óceáni és szárazföldi lemezekre tagolódik, hanem vannak kisebb lemezek, amiknek a találkozásánál szintén tapasztalható aktív vulkanizmus, vagy annak maradványa. Magyarországon is található néhány törésvonal a kéregben, nem véletlenül itt találhatók hőforrások. Az alföldi termálkutak nem törésvonalak környékéről nyerik a termálvizet, itt a vékony földköpeny miatt melegszik fel jobban a talaj különböző rétegeiben tárolt víz. 

Európában a hazaihoz hasonló gyógyvízkincs Izlandon és Olaszországban van. Mindkét ország bővelkedik aktív vulkánokkal, ezek környékén hőforrások is találhatók. 

A Saturnia hőforrás Olaszországban, Toszkánában található. A sziklák közül percenként 800 liternyi melegvíz tör elő, és alakít ki hangulatos medencéket és vízeséseket. A víz jó hatással van a keringésre, a légzőszervekre és a bőrre. A gyógyvizet itt a maga természetes közegében élvezhetjük, de persze puccos termálhotelek és strandok is épültek a környéken.

Izland Európa legvulkanikusabb területe. Megszámlálhatatlanul sok hőforrás van a szigetországban, ezek egy része szépen kiépített, egy részük viszont teljesen elhagyatott, ezért igazi turistacsemege, hiszen csak hosszas gyalogtúrval közelíthető meg. Az egyik ilyen terület a Reykjadalur völgy. A fővárostól, Reykjaviktól 45 percnyi autózással, majd 30 percnyi túrázással közelíthető meg. A völgyet beborítja a számtalan hőforrás gőze, és túrázás után, vagy közben jól esik megmártózni a meleg patakban.

Törökország mindig is híres volt a fürdőiről.Pamukkale Törökország délnyugati részén fekszik. A hely az ott feltörő hőforrás miatt vált világhírűvé, pontosabban a hőforrás által létrehozott hófehér mészkőmedencék miatt. A hely neve gyapotvárat jelent utalva a hófehér kőerkélyekre. A mélyből feltörő 35 fokos gyógyvíz kalcium-hidrogénkarbonátban és szén-dioxidban gazdag, ezért ahogy végigfolyik a domboldalon, természetes medencéket hoz létre a vízből kicsapódó mészkő. Hasonló, csak kisebb képződmény jött létre Egerszalókon is. Pamukkale felkerült az UNESCO világörökségi listájára.

Forróvíz a tengerparton. Ha Európától a lehető legtávolabb utazunk, vagyis Új-Zélandra, akkor a termálvizek igazi otthonába jutunk. A sziget vulkánok és gejzírek hazája, a maori őslakosok kultúrájában is fontos szerepet játszik a vulkánokkal, termálvizekkel kialakított kapcsolat. A Wai-o-Tapu az egyik leglátványosabb geotermikus rezervátum a világon, a neve az őslakók nyelvén azt jelenti, hogy "Szent Víz". Itt természetesen nem lehet minden melegvizű tavacskában fürödni, hiszen némelyik túlságosan forró. Viszont van egy hely Új-Zélandon, ami felülmúlja a vadon termálvizezők minden elképzelését. A szigetcsoport legészakibb részén, Aucklandtől nem messze a tengerparton van a Hot Water Beach. A hőforrások itt közvetlenül a tengerpart homokjában törnek a felszínre. 

Japán Új-Zélandhoz hasonlóan a csendes-óceáni tűzgyűrű mentén fekszik, ezért úton-útfélen hőforrások találhatók a szigeteken, számuk meghaladja a több tízezret. A japánok a tőlük megszokott természettisztelet jegyében a hőforrásokat úgy építik ki, hogy egyensúlyban maradjon az emberi kéz nyoma és az eredeti természetes közeg. Ezért sokszor az onsenek, vagyis a fürdőzőhelyek szinte észrevétlenek maradnak az erdőben, vagy a falvak határában. Az igazán szerencséseknek persze saját onsen jut a kert végében. 

Erdély. Visszakanyarodva Európába érdemes megemlíteni a Dél-Erdélyben található Herkulesfürdőt, mely a római időktől fogva kedvelt fürdőhely. A Cserna folyó partján, meredek mészkősziklák alatt meghúzódó hőforrások vizére alapozva a Monarchia leghíresebb üdülőhelye alakult ki, ahol Sissy is gyakorta megfordult. A Cserna partján több helyen nyilvános, szabadtéri medencékbe csorog immár évezredek óta a melegvíz. Hatalmas élmény a csillagos ég alatt lebotorkálni a sötétben a ködbe burkolózott medencékhez, és ott dagonyázni akár tél van, akár nyár.

Mi magyarok méltán lehetünk büszkék a fürdőkultúránkra, hiszen úton-útfélen gyógyvizes fürdők épülnek, de milyen hatással van ez a nagyvilágra? Adtunk-e ezen a téren bármilyen új impulzust a külföld számára?

Közhelyek, előítéletek és tévképzetek dzsungelében kell utat vágni annak, aki a nemzeti büszkeség vagy éppen a nemzeti önostorozás területeire téved. Mi magyarok egyszer hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy minden jó csakis külföldről jöhet, főleg nyugatról, máskor pedig kinyílik a bicska a zsebünkben, ha el akarnak vitatni tőlünk valamilyen találmányt. A fürdőkultúrával sincs ez másképpen. 

Tény, hogy a hazai fürdőkultúra felvirágzásának nagy hullámai közül kettő idegen megszállók nevéhez fűződik: először a római birodalom provinciájaként vált Pannónia a római fürdők hazájává, utána pedig a török hódoltság idején épültek jelentős fürdőépületek. A másik két nagy fellendülés viszont önerőből történt: az egyik a millennium korára tehető, a másik pedig éppen napjainkban zajlik. 

Nagyon fontos megemlíteni, hogy fürdőkultúra említésekor nem csak a középületekben zajló eseti fürdésre kell gondolni, legalább annyira lényeges kérdés, hogy egy nép hogy viszonyul a vízhez, a fürdéshez a mindennapokban. Ezen a téren nem panaszkodhatunk: igaz, hogy lovas nemzetként tekintünk magunkra, de nyugodtan nevezhetnénk magunkat vizes nemzetnek is!  Az ősmagyarok egyáltalán nem a száraz füves pusztákat keresték, mikor lakóhelyet kerestek maguknak, éppen hogy a folyók közelségét kedvelték. Az alföldek zegzugos árterei védelmet nyújtottak a betolakodók ellen, hallal és gyümölcsökkel látták el az ott lakókat, a kövér talaj pedig kövér legelőket jelentett. A víz annyira otthonos elem volt a számukra, hogy harci taktikájuk legfontosabb eleme nem is a sokat emlegetett megfutamodást színlelő, majd visszafelé nyilazó trükk volt: hadi sikereik jelentős részét azzal érték el, hogy képesek voltak a folyón átúsztatni lovastul, és így meglepni az ellenfelet, akinek a folyóra mint áthatolhatatlan falra tekintett. 

A nomád életforma nem akadályozta meg eleinket abban, hogy gyakorta tisztálkodjanak. Nemezsátraikban felforrósított kövekre vizet locsolva gőzfürdőt vettek, testüket nyírfaággal csapkodták, sőt a tusoló őse is elterjedt volt a nomádoknál: felakaszott és csappal ellátott bőrtömlőből vizet csorgattak magukra, ezt csurgónak hívták. Az előkelőbbek bőrből készült hordozható kádakat vittek magukkal, amiben hosszan fürdőzhettek. A nomád fürdőkultúra a civilizált kelet-római birodalom berkeiben is gyökeret vert, Constantinus bizánci császár ceremóniás könyvében említi, hogy minden katonai tábor vezetője a császár számára köteles a szkíta fürdőt, vagyis a csergét a bőrkáddal együtt a hadjáratba magával vinni. Ibn Fadlan arab utazó leírta a Baskíriában élő bolgár rokonaink fürdési szokásait, miszerint a nők és a férfiak közös medencében meztelenül fürödtek. 

A gyógyvizek alkalmazása sem volt idegen eleinktől. Talán nem véletlen, hogy a középkori Magyarország királyi központjai olyan helyekhez köthetők, ahol hőforrások fakadnak. Ha kevés adat is áll rendelkezésünkre a korabeli balneológia állásáról, azt tudjuk, hogy Szent Margit a Gellért-hegy tövében fakadó hőforrások vizével gyógyította a leprásokat és a hazánkba települt a johannita lovagok is a hőforrások közelében építették fel ispotályaikat. 

A felvilágosodás kora Európának babonás félelmet hozott a víztől, sokkal inkább ehhez az időszakhoz köthetők azok a képzetek, melyeket a sötét középkorra szoktunk kivetíteni. Míg Európa nyugati felén kiment a divatból a fürdés, addig nálunk ugyanúgy a mindennapok része maradt a mosakodás. Az életigenlő falusi élet összeegyeztethetetlen volt az igénytelenséggel, ám a városi nép időnként kitermelt magából jónéhány babonát, melyet némi vallásos túlbuzgóságba csomagolva évszázadokig életben tartott. 

Adni valamit a világnak nem csak azt jelenti, hogy újítások és találmányok garmadáját hívjuk életre, adni úgy is lehet, hogy átvesszük azt, ami érték, és megőrizzük akkor is, ha a feltaláló nép esetleg megfeledkezik róla. Sőt az is része az értékteremtésnek, ha éberen figyeljük a világban megjelenő újításokat, és bátran, az elsők között alkalmazzuk azokat. A millenniumi Magyarország gépészei, építészei, bányamérnökei éppen ezt tették: teret adtak a fürdők építésekor olyan találmányoknak, melyek akkoriban csúcstechnológiának számítottak.  

Mikor, hol, miben és miért szabad, tilos, esetleg kötelező fürödni? A régmúltban meglepő képzetek uralkodtak a fürdéssel kapcsolatban, és csak remélhetjük, hogy a mai, "tudományos korunk" képzeteit az utókor nem fogja úgy megmosolyogni, mint ahogy mi mosolyogjuk meg az ükszüleink szokásait.

Azért ne higgyük magunkról, hogy mindig mindent csak tudományos megfontolásból teszünk, ha fürdésről van szó! Gondoljunk a diplomaosztó után a városi szökőkútban történő öltönyös megmártózásra, vagy a zajló, jeges folyóban pancsolásra pusztán virtusból! No meg ha egy középkorból idecsöppent időutazó megpillantaná az autópályán a tengerpart felé araszoló európaiakat, és megkérdezné, hogy hová mennek, mi nem mondhatnánk, hogy tudományos megfontolások miatt akarnak a tengerben fürödni. Ez a szokás (is) közelebb áll a vallási rítusokhoz, mint a jól átgondolt szükségletekhez. A régmúlt hiedelmei azonban valóban színesebbek a mai ember fürdőzéssel kapcsolatos babonáinál. 

Csízió

A középkori Európában a "csízió" nevű verses öröknaptár rögzítette, hogy az adott hónapban mit érdemes, és mit nem szabad csinálni. Ma már megmosolyogjuk, hogy a csízió szerint egész hónapok alkalmatlanok voltak a fürdésre. Például Szent György hava ajánlatos volt a fürdésre, míg Böjtelő hava nem. Ázsiában is voltak - ha nem is hónapok, de - napok, melyek alkalmasabbak voltak a fürdésre, és voltak, melyek kevésbé. Sri Lankán a vasárnapi fürdés rontja, a hétfői javítja a fürdőző megjelenését, a keddi betegséget hoz, a szerdai gazdagságot, a csütörtöki veszekedéshez vezet, a pénteken fürdőző elveszíti gyermekét. A legmegfelelőbbnek a szombati fürdést tekintik, mert erről feltételezik, hogy boldogságot hoz. Az indonézek azt mondják, aki délután fürdik vagy tusol, annak gyorsan megöregszik az arca. 

A Hortobágyon, általános szokás volt a nagypénteki mosakodás. A férfiak azért mosakodnak meg alaposan, hogy ne legyenek ragyásak, az asszonyok a szeplőt mosták le az arcukról. A trinidaiak és a tobagóiak viszont úgy tartják, nagypénteken nem szabad a tenger vizében fürdeni, mert az ember hallá változik. 

Megtisztulás

A vízbe merítkezve végzett mosakodás már az ókortól kezdve a teljes testi és − átvitt értelemben − a lelki megtisztulást is biztosítja, ezért a vallási szertartásokhoz hozzátartozott az azokat megelőző fürdés, tisztálkodás. Ez a megtisztulás biztosította, hogy a szentségekhez járuló se testével, se lelkével ne szennyezze be a szent helyet, illetve a szertartást. A hinduk a Gangesznél végzik megtisztító szertartásukat, és a fürdés rituális szempontból csak úgy érvényes, ha az illető a vízben egészen alámerül, hogy minden testrészét érintse a víz, tehát még a gyűrűjét is le kell vennie. Viszont ha a reggeli tisztálkodás közben véletlenül eltüsszenti valaki magát, azonnal újra kell kezdenie a fürdést és az imát. A hitbuzgó zsidóasszonyok régebben tövig levágták a hajukat és inkább parókát viseltek, hogy a havi tisztulásuk után kötelező megtisztulási fürdő során a víz az egész testüket érhesse. Eredetileg a kereszténységben is a teljes alámerítkezés volt a jellemző. Az Újszövetségben Keresztelő Szent János keresztelési szertartása nem csupán a fej vízzel való megérintését jelentette, hanem a teljes megmerítkezést, amelynek Jézus is alávetette magát. A Biblia már számos kialakult szokást említ: az újszülött megfürdetését, a házba érkezéskor a lábmosást, étkezés előtti kézmosást. A fürdés hozzátartozott a megtisztulási szertartáshoz. A papságnak is meg kellett mosdania a szertartások végzése előtt.

Termékenység

A fürdéssel kapcsolatos hiedelmek közül legizgalmasabbak a termékenységet érintők. A vonatkozások gazdagságából az látszik, hogy a régieknek ez a terület különösen fontos volt. Marokkóban a hagyományos esküvő négytől hét napig tart, és a menyasszony, mielőtt az esküvői ruháját felvenné, megfürdik egy kád tejben. Kleopátra is igen szeretett szamártejben fürödni, feltételezhetjük, hogy ennek is köze volt a termékenységhez és a szépséghez. Az indonézek szerint  megnövekszik a szexuális vonzereje annak, aki telihold idején egy tóban úszkál, viszont nem helyes piros vagy zöld fürdőruhát hordani, mert annak viselője egy parázna lidérc házastársa lesz. Tunéziában a gránátalma forró főzetét javasolják a nőknek, ha a férfiak kedvében akarnak járni. A hagyományos népi gyógyászatban az átható illatú rozmaringot vérkeringést serkentő fűszernövénynek tartják, a belőle készült ülőfürdő remek potencianövelő, mely fokozza a szerelmi gyönyört. A kálmosfürdőnek ugyancsak nemi örömöket fokozó hatást tulajdonítottak.

forrás: Rosta Erzsébet – Rábai Attila: HIEDELMEK, HAGYOMÁNYOK, BABONÁK A VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL

Igaz, hogy az 50 az új 30, és sokan 50 éves korban alapítanak (új) családot – főleg a férfiak, ennek ellenére a biológiai óra nem áll, és az egészség törékeny épségét egyre több veszély fenyegeti. Félnünk kell-e 50 felett, ha szaunázni megyünk, vagy felesleges aggódni?

Sokan joggal kikérik maguknak az 50-es korosztály tagjai közül, ha az idősekhez sorolják őket. Főleg a tinik hajlamosak megsérteni a még jó karban lévő "felső-középkorúakat" azzal, ha az idősek, vagy az öregek közé sorolják őket. Kétségtelen, hogy korunk – hála Istennek – kedvez annak, hogy az idős kort kicsit hátrébb toljuk, és elodázzuk az öregedést. A színvonalas orvosi ellátás, az egyre terjedő egészségkultusz és az egészséges táplálkozás divatja, a sportos életmód lehetővé teszik, hogy a mai ötvenesek valóban kiváló egészségnek örvendjenek, és ne kelljen rettegniük egészségük megromlásától.

Talán éppen az egészségkultusz jegyében választják sokan a fürdőket, és járnak el szaunázni rendszeresen vagy időnként. A szaunázás kiváló méregtelenítő hatással bír, serkenti a vérkeringést, javítja az anyagcserét, vitalizálja a szöveteket, erősíti az immunrendszert, tehát indokolt az alkalmazása mind a fiatalok, mind az idősebbek körében – sőt talán éppen az idősebbeknek van nagyobb szükségük arra, hogy a sokszor passzivitással jellemezhető életformájukba némi pezsgést vigyenek.

A szaunázás ajánlott tehát, de nem szabad meggondolatlanul igénybe venni! Nem véletlenül van minden szaunában segélyhívó jelzőkészülék, a szaunázás veszélyeket is rejt. Ennek oka mindenekelőtt az, hogy a szaunázás egy terhelés a szervezet számára. Ilyenkor a vérkeringés élénkebbé válik, és az anyagcsere felgyorsul, mivel a szervezet verejtékezéssel válaszol a megnövekedett hőmérsékletre. Ez igénybe veszi a szívet anélkül, hogy látható aktivitás történne, tehát nem futunk, nem végzünk testgyakorlatokat, de a szív terhelése növekszik. Ráadásul a folyadékkiválasztás sóvesztéssel is jár, megborulhat a szervezet víz- és sóháztartása, ha nem pótoljuk a folyadékot és az elvesztett ásványi anyagokat.

Ez a fiatalok számára is kockázatot hordozhat magában, ám a fiatal szervezet talán jobban tolerálja a terhelést, míg a kor előrehaladtával az erekben kialakuló lerakódások, az esetleges túlsúly sérülékenyebbé teszi a keringési rendszert, így nagyobb esély van arra, hogy a keringés feladja a szolgálatot szaunázás közben. Ahogy nem állunk neki maratont futni felkészültség nélkül, úgy a szaunázást se vigyük túlzásba anélkül, hogy hozzászoktatnánk a szívünket és a teljes keringési rendszerünket!

Hogyan szaunázzunk tehát 50 felett?

1) Először is legyünk tisztában azzal, hogy nincs-e valamilyen rejtett keringési betegségünk? Szívritmuszavar, esetleg korábbi infarktus, visszérproblémák, vérnyomásproblémák. Ezt természetesen leginkább egy orvosi vizsgálat tudja biztossá tenni, egy megnyugtató diagnózis szaunázástól függetlenül sem árt! Ha van olyan problémánk, ami esetleg kizáró okot jelent, akkor konzultáljunk az orvossal a szaunázással kapcsolatban, ne kockáztassunk feleslegesen!

2) Egészségi állapotunktól függetlenül ne kezdjünk el szaunázni mértéktelenül. Szoktassuk hozzá a szervezetünket a terheléshez! Eleinte kevesebb körre üljünk be, és kevesebb időt töltsünk benn! Hogy ez pontosan mit jelent, azt érdemes saját magunk kitapasztalni, de megkérdezhetjük a szaunamestert is, aki a legtöbb fürdőben a rendelkezésünkre áll. Ahogy a kocogást sem 20-30 kilométerrel kezdjük, úgy a szaunázást se indítsuk órákig tartó terheléssel!

3) A hozzászokás fázisában válasszuk az enyhébb szauna típusokat! A finn szaunától a gőzkabinon és az infraszaunán át a tepidáriumig nagyon sok terhelési szint közül választhatunk. A gőz és a finn szauna egyformán megterhelik a szívet, az infraszauna kevésbé megterhelő, noha ez a leghatékonyabb méregtelenítő, míg a tepidárium a legkevésbé megterhelő, és persze nem is olyan hatásos a méregtelenítés szempontjából, de relaxáló hatása kiváló.

4) Vigyünk rendszerességet a szaunázásba! Nincs értelme hozzászoktatni a szervezetünket valamihez, amit utána nem gyakorlunk. A szervezetünk egészen másképp reagál azokra a terhelésekre, amelyekre fel tud készülni, amelyekre számít, mint a teljesen váratlanul kialakuló próbatételekre. Nem szabad sokkterápiát alkalmazni, mert csak visszafelé sül el! A szaunázás ajánlott erőssége nagyban függ attól, hogy milyen gyakorisággal, milyen előzmények után és milyen rendszerességgel műveljük azt.

A magyarországi fürdők többsége nem csak gyógyászatilag jelentős hely, de építészetileg, kulturálisan is komoly vonzerővel bír. A fürdőben ejtőzve az ember nem csak a vízzel kerül kapcsolatba, de a hely varázsa is hat rá. Az épített környezet kisugárzása legalább annyira hozzájárul a rekreációhoz, mint a melegvíz és a benne oldott ásványi anyagok.

Egy építész számára komoly kihívás fürdőt építeni, hiszen a párás környezet miatt az épület fokozottan ki van téve a romlásnak, ugyanakkor a látogatók elvárásai is magasak: szeretnék, ha elkápráztatnák őket a nagy, vagy az éppen intimen kicsi terekkel, a meghitt fényekkel, és persze az épület praktikus és biztonságos is legyen, a megrendelők pedig saját dicsőségük tükrét szeretnék látni a sokak által látogatott turistacsalogató látványosságban. Az elvárások tehát magasak, ennek ellenére nem egy építész tett azoknak maradéktalanul eleget, és alkotott maradandót.

Széchenyi-fürdő

A Széchenyi-fürdő a millenniumi Budapest egyik jellegzetes épülete: az új pesti fürdő ötlete már 1884-ben felmerült, de a megvalósítás lassan haladt. A tervek elkészítésével Cziegler Győzőt bízták meg, akinek a nevéhez számos Monarchia-beli épület tervei fűződnek. Fiumétől Bécsig épített középületeket, Budapesten a Széchenyi mellett a legismertebb műve a Gozsdu udvar. A fürdő terveire csak 1903-ban bólintott rá a közgyűlés, az építkezések pedig 1909-ben kezdődtek meg. Sajnos ezt Cziegler már nem érhette meg, 1905-ben elhunyt. A fürdőt 1913 nyarán adták át. A Cziegler által megálmodott épület egyszerre volt nagyon korszerű, palotaszerűen impozáns, ugynakkor kulturálisan sokszínű. Sokan a stílusát tekintve sem értenek egyet, hiszen vannak benne reneszánsz, barokk és klasszicista jegyek is, ezért talán leginkább eklektikusnak mondható. Az épületet számtalan mitikus figuráról mintázott szobor, freskó, mozaik és egyedi csempe díszíti. Minden műalkotás az ember és a víz viszonyáról szól. 

A fürdő hatalmas népszerűségnek örvendett, talán ezért viszonylag gyorsan, 1924-ben döntött a fővárosi közgyűlés a bővítés mellett. A győztes pályaművet ifj. Francsek Imre készítette, így az ő tervei alapján jött létre a strand, és az azt övező épületegyüttes. Az új épületrész remekül harmonizált az eredeti épülettel, ma már nem könnyű észrevenni, hogy két külön építész tervezte azokat. A fürdő fejlesztése ezzel nem ért véget: a harmincas évek végén fúrták a fürdőt tápláló második kutat, melynek 77 fokos termálvize 1256 méter mélyről tör felszínre, és fűti a strand összes medencéjét és épületét, így sokkal gazdaságosabbá téve a működést.

A Széchenyi-fürdő nem csupán Európa egyik legnagyobb fürdőkomplexuma, de nyugodtan kijelenthető, hogy a legimpozánsabb mind közül, hangulata leginkább egy kastélyhoz hasonlítható.

Török fürdő - Rudas

A Gellért-hegy lábánál fakadó hőforrások több fürdőt is táplálnak. Ezek közül az egyik legérdekesebb a közel 500 éves Rudas. Néhány éve a világ negyedik legszebb fürdőjének választották meg a Rudas magját képező törökkori termálmedencét. A fürdőt 1566 és 1572 között építették a Budát megszálló törökök Szokoli Musztafa budai pasa irányításával - magának a tervezőnek a neve a múlt homályába veszett. A fürdő török neve egykor a „Zöldoszlopos fürdő” volt, amelyet azért kapott, mert a fürdőmedencéje fölötti boltozatot tartó nyolc oszlop közül az egyik zöld színű volt. A különböző átalakítási munkák során manapság is kerültek elő a falból hasonló zöld kövek. A fürdőt azóta is folyamatosan - közel 500 éve -  használják. Ez egy ilidzsa típusú török fürdő, ami nem gőzfürdő, hanem egy hőforrások vizét használó medence köré épült komplexum. A török korban számtalan fürdő épült az oszmán birodalom területén, ám a Rudas a maga oszlopos kialakításával egyedülálló. 

A nemrég rekonstrukción átesett épületben számos érdekességet sikerült feltárni az átépítési munkálatok során. A felújítás során például előkerültek eredeti rózsaszínű vakolatrészek. Ezeket azért alkalmazták a fürdő török építői, mert szerették volna visszaadni a sztambuli vörösmárványos fürdők hangulatát, de a márványlapok szállítása nem volt egyszerű feladat, ezért inkább színezett vakolattal érték el a kívánt hatást.

A fürdő épülete természetesen sokat változott az elmúlt századok során. 1876-ban maga Ybl Miklós, a kor sztárépítésze is részt vett az akkori bővítés terveinek a kidolgozásában. 

Szeged Anna Fürdő

A budapesti termálfürdők méltán világhíresek, építészeti szempontból még jónéhány fürdőt lehetne itt reflektorfénybe állítani: Rácz fürdő, Gellért fürdő… Pusztán a rend kedvéért álljon itt a sorban egy vidéki fürdő épülete is a millennium korából. Szegeden a nagy árvíz 1879-ben a közfürdőket sem kímélte, ezért határozott úgy a város vezetősége, hogy pályázatot ír ki egy új közfürdő építésére. A közgyűlés annyira komolyan gondolta a fürdő ügyét, hogy a város egyik építészét Törökországba küldte, hogy tanulmányozza az ottani - még akkoriban is méltán fejlettnek tartott - fürdőkultúrát. Érdekesség, hogy a pályázat elbírálásánál az a Cziegler Győző segédkezett, aki a budapesti Széchenyi fürdőt is tervezte. A győztes pályamunkát  a bécsi Steinhardt Antal és Lang Adolf adták be. A tervezők nem voltak ismeretlenek abban az időben, számos Andrássy úti palota és a pécsi Nemzeti Színház tervezése fűződik a nevükhöz. A  tervezés nehézségét az jelentette, hogy egy háromszög alakú belvárosi telken kellett egy nagy alapterületű, de nem magas épületet létrehozni. Ilyen esetben az épület könnyen jellegtelenné, lapos tömbbé válhat. A tervezőpáros ezt a problémát úgy oldotta meg, hogy az épület homlokzata rendkívül tagolt, több kisebb egységből áll, mely részeknek saját kupolaszerű tetőszerkezete van. Az épület stílusát neoreneszánsznak mondják, pedig kívülről talán jobban hasonlít egy keleties buddhista templomra. A fürdőt 1896. szeptember 6-án nyitották meg, de akkor még nem aratott osztatlan sikert a szegediek körében, mivel gőzkazánjainak a füstje kellemetlen szmoggal borította be a belvárost, másrészt a kényes tetőszerkezetet folyton javítani kellett, és ez tetemes összegeket emésztett fel. Végül 1927-ben a fürdő közvetlen szomszédságában fúrták azt a 944 méteres mélységű kutat, amelyből az 52 fokos gyógyvíz, az Anna-víz tör fel még ma is. A gyógyvizet bevezették a fürdőbe is, az látja el vízzel a termálmedencét, és a kazánok helyett melegíti a többi medence vizét is. A fürdő mai elnevezése is ebből az időből ered, azelőtt Városi Gőzfürdőnek hívták, de a termálkút vizének forgalmazója, az italmágnás Patzauer Dezső lánya után lett Anna-víz és Anna-fürdő. A kupolák szerkezetét azóta megerősítették, így ha szép lassan is, de az izgalmas épület belopta magát a szegediek szívébe.

 Forrás: http://www.budapestgyogyfurdoi.hu , http://www.szechenyifurdo.hu

A strandok és fürdők vízminőségét nem csak laboratóriumi módszerekkel mérik, de minden fürdőző a saját bőrén érzi, ha valamilyen kémiai vagy biológiai gond van a vízzel. Természetesen az lenne a legjobb, ha nem kellene tisztítani a vizet, ha az magától tiszta lenne, de ez sajnos nem mindig lehetséges. 

Az egyszerű laikus fürdővendég azt gondolhatja, hogy a vizet klórozzák és kész, hogy megtisztuljon a baktériumoktól, ám a helyzet nem egyszerű. A vízből nem csak a biológiailag kellemetlen kórokozókat kell eltávolítani, de számos vegyi anyag is lehet benne, ami káros az egészségre, vagy a fürdő infrastruktúrájára, például a csövekre vagy magukra a medencékre. Ezekre a problémákra a klór nem megoldás.

Azt a tévképzetet is kell oszlatni, hogy a víztisztítási módszerek csakis környezetszennyezőek lehetnek. A víztisztítási módszerek egy része eleve környezetbarát. Például a metán eltávolításához semmilyen adalék nem szükséges, egyszerűen csak szellőztetni kell a vizet nagy felületű helyen áramoltatva. A vízkőlerakódás elkerülésére is egyre elterjedtebb a teljesen környezetbarát mágneses módszer. A cső körül elhelyezett erős mágnesek hatékonyan megóvják a vízvezetéket a vízkövesedéstől. Noha ez egy bizonyítottan működő eljárás, mégis van némi misztikus vonatkozása, ugyanis a mágneses technológiát propagáló szakemberek egy része szerint a mágneses tér nem csak a vízkőtől óvja meg a medencét, de akadályozza az algásodást is, ezért kevesebb egyéb adalékot kell a vízhez adni. Ez a vélekedés erősen megosztja a szakemberek táborát, hiszen ha létezik is ilyen hatás, annak mechanizmusa nem teljesen világos egyelőre tág teret hagyva a találgatásoknak pro és kontra. Az biztos, hogy a mágnesek ártalmatlanok az élő szervezetre, ezért alkalmazásuk biztosan nem veszélyes. 

Fürdőtó

Az természetes úszómedencék, vagyis az ökológiai víztisztítás ötletét maguk a természetes vizek adták. Egy biológiai egyensúlyban lévő tó vize meglehetősen tiszta tud lenni mindenféle adalékok és mesterséges szűrőrendszer nélkül is. A szűrés és tisztítás folyamatát növények és más - emberre veszélytelen - élő organizmusok végzik el a gépek helyett. A fürdőtavaknak csak egy része áll az úszók és fürdőzők rendelkezésére, a többi részt (kb. 30%) vízinövények népesítik be, melyek között a vizet szivattyúk áramoltatják. A növények és a kavicságy kiszűrik a vízbe kerülő kémiai és biológiai szennyeződéseket, így a fürdőzők térfelére tiszta víz jut. Természetesen ne számítsunk arra, hogy az így megszűrt víz ugyanolyan átlátszó, mint az uszodák általunk jól ismert vize, viszont biztosak lehetünk abban, hogy a klór által okozott kellemetlenségek nem várnak ránk. Szerte a világban egyre több természetes úszómedence létesül, akár strandokon is. Csak Németországban már legalább 100 fürdőtavas nyilvános strand létesült. A privát természetes úszómedencék száma ugyanott pedig meghaladja a 20000-et.

Ózon és UV fény

Az ózon alapú módszer szintén újfajta víztisztítási technika. Az ózon még a klórnál is erõsebb oxidálószer, amely ha kapcsolatba kerül bármiféle mikroorganizmussal, szagot okozó elemmel, vagy oldott oxidálható anyaggal, akkor azt kíméletlenül szétroncsolja, és csapadék formájában kiszűrhetővé teszi. Az oxidálási folyamat az ózonnal olyan eredményes, hogy a mikroorganizmusok nem tudnak immunitást felépíteni. 

Mivel az ózon nem más, mint háromatomos oxigén molekula, ezért az ózon idõvel automatikusan elbomlik ártalmatlan oxigén gázzá, ezért nem marad hátra káros anyag, ami a vízrendszerbe kerülhet. 

Mivel az ózon a természetben is a Napból érkező UV-fény hatására keletkezik a Föld légkörének a tetején, ezért a mesterséges ózongenerátorok is UV-fényt használnak leginkább az ózon előállítására. Mivel az UV-fény önmagában is fertőtlenítő hatású, ezért kézenfekvő a két folyamatot kombinálni, de léteznek olyan víztisztító berendezések is, amelyek kizárólag UV-fényt használnak. Ezek a következőképpen működnek: a fertőtleníteni kívánt vizet bevezetjük az UV lámpa házába. A belépő vizet a lámpa kb. 254 nm hullámhosszú UV-C sugárral világítja meg. Ezáltal a vízben lévő kórokozók DNS-ét szétroncsolja, így gátolja azok szaporodását. Ezután a megtisztított víz távozik a fertőtlenítő egységből a csap felé. Mivel ez a "beavatkozás" mindenféle kemikáliától mentes, ezért legfőbb előnye, hogy itt sem marad semmiféle káros anyag, ami veszélyeztethetné a víz fogyasztóit, vagy a benne fürdőzőket!

Ha valaki hétvégén látogat a Gellértbe, akkor alig hall magyar szót: a fürdő külföldiekkel van tele, akik vagy hangos lelkesedéssel, vagy csendes áhitattal fejezik ki csodálatukat a patinás gyógyfürdő iránt. Mi lehet a népszerűség oka? Miért érdemes akár külföldiként, akár magyarként részt venni ebben az élményben? 

Egy hely titkát megfejteni nem könnyű feladat. Természetesen először a praktikus okokra gondolunk, de hát az ember nem csak racionális lény, és a fürdőzést sem csak praktikus okokból műveljük. A szubjektív, nehezen megmagyarázható tényezők talán fontosabb szerepet játszanak egy élmény utólagos értékelésében. 

 Múlt

A Gellért az egyik leghosszabb történeti múlttal rendelkező fürdőhely. Már a középkorban is fürdőhely működött a helyén: Sárosfürdő néven. A ma is ismert épület 1918-ban épült,

1937-ben itt került megrendezésre az első nemzetközi balneológiai konferencia, és a Gellért termálfürdő lett a Nemzetközi Balneológiai Társaság székhelye. Ez már önmagában is egy rangot ad, és akármi is történt azóta, különleges helyet biztosít számára a világ fürdőhelyei között. A gazdag múlt a Gellért esetében semmiképpen sem jelent valamilyen régi állapot változatlan megőrzését, hiszen a fürdő folyamatosan bővült az elmúlt száz évben, és a háború pusztításai miatt egy részét teljesen újra kellett építeni. Ennek ellenére a látogatók a szecessziós stílusú épületrészek révén megtapasztalhatják a századelő életérzésének egy kis visszhangját. 

Hely

Kevés metropolisz mondhatja el magáról, hogy ennyire gazdag lenne hőforrásokban, valójában Budapesten kívül egy sem. Ez a viszony fordítva is igaz: kevés termálfürdő mondhatja el magáról azt, hogy egy metropolisz szívében van. Aki a Gellért kültéri medencéjében áztatja magát, páratlan panorámában gyönyörködhet, ami különösen este impozáns: a Szabadság-szobor a Gellért-hegy tetején és a millenniumi Budapest patinás épületei jelentik a díszletet a fürdőzéshez. Ez akkor igazán nagy élmény, ha nincs sok látogató a fürdőben, ám ne legyünk telhetetlenek, nem sajátíthatjuk ki az élményeket! Ha valaki kevesebb látogatóval szeretne találkozni, akkor jöjjön hétköznap, vagy pedig a turistaszezonon kívül, ha van egyáltalán ilyen Budapesten!

 Gyógyulás

Ne feledkezzünk meg arról, hogy a Gellért egy gyógyszálló is egyben, és a fürdő vize gyógyhatással is bír. A fürdő vízellátását a Gellért-hegy belsejében található források biztosítják. A hőforrások vize nátriumot, valamint fluoridiont is tartalmazó kálcium-magnézium-hidrogénkarbonátos és szulfátos-kloridos hévíz. A vízösszetétel ízületi gyulladások és degeneratív betegségek, keringési zavarok, gerincbetegségek, porckorong bántalmak, érszűkület, idegzsába esetében kifejezetten jótékony hatással bírhat. Az inhalatóriumban pedig lehetőség nyílik idült hörghurutos és asztmás panaszok kezelésére. A víz tehát gyógyít, de a népszerűség nem csak ennek tudható be, hiszen a gyógyvíz jóval kevesebbet ér szakavatott orvosi segítség nélkül, ami viszont folyamatosan rendelkezésre áll a Gellértben.

Innováció

A múltból nem lehet megélni. Folyamatosan új ötletekre van szükség ahhoz, hogy akár átlagos egy fürdő is megőrizze a pozícióját. Különösen igaz ez akkor, ha nemzetközi mezőnyben szeretne az élen maradni. A Gellért esetében a múltban is jellemző volt az innovatív hozzáállás, gondoljunk csak az 1927-ben létrehozott hullámmedencére, ami Európában az egyik első ilyen létesítmény volt. Napjainkban is érdekes kísérletek helyszíne a Gellért. A fürdőben elérhető masszázskezelések kétévente megújulnak. A jelenleg kipróbálható masszázsok közül a legizgalmasabbak azok, melyek Magyarország természeti kincseire fókuszálnak: "Mátrai gyógyfüves élménykezelés", "Kolopi gyógyiszapos élménykezelés", "Magyar boros élménykezelés". Az első a hazánkban őshonos számtalan gyógynövényre épít, a kezelés során az ellazított hátizmokra gyógyfüveket tartalmazó, melegített párna kerül, mely segíti a hatóanyagok bőrbe juttatását. A Tisza medréből kitermelt kolopi iszap egy igen apró szemcséjű gyógyföld, melyet gyógyvízzel keverve használnak fel. Az iszap gyógyhatását a benne lévő ásványianyag tartalom, a hőtároló képessége, a lassú hőátadás révén mélyre terjedő átmelegítő, merevségoldó és vérbőséget előidéző hatása biztosítja. A három közül a legérdekesebb a magyar boros élménykezelés, mely a szőlő megfiatalító hatására épít. Testünk öregedését részben a folyamatos oxidatív károsodás okozza. Ezt többnyire mérgező anyagok vagy szabadgyökök okozzák. Az antioxidánsok, mint például a szőlőben megtalálható flavonoidok és vitaminok, az oxidációt akadályozó enzimek működését segítik, így visszaszorítják a gyulladásokat, és enyhítik az allergiás tüneteket is.

Strandra nem csak a nyugalom, a relaxáció miatt járunk, hanem azt is szeretjük, ha némi izgalom is vegyül a szórakozásba - természetesen komoly kockázat nélkül. A strandokon található hullámmedencék a tengerparti hullámok élményét nyújtják az embernek, ám itt nem kell számolnunk olyan veszélyekkel, mint amik a valódi tengerpartokon leselkednek a fürdőzőkre. Mikortól léteznek hullámmedencék, hol találhatók most, és egyáltalán hogyan működnek?

Magyarországon 1925-ben a Csillaghegyi strandon létesítettek először hullámmedencét, ami az akkori Európában is kuriózumnak számított. Nem sokkal később, 1927-ben a Gellért-fürdő parkjában épült a következő hullámfürdő, majd 1937-ben a Palatinuson, de még abban az évben Hajdúszoboszlón is megnyílt egy hasonló látványosság. Az alábbi filmhíradó részlet az 1927-ben készült a Gellért-fürdő bővítése utáni megnyitón.

Manapság a legtöbb modern strand büszkélkedhet hullámmedencével. A hírekbe akkor kerül csak be, ha valamilyen különlegességet tud felmutatni. Ilyen volt például, mikor a Dagály-fürdő olyan hullámmedencével rukkolt elő, melynek hangja a tenger hullámait a legtökéletesebben utánozza. Természetesen a legnagyobb alapterületű, a legmagasabb hullámokat produkáló mind-mind hírértékkel bír. Las Vegasban például homokos partú hullámmedence is van, ami valóban a tengerpart illúzióját kelti. Magyarországon egyelőre ilyen még nincs, de a hagyományos hullámmedencét szinte bárhol megtalálni.

Máshol pedig surf-parkot létesítettek, ahol hullámlovasok próbálnak deszkájukon a mesterséges hullámokon. 

Veszélyes-e?

A hullámmedence kívülről nézve talán veszélyesebb, mint a hullámokból átélve a kalandot. Ahogy a természetes hullámoknál, úgy a hullámmedencében is magával ragadja a víz az embert, de aztán visszateszi nagyjából oda, ahol volt. De míg a tengerben a rövid tehetetlen sodródás során akár sziklákkal vagy a meder nagyobb kavicsaival kellemetlen találkozások történhetnek, addig a medence sima talaja nem okozhat veszélyt. Mivel a medencében együtt ringatózók nagyjából azonos fázisban mozognak ide-oda, ezért egymást sem üthetik meg nagyon. Veszélyt akkor okozhat csak a hullámmedence, ha kisebb gyerekek egyedül pancsolnak a hullámok között, és a magas hullámok feldöntik, és ő éppen rossz ritmusban próbál felállni vagy levegőt venni. Ezért ha magas hullámokat kelt a hullámmedence, akkor kisebb gyerekek csak szülői felügyelettel legyenek jelen akkor is, ha a gyerek jól úszik. Ez természetesen igaz akkor is, ha nem mesterséges hullámokról van szó, hanem a tengerparton fürdik a gyerek a nagyobb hullámokban.

Hogyan működik?

A mesterséges hullámok létrehozása nem is ördöngösség. Alapvetően négy módszert alkalmaznak. 

1)

A legelterjedtebb módszer mechanikus mozgatással hozza létre a hullámzást. Egy téglatest alakú beton aknában egy szintén téglatest alakú dugattyú szerű testet mozgatnak fel-le villanymotorokkal, ez magával ragadja a medence vizét, és azt is fel-le mozgásra készteti. A hullámok magassága elérheti az 1-1,5 métert is a hullámhegy és a hullámvölgy között mérve. A hullámkeltés gyakorisága 12-15 hullám percenként. A módszer hátránya, hogy nagyon energiaigényes. Egy kb. 600 m²-es medencéhez tartozó dugattyús hullámkeltő gép teljesítménye elérheti a 60 kW-ot (!!). Ez egy 80 lóerős autó maximális teljesítményével egyezik meg.

2)

Kevésbé energiaigényes az ún. hullámlabda. Ezt a 90-es években fejlesztették ki. Lényege, hogy a vízbe helyezett nagy átmérőjű műanyag labda belsejébe egy villanymotorral hajtott mechanikus szerkezetet építenek, mely föl-le mozgásra kényszeríti a labdát, az pedig a vizet. A rendszer akkor tud csak nagy hullámokat gerjeszteni, ha a medence oldalfala függőleges, így a visszaverődő hullámok egyesülhetnek az újabban keletkező hullámokkal. Ha a medence oldala lejtős, akkor nem verődik vissza a hullám, nem jön létre az erősítés. Ennek a módszernek az előnye, hogy bármilyen medencébe utólag is beépíthető, nem kell a tervezés során bonyolult építészeti megoldásokról gondoskodni.

3) 

Létezik még pneumatikus működtetésű hullámmedence. Ez nagyon hasonló az elsőhöz, melytől abban különbözik, hogy nem dugattyú mozgatja föl-le a víztömeget, hanem nagyteljesítményű légszivattyúk préselnek levegőt egy kamrába így szorítva ki onnan a vizet, majd a nagy felületű szelepek kinyitásával lehet kiengedni a levegőt a kamrából, hogy a helyére ismét visszajöhessen a víz.

4)

Az árasztásos megoldás lényege az, hogy egy hatalmas víztömeg zúdul egyszerre a medence vízterébe végighömpölyögve a medencén. A működési mechanizmusa a következő: nagyteljesítményű szivattyúval a medence vízteréből rövid idő alatt felszivattyúzzák a vizet egy magas tárolóba, majd a nagy keresztmetszetű zsilipek kinyitásával nagyon rövid idő alatt a nagymennyiségű víz visszajut a medencébe. A berendezés energiaigénye a nagy szivattyúzási teljesítmény miatt jelentős, valamint költséges építészeti kialakításokat is igényel.

Ha nyár, akkor legyen meleg! Az európai ember számára a meleg napos nyári idő az aranykor emlékét idézi, ilyenkor mindenki nyaral, melegebb vidékekre látogat, vagy legalábbis a strandra, ám ennek az aranykornak bizony veszélyei is vannak. Napszúrás, hőguta, hősokk, hőkimerülés. Mind egy tőről fakadó betegségek, és bizony strandoláskor vagy csak úgy általában a nyári jövés-menés során nagyon oda kell figyelni, hogy ne érjen utol minket valamelyik.

Az emberi szervezet egy nagyon bonyolult hőszabályzó rendszer segítségével tartja fönn a maga számára optimális hőmérsékletet. Ez a rendszer kétféle módszerrel tudja hűteni magát, ha túl magas a hőmérséklet: egyrészt a verejtékmirigyeken át nedvességet párologtat el, ami hőelvonással jár, és mellékesen jelentős sóveszteséggel is. A másik módszer lényege az, hogy a bőr felszínén lévő hajszálerek kitágulnak, és a test a bőrőn keresztül egyszerű hőátadással adja le a felesleges hőt a levegőnek. Mindkét módszer nagymértékben igénybe veszi az emberi szervezet keringési rendszerét, a szívet és az ereket, ezért nagy forróságban elsősorban ez a szervrendszer áll nagy terhelés alatt, és a hőguta is a keringés összeomlását jelenti gyakorlatilag.

Mitől meleg?

Nem árt tudni, hogy mitől alakulhat ki túlmelegedés a testünk belsejében! Természetesen befolyásolja a levegő hőmérséklete, de nem ez az egyetlen lényeges tényező. Hiába van "csak" 30 fok, ha kinn állunk a napon, esetleg sok ruha van rajtunk, és az a ruha éppen fekete. Ha véletlenül éppen fizikai munkát végzünk, akkor is nagy a belső hőtermelés, tehát hűtésre van szükség. A keringési rendszerünk állapota is befolyásolja hőleadási képességeinket, elsősorban az öregek, a kisgyerekek és a szívbetegek vannak veszélyben. De más betegségek, pl. a cukorbetegség is kockázati tényező, illetve bizonyos gyógyszerek fogyasztása sem mellékes szempont. Fontos tényező továbbá a szélmozgás és a páratartalom is, hiszen a szél hűt, míg a magas páratartalom csökkenti a verejtékezéssel leadható hő mennyiségét. Természetesen a víz közelsége lehetőséget ad a hőguta elkerülésére, de csak akkor, ha bele is megyünk a hűs habokba. Viszont ha csak a partról figyeljük a vízben pancsolókat, vagy napozunk, akkor hiába van a közelünkben egy kellemesen hűvös vizű medence, ugyanúgy veszély leselkedik ránk. 

Mi történik a hőguta során?

A hőguta nem azonnal alakul ki. Hosszú idő telik el, míg a szervezetünk feladja a küzdelmet a túlhevüléssel szemben. Eleinte erős verejtékezés jellemzi a folyamatot, ami folyadék- és sóveszteséggel jár. Ez a fázis értelemszerűen jól elnyújtható folyadék- és sópótlással. Erre ideálisak az izotóniás italok, viszont az alkohol és a kávé jelentős folyadékelvonást okoz a hűtési rendszertől, tehát kifejezetten káros meleg időben ezeknek a fogyasztása. Ha a test folyadékháztartása vagy sóháztartása megbomlik, akkor beszélünk hőkimerülésről. Innentől kezdve már csak egy lépés a hőguta. A betegség kezdeti stádiumában a szervezet még valamennyire kompenzálja a keringési rendszer működésének fokozatos összeomlását. Ekkor a bőr kipirult, száraz tapintású és forró. A test maghőmérséklete fokozatosan eléri a kb. 40 C fokot. 

A második stádiumban a keringés fokozatosan egyre rendezetlenebbé válik, amely miatt a bőrben lévő erekhez egyre kevesebb vér jut, ezért a bőr szederjes színűvé és sápadttá válik, a pulzusszám megemelkedik. A szervek vérellátásának hosszabb ideig tartó elmaradása előidézheti azok maradandó károsodását. Kezelése nélkül a végül a szervezet leáll. 

Tünetek és teendők

Hogyan vehetjük észre, hogy valakinél kezd kialakulni a hőguta? Az előbb említett tünetek - tehát az izzadás leállása és a forró, száraz vagy szederjes bőr - mellett gyakori tünet a fejfájás, szédülés, kábultság, koncentrációzavar, hányinger, hányás, esetleg eszméletvesztés.

Ha ilyeneket tapasztalunk valakin akár a strandon, akár az utcán, haladéktalanul vigyük árnyékba, ha eszméleténél van, itassunk vele hideg vizet vagy teát, majd hűtsük a testét akár csak úgy, hogy lazítunk a szűk ruházaton, de még jobb, ha hidegvizes borogatást teszünk a szabad bőrfelületekre. Még mielőtt bármihez is hozzáfognánk a fentiek közül, sürgősen hívjunk mentőt, hiszen az illető akár életveszélyben is lehet!

Napszúrás és hőguta

A két betegséget gyakran összekeverik. Nem véletlenül, hiszen kialakulásuknak körülményei hasonlóak, de míg a hőguta az egész szervezet túlhevüléséből adódik, addig a napszúrás "csak" a fejet ért erős napsugárzásból adódó túlhevülést jelenti. A fej különösen érzékeny a túlhevülésre, hiszen viszonylag kis felületen kénytelen leadni rengeteg hőt. Ha az agyhártya túlhevül, akkor bekövetkezhet annak spontán (tehát nem fertőzéses) gyulladásos állapota, ezért megduzzad, és mivel ennek okán nyomást fog kifejteni az agy bizonyos részeire, ezért fejfájás, szédülés, bágyadtság, hányinger, láz jelentkezhet. A napszúrásnak fokozottan ki vannak téve a kisgyerekek, hiszen azok koponyacsontja még vékonyabb, gyorsan átengedi a hőt. Ugyancsak fokozott kockázat a kopaszság, hiszen a haj leárnyékolja a napsugarakat, és nagy fajlagos felületén keresztül hatékonyabban hűt, mint a kopasz fejbőr.

A napszúrás sem veszélytelen betegség, de leggyakrabban 1-2 nap alatt magától elmúlik, legfeljebb lázcsillapításra lehet szükség. De ha a tünetek nem múlnak, akkor mindenképpen forduljunk orvoshoz!

Megelőzés

A fentiekből már logikusan következik, de azért ismételjük át még egyszer, hogyan előzhetjük meg ezeknek a túlhevüléses betegségeknek a kialakulását?

1) Fogyasszunk sok folyadékot, ha a nyári melegben strandolunk, vagy nyaralás során várost nézünk, esetleg dolgozunk!

2) Ne tartózkodjunk indokolatlanul sok ideig a tűző napon! Ha feltétlenül a szabadban kell dolgoznunk, akkor időzítsük a munkát a reggeli vagy az esti órákra!

3) Viseljünk valamilyen fejfedőt! Különösen napozáskor figyeljünk arra, hogy a fejünk legyen árnyékolva! Ruházatunk legyen szellős és világos!

4) Amennyiben szívbetegséggel küzdünk, vagy más miatt vagyunk kitéve fokozott kockázatnak, akkor csak nagyon rövid időre hagyjuk el a hűvös lakást! Használjunk légkondicionálót!

5) Legyünk sokat vízben vagy vízparton! Próbáljuk hűteni magunkat valamilyen módszerrel!

6) Figyeljünk oda egymásra! Különösen az öregek és a kisgyerekek vannak a leginkább ráutalva mások segítségére, mivel nem biztos, hogy reálisan ítélik meg a saját terhelhetőségüket.

A divat kényes terület, azon belül a fürdőruhák divatja még kényesebb. A fürdőruha története nem más, mint a fürdőruha-botrányok története. Kultúránk ellentmondásosan viszonyul a meztelenséghez, egyszerre tiltja, és egyszerre támogatja, ezért könnyű átlépni az amúgy is nehezen körvonalazható határokat tilos és megengedett között. 

A fürdőruhák divatját elsősorban a női fürdőruhák körüli kérdések uralják. A kérdések között - valljuk be - van néhány nem túl lényeges, noha az éves trendek beharangozói ezen apróságok variálásáról szólnak folyton: milyen a színe, kapocs tartja össze vagy masni, mintás vagy egyszínű, kicsit többet takar, vagy kicsit kevesebbet, sportos vagy nőies, van rajta fodor vagy nincs, egyszerű a zsinórozása, vagy bonyolult? Ezek a részletek pusztán azért változnak évről évre, hogy senki ne érezze úgy, hogy az 5 évvel ezelőtti fürdőruhája most is ugyanolyan jó, mint akkor, tehát pörögjön a piac, viszont a változtatások legtöbbször nem elég bátrak ahhoz, hogy forradalomról lehessen beszélni. Igen, az emberek egyszerre szeretnének egyediek lenni, és egyszerre nem kilógni a sorból. Újabb ellentmondás... 

Mennyit takar?

Az igazi fürdőruha-különlegességek megjelenése szinte mindig valamilyen botránnyal járt együtt. Fura belegondolni, hogy röpke 200 évvel ezelőtt maga a strandolás is tabu volt, 

azon belül pedig a ruha valódi ruha, nyaktól bokáig zárt öltözék. Még 100 évvel ezelőtt is rendőrségi ügy lett abból, ha a fürdőruha túl sokat mutatott meg a lábból, vagy karból, a többi idomról nem is beszélve. 

Az első vaskos botrány egy Anette Kellerman nevű ausztrál úszónő és filmsztár nevéhez fűződik, akit 1907-ben Bostonban letartóztattak, mert igaz, hogy az általa tervezett fürdőruha mindent takart, de egyberészes volt és testhez simuló, és ez akkoriban nem volt elfogadható. Mindenesetre Kellerman igazi forradalmat csinált, és ha lassan is, de elfogadottá váltak a térd fölé érő, kart szabadon hagyó, a hasat persze szigorúan takaró darabok.

A következő nagy botrány 1946-ban tört ki, és természetesen a bikini megjelenéséhez kötődik. Feltalálója, Louis Reard csak nagyon nehezen tudta elfogadtatni a konzervatív közvéleménnyel a bombasztikus ruhadarabot, csak lassan, a hatvanas évek közepére vált általánosan elfogadottá, főleg a világsztárokat (mint pl. Brigitte Bardot és Marilyn Monroe) is felvonultató reklámkampány hatására. Megmutatni a köldököt, ez volt az új lépcsőfok a polgárpukkasztásban. A tervezésbe végül beszállt a Dior is. Így vált a botrányos bikiniből divatcikk.

Ahogyan lenni szokott, mire elül a botrány, és megenyhül a vaskalapos generáció, jönnie kell az új pofonnak. Ez a monokini volt. A felül semmi női fürdőruha. 1964-ben Rudi Gernreich mutatta be a fürdőruhák eme új változatát, a monokini névre keresztelt darabot. Erre már a Vatikán is komolyan összevonta a szemöldökét. Amerikában a legtöbb strandon és közparkban betiltották a viselését, az  ellenszegülőknek akár 100 dollárnyi büntetést is kellett fizetniük. Érdekes, hogy az újabb botrány szintén az osztrák származású amerikai Gernreich nevéhez fűződik. 1974-ben, tehát tíz évvel a monokini megalkotása után a tangát is ő jegyezte - válaszcsapásul a Los Angeles-i városi tanács döntésére, mely betiltotta a meztelen napozást. Ha takarni kell, hát takarjuk, de csak éppen hogy… Mind a tanga, mind a monokini eredetileg feleslegesnek tűnő vállpánttal készült. A tanga férfiak körében is divatos lett egy ideig, ma már inkább visszatetsző a viselése. Ennél a ruhadarabnál, mint emlékezetes, a feszes, kisportolt fenekek megmutatása volt a célt, de persze nem csak fitness-bajnokok viselték, és a tanga kapcsán egy új szindróma nevét is megtanulta a fél világ: ez a narancsbőr…

Milyen anyagból van?

A fürdőruhák kapcsán a takarási felület nagyságán túl a ruha anyaga is izgalmas kérdéseket vet föl. Természetesen sokféle textillel kísérleteztek az elmúlt 100 évben, ám az egyik leginkább említésre méltó áttörést az elasztikus anyagok hozták el. Az ’50-es évek bikinijei még viszonylag szolidak voltak. A hegyes formájú, merevebb anyagú melltartó a kebleket magasra nyomta, ez sokak számára persze izgalmas volt, de mégsem a valóságot engedte láttatni. 1960-ban, amikor feltalálták a lycra nevű anyagot, elkészültek az első elasztikus fürdőruhák. A ’60-as évek a hippimozgalommal együtt a csípőfazont és a háromszög alakú, megkötős melltartót is divatba hozták, ami tökéletesen láttatni engedte az elrejteni szánt formákat.

 A cáparuhaként elhíresült úszódressz viszont nem a strandokon okozott botrányt, hanem a sportversenyeken. 2008-ban több mint 100 világcsúcs született az úszósportban, a kiugró teljesítmények magyarázata a legáltalánosabban elfogadott vélekedés szerint a Speedo által akkoriban piacra dobott úszódressz volt. A cáparuhának is becézett szerelést az ausztrál cég a NASA mérnökeivel együttműködve fejlesztette ki. A poliuretán alapanyagú dresszen nincsenek varrások, az egyes részeket hegesztéssel illesztették össze, így tökéletesen áramvonalas. A fűzőszerű ruha legfőbb előnye, hogy segíti az úszó ideális testtartását és vízfekvését, valamint az izmok és a bőr rezgéseit is csökkenti. Használatával akár 2-5 százalékkal is javíthatók az időeredmények. Mivel nem sokkal később már minden úszó ilyen dresszben állt rajthoz, értelmetlenné vált a viselése, így a szövetség be is tiltotta.

Felfújható fürdőruha?

1992-ben a Cole of Calfornia's cég kihozta a Top Secret névre hallgató bikini modelljét. Ennek a mellrészébe két légkamra volt beépítve, eredetileg azért, hogy a hölgyek a mellméretet tudják szabályozni: egy pumpával a szárazföldön lehetett felfújni. A Newsweek és a Time főoldalon írt róla, utóbbi elég kritikusan, ami közrejátszhatott a termék sikertelenségében. Pedig maga a fürdőruha - állítólag - roppant kényelmes volt, és úszássegítő sporteszközként is használható volt. Kis cégek – sokszor csak megrendelésre – a mai napig készítenek felfújható mellrészű bikinit, melyek legtöbbjét a vízben is fel lehet fújni, illetve leereszteni használójuk kedve szerint.

A fürdőruhába rejtett légkamráknak nem csak esztétikai okai lehetnek. Számos fürdőruha-gyártó próbálkozott olyan fürdőruha előállításával, ami egyszerre láthatatlan úszómellény is. A fürdőzés - különösen a természetes vizekben - nem kis veszélyt jelent azok számára, akik nem tudnak úszni, de az úszni tudók is válhatnak baleset áldozatává. A légkamrákkal ellátott fürdőruha megakadályozza, hogy viselője lesüllyedjen a víz alá, így akár az életét is megmentheti, de azoknak is jól jöhet, akik még csak tanulják az úszást, és bizonytalanul mozognak a vízben. Háromféle típusa létezik: az egyikben merevfalú légkamrák találhatók, a másikban felfújható légkamrák, ezen belül pedig vagy gázpatronnal vagy pumpával felfújható változatban gyártják.

Most aztán igazán összegyűjtöttük, amit a nyári napvédelemről tudni kell. Számos fontos és kevésbé fontos szempont derenghet az ember fejében erről az igazán lényeges kérdésről, és tévedések is szép számmal felbukkanhatnak. Mire figyeljünk a napozás során?

Miért van szükség napvédelemre?

"Régen nem kentük magunkat, mégsem égtünk le!" Ez a mondat valószínűleg nem egy tudományos szimpóziumon hangzott el! Amúgy teljesen mindegy, hogy mi volt régen, most az van, hogy súlyos bőrkárosodást szenvedhet az, aki nem védi magát a leégéstől. Nem igaz, hogy a bőr hozzászokik az erős napfényhez! Az igaz, hogy a barnulás enyhíti a sugárzás káros hatásait, mert a pigmentsejtekben található melanin nevű festékanyag elnyeli a beérkező sugárzás egy részét, de a bőrkárosító és rákkeltő hatása a napsugárzásnak statisztikusan működik, vagyis egyetlen foton is tud rákot okozni, ha "jókor" "jó helyre" érkezik, tehát minél tovább, minél erősebb napfényben, minél kevésbé lebarnult bőrrel napozunk, annál nagyobb a bőrrák valószínűsége. 

Mennyi időt tölthetünk a napon?

A napfürdőzés jó dolog, hozzátartozik a testi-lelki egészséghez, de az előzőekből az következik, hogy kockázatokat is hordoz magában. A kockázat mértéke a napon eltöltött idővel arányosan nő. A még elviselhető kockázatot jelentő időtartam függ a bőrünk jellegétől, vagyis hogy "fehérbőrűek" vagyunk-e vagy inkább színesek, továbbá függ a lebarnultságunk mértékétől is. Ezeken kívül függ az éppen aktuális légköri viszonyoktól, hiszen délben, tiszta időben jóval nagyobb a leégés veszélye, mint párás időben délután vagy reggel, és az sem mindegy, hogy egy hegytetőn vagyunk, ahol nagyon erős tud lenni az UV-sugárzás. A vízről visszatükröződő napfény erejét is figyelembe kell venni, mikor megbecsüljük, hogy elég volt-e a sütkérezésből, vagy még maradhatunk a napon. És természetesen az egyik legfontosabb kérdés az optimális napozási idő becslésekor az, hogy milyen kiegészítő napvédelmet alkalmazunk.

Melyik fényvédő módszert válasszam?

A napvédelem/fényvédelem leggyakoribb eszközei a különböző kenőcsök, de ne feledkezzünk meg a jó öreg árnyékolásról sem, hiszen ez egy viszonylag egyszerű, biztos módszer, ami sok kérdőjelet nem hoz felszínre! Keressük a napozáshoz a félárnyékos helyeket, ahol kíméletesebben éri a fény a bőrt, és jobban el tudjuk kerülni a leégést. Ezzel kapcsolatban egy fontos megjegyzés: a szórt fény is ugyanolyan hatást fejt ki a bőrre, mint a direkt napfény, csak hosszabb idő alatt, mert a dózis kisebb. Tehát az "árnyékban" ugyanúgy lebarnulunk, csak lassabban. A napernyők használatakor különösen oda kell figyelni a leégés lehetőségére, hiszen bizonyos napernyők anyaga félig átlátszó a káros sugarak számára. 

Az árnyékolás mellett a zártabb fürdőruha/napozóruha használata is megfontolandó. Ennek hatása hasonló az árnyékolóhoz, azzal a különbséggel, hogy mindig magunkon hordjuk. Kisgyerekek esetén működhet különösen jól az, ha inkább rajta hagyunk egy pólót, nem baj, ha vizes lesz, de biztosan megvédi a leégéstől a vállát és a hátát.

Krémek titkai

Ha mindenképpen tűző napon, minimális öltözékben szeretnénk napra menni, akkor maradnak a krémek. Ezek között akkora a sokféleség, hogy valóban nehéz eligazodni, ráadásul a hatásmechanizmusuk megértéséhez egyszerre kell hogy menjen a fizika, a kémia, és a biosz is! A krémmel kapcsolatban a legfontosabb kérdés, hogy melyik hatóanyagot alkalmazza.

A hatóanyagok között a legjobbak azok, amelyek fizikai napvédelemmel rendelkeznek. A fizikai fényelnyelő hatóanyagok (titán-dioxid, vagy cink-oxid), elnyelik a napfényt, de közben nem bomlanak le, ezért a hatásuk hosszabban tart (kb. addig, amíg le nem mossuk, vagy le nem kopik), ráadásul az egészségre ártalmatlan anyagokról van szó,  hatásuk azonnal jelentkezik, nem kell a felszívódásra várni. 

Az másik fajta hatóanyag kémiai védelmet nyújt a napfény sejtroncsoló hatásával szemben úgy, hogy közben a hatóanyag maga is lebomlik, ezért idővel elmúlik a hatása. A kémiai hatóanyagú napozókrémek felszívódnak a bőrbe, és ott a lebomlás során olyan alkotóelemekre esnek szét, melyeknek hatásmechanizmusa nem mindig ismert, ezért kérdéses az egészségre gyakorolt hatásuk. 

Olyan hatóanyag nem létezik, amelyik a bőrt magát teszi alkalmassá a napvédelemre, a napvédőkrémek azon hatóanyagai, melyek a napfény révén létrejött káros anyagok hatását csökkentik - például az antioxidáns vitaminok vagy a hidratáló anyagok - is hasznosak, de ezek hatása nem erős, inkább csak kiegészíti a védelmet.

Egyre elterjedtebbek az úgynevezett nanorészecskéket tartalmazó napozókrémek. Ezekben a fizikai védelmet biztosító anyag nagyon kicsi szemcseméretben található, ezért logikus, hogy jobban eloszlik a bőr felületén, míg a hagyományos szemcsemérettel rendelkező védőanyag a szemcsék közeiben nem nyújt védelmet, így ott a napnak ugyanúgy ki van téve a bőr, és ha ott keletkezik bőrrák, akkor nem vigasztal senkit, hogy másutt viszont nem keletkezett. A nanorészecskékkel csak az a baj, hogy nem kutatott eléggé, hogy maguk a szemcsék felszívódnak-e a bőrbe, és ott milyen hatást váltanak ki, ezért az óvatosabb bőrgyógyászok nem javasolják ilyen krémek használatát.

Kozmetikumok hatása

Még egy apró javaslat! Napozás során tehát nem csak maga a napfény okozhat gondot a szervezetünknek, hanem a magunkra kent védőkrémek vagy egyéb kozmetikumok bomlástermékei is. Míg a napozókrémek esetén vitatott, hogy a van-e a kémiai bomlástermékeknek káros hatása, addig a szintetikus kozmetikumok esetén teljesen biztos, hogy van. Ezért napozás előtt feltétlenül mossuk le a szemfestéket, alapozót, rúzst, de még a szúnyogriasztót is, és ha már mindenáron illatosak akarunk lenni, akkor használjunk természetes illóolajokat vagy pl. kókuszolajat. A természetes olajok egy részének napvédő faktorszáma is van, ami azt mutatja meg, hogy hányszorosára növeli a biztonságban napon eltölthető idő hosszát.

Kétségtelenül sokat fejlődtek az utóbbi évtizedekben a strandok és a fürdők azon a téren, hogy mennyire figyelnek oda a legfiatalabb látogatók szempontjaira. A gyerekek teljesen mást várnak el a fürdőélménytől, mint a felnőttek, sőt még a gyerekgeneráción belül is vannak teljesen különböző korosztályok. Mitől gyerekbarát egy fürdőhely, és mi az, amitől csak gyerekbarátnak látszik?

Nagyon sok olyan cikket lehet olvasni a hazai portálokon, amelyek felsorolják a top 10 vagy top 7+1 hazai gyerekbarát fürdőt. Mi nem kínálunk konkrét ítéleteket a fürdőkről, inkább a szempontokat vesszük sorra. Mitől gyerekbarát egy fürdő? Egyáltalán helyes-e a gyerekeket kiemelni, nem volna-e helyesebb családbarátot írni? Hiszen simán el tudjuk képzelni, hogy a gyerekek remekül szórakoznak a strandon, míg a szülők "pihenése" semmi másról nem szól, mint a folyamatos felügyeletről és aggódásról, hogy az izgalmas csúszdarendszerek és függőhidak dzsungelében a gyerekkel nehogy történjen valami.

 Nem Disneyland!

Nem biztos, hogy attól gyerekbarát egy fürdő, mert színes műanyagcsúszdák és műanyaghidak és műanyagpálmafák szemet ingerlő környezetét biztosítja. A gyerekek persze rákattannak a csalira, ahogy a csokinak sem tudnak ellenállni, úgy az izgalmat ígérő vízi játékdzsungel is izgatja a fantáziájukat, majd másfél órányi vad hancúrozás után nyűgösen és fáradtan dőlnek ki, pihenni persze nem akarnak, hazamenni meg végképp nem, mégis kezelhetetlenül, sőt a fáradtság miatt a baleseteknek jobban kitéve rohannak vissza, a szülő pedig joggal aggódik. Mi a megoldás?

Az igazán gyerekbarát strand nem felpörgeti a gyerekeket, hanem olyan kikapcsolódást tesz lehetővé a számukra, ahol ők is hosszan elmélyedhetnek valamilyen játékban, amihez a fürdő szinte észrevétlenül biztosítja a teret, és nem akarja harsányan átvenni a gyerekek manapság amúgy is visszafejlesztett fantáziájának a szerepét. Ne a tér szabja meg, hogy "játszásiból" hol vagyunk, és mi a történet, hanem a gyerekek fantáziája érvényesüljön, amikor szerepet osztanak valaminek. Például egy hajónak nem látszó elem is lehet a gyerek fantáziája révén hajó, nem kell ráfesteni valami vitorlát csak azért, hogy a gyengébbek is felfogják, hogy az egy hajó, ráadásul lehet, hogy egy másik gyerek ugyanazt a tárgyat bálnának szeretné használni, csak valaki ráfestett egy vitorlát, és máris tönkretette a játékot…

Nem gyerekbarát az a fürdő, amelyik csak a vízivilágra korlátozza a gyerekek játéklehetőségeit. A víz vonzza a gyerekeket, ez igaz, de ha kifáradtak, és sikerül rávenni őket, hogy pihenjenek kicsit, akkor nem baj ha a szárazon, lehetőleg árnyékban is találnak maguknak elfoglaltságot, ami lehetőleg nem egy másik kalandpark, izgalmas, de fárasztó csúszó-mászó komplexummal, csak éppen száraz, hanem… A kisebb gyerekek órákig elvannak egy homokozóban, vagy egy kavicsos tengerpartszerű félig vizes, félig száraz helyen. Nagyon sok mesterséges strand is biztosít már olyan lassan mélyülő gyerekmedencét, melynek homokos vagy kavicsos a partja.

Boldog szülő, boldog gyerek

Jól teszi az a strand, amelyik a szülőt próbálja kényeztetni, pihentetni, kímélni, hiszen hosszú távon ez a nyerő stratégia. A gyerekek bevonzása vagy becsábítása sem rossz, hiszen jön vele a szülő is, és az elmúlt évtizedek statisztikái azt bizonyítják, hogy azok a strandok, amelyek izgalmas gyerekvilágot alakítottak ki a régi egy szem gyerekmedence helyett, azok növelték az árbevételüket, viszont hosszú távon még jobban járnak azok a strandok, amelyek a szülő szempontjait is figyelembe vették. Mit szeretne a szülő? Nem szeretne folyamatosan figyelni a gyerekre, hiszen az még fárasztóbb, mint otthon maradni, nem szeretné, ha balesetnek lenne kitéve a gyereke. Ha van még kisebb testvér, akkor lehet, hogy szeretne egy olyan helyet, ahol a kisbabát meg lehet szoptatni, tisztába lehet tenni, lehet altatni. Persze ezeknek a helyiségeknek a kialakítása jó pont, de nem elegendő, hiszen ezalatt jó, ha rá tudja bízni valakire a nagyobb, de mégis csak kicsi gyerekét. Az igazán családbarát strandokon animátorok, óvónők foglalkoznak a kicsikkel, amíg a szülő a másik gyerekkel van, vagy esetleg ő maga is pihen. Sejtjük, hogy ennek megvan az ára…

Egészség…

A gyerekbarát strandok további jellemzője, hogy fokozottan odafigyelnek a vízminőségre. A kicsik bőre a felnőttekénél is jobban érzékeny a klórra és azokra a fertőtlenítőszerekre, melyekkel a fürdőkben biztosítják a kórokozók távoltartását. Léteznek olyan víztisztítási eljárások, amelyek kevesebb klórt igényelnek, vagy éppen semennyit, és sok fürdő él is ezzel a lehetőséggel. Szintén a vízminőség kérdéséhez tartozik az a dilemma, hogy felnőttek bemehetnek-e a gyerekmedencébe. Valóban nem jó látni, mikor felnőttek a gyerekmedence partjáról figyelik csemetéiket, és közben a lábukat áztatják a medence vizében. Ez nem illendő, és sok helyen tilos is, még akkor is, ha nagy a kánikula, és jól esik így hűteni magunkat. Persze az sem szerencsés, ha a 3-4 éves gyerek éppen az első karcsapásokat gyakorolja úszástanulás közben, az apuka pedig messziről, a medence széléről instruálja, mert szabálykövető állampolgárként nem lép a gyerekmedencébe, pedig talán ilyen esetben mindenki elfogadná. Ez egy nem könnyen eldönthető kérdés, többféle vélemény is felmerül. Az Ön véleménye is fontos, írja meg kommentben!! :)

Az első vízicsúszda 1906-ban épült Új-Zélandon, akkor még nem fenéken vagy hason, hanem kisméretű szánkókon csúsztak a népek a vízbe. 1968-ban hozták létre az első vízi vidámparkot San Diegoban, majd a kilencvenes években terjedtek el a fedett, zárt térben kialakított csúszdaparkok, melyeket télen is lehet használni. Azóta el sem tudunk képzelni fürdőkomplexumot csúszdák nélkül. De miért szeretünk csúszdázni?
The Magic Eye - a világ leghosszabb csúszdája

Minél magasabb, minél kanyargósabb, minél színesebb, minél extrémebb, minél több, annál jobb. Ma ezt várjuk el a csúszdaparkoktól. Van, ahová lifttel kell felmenni, van, amelyik bentről indul, és kint érünk a vízbe, és van, ahol fordítva, van extrém meredek, ahol megtapasztalhatjuk a súlytalanság élményét, és van olyan, ami útközben sötét alagúttá válik, és azt sem tudjuk, hogy hol vagyunk, és kénytelen az ember rábízni magát a Tervezőre…

 Legek…

A csúszdák világában több szempont alapján is tartanak számon legeket. A legkülönlegesebbeknek saját nevük is van.

• A jelenleg leggyorsabb csúszda a brazil Insano – Fortaleza, itt 41 méter magasról kb. 105 km/h sebességgel lehet lecsúszni.
• A leghosszabb a német The Magic Eye nevű csúszda, a pálya 22 méter magasról indul, a cső hossza 356 méter és több mint egy perc, mire a végére érünk. Ez hosszúnak számít, hiszen a legtöbb csúszdán az élmény csupán néhány másodperc.
• A világ jelenleg legmagasabb csúszdája, a Kilimanjaro, amely Rio de Janeiroban, Brazíliában található. 50 méter magasról indulhatunk lefelé, csúszás közben 90 km/órás sebességet érhetünk el. Ennek megfelelően a kaland nem tart sokáig. Másodpercek alatt lenn vagyunk a földszinten.
• Van egy magyarországi "leg" is. A szegedi Napfényfürdőben a 30 méteres toronyból induló, lifttel megközelíthető 272 m hosszú, zárt óriáscsúszda Európa egész évben üzemelő vízi testcsúszdái között a leghosszabb. 

Insano – Fortaleza: a leggyorsabb

Miért szeretünk csúszni?

A vízicsúszdák népszerűsége mögött felnőttek és gyerekek esetében eltérő mechanizmusok működnek. A gyerekek természetüknél fogva keresik a kihívásokat, gyakorlatilag így tanulnak. Tudat alatt olyan helyzetekhez vonzódnak, amelyek fejlesztik őket valamilyen szempontból, ennek természetes része a kihívás és az izgalom. Ez kicsit olyanná is válhat, mint a drog, hiszen azt már régóta tudjuk, hogy az izgalmi állapotban termelődő adrenalin egy saját magunk által termelt drogként viselkedik. Ennek a hatása alól a felnőttek sem mentesek, de a felnőttek közül kevesebben kattannak rá annyira az extrém izgalmi helyzetekre, mint a gyerekek. A csúszdaparkok tipikus látogatói nem azok, akik a fürdőből egyenesen ejtőernyőzni vagy sziklamászni mennek. Ez arra utal, hogy vannak más motivációk is, hiszen a vízicsúszda szinte kockázatmentesen kínál izgalmat, kalandot. Talán kevesen tudják, hogy mivel csúszdázás közben olyan testhelyzeteket vagyunk kénytelenek felvenni, olyan izomcsoportok és testfunkciók mozdulnak meg, melyeket hétköznapi körülmények között szinte soha nem használunk. Ezért a csúszdázás sportnak sem utolsó, főleg, ha lépcsőn kell felmászni a starthelyre, és nem lift visz fel. A test kilép a komfortzónájából, és a delikvens érzi, hogy valami megmozdul a testében, akkor is, ha pocakos,  akkor is, ha hétköznap ülőmunkát végez. Ilyenkor javul a nyirokkeringés, elkezdődik a méregtelenítés, és azt érezzük, hogy léptünk egyet az egészség irányába.

Sokkterápia 

Feljegyezték, hogy a csúszdázás alkalmas a víziszony legyőzésére is. A víziszony az egyik leggyakoribb fóbia. Lehet súlyosabb, és lehet enyhe is a szorongás mértékétől függően, és attól, hogy a víziszonyos milyen helyzetektől érzi magát pánikban: pusztán a víz jelenlététől, vagy esetleg csak attól, hogy nem ér le a lába, vagy vizes lesz a feje. Vannak, akiknek sikerült kigyógyítani magukat az enyhe fokozatú víziszonyukból azáltal, hogy bátran belementek "extrém" - legalábbis számukra extrém - helyzetekbe. Ha elindultunk lefelé a csúszdán, akkor már nincs visszaút, és mivel van időnk szembenézni a pánikkal, és átfordítani azt egyfajta beletörődésbe, esetleg kíváncsiságba, ezért megtörténhet a csoda, hogy a pánikoló a nagy csobbanás után nevetve kászálódik ki a víz alól, és büszkén zsebeli be a neki drukkolók elismerését. Ezt a módszert természetesen csak önkéntes alapon szabad kipróbálni. Ha valakit mások kényszerítenek olyan helyzetbe, melytől pánikol, akkor a fóbia valószínűleg inkább erősödik, gyerekek esetében pedig végképp ne alkalmazzuk.
Kilimanjaro - Rio de Janeiro

Képek forrásai:

https://knaattractions.com/wp-content/uploads/2018/06/Klarer_Magic_Eye_16.jpg

https://f.i.uol.com.br/fotografia/2016/06/08/614290-970x600-1.jpeg

https://ripost.s3.eu-central-1.amazonaws.com/thumbs/2018-09-17/42b0e0ab53f703f9298657f80905c4cf/620x0.jpg

https://desbraveomundo.com/wp-content/uploads/2017/04/maior-toboagua-mundo-brasil-riodejaneiro-barradopirai-aldeiadasaguas-parkresort-viajantes-desbraveomundo6.jpg

Nem is gondolnánk, hogy a strandok és fürdők üzemeltetése milyen magasszintű mérnöki tevékenységet igényel. Míg a vendégek gondtalanul strandolnak, csúszdáznak, élvezik az élménymedencék világát, addig a háttérben egy komoly műszaki apparátus biztosítja az egész rendszer működőképességét. Lássuk, milyen problémákat kell megoldani a mérnököknek, hogy mi és a gyerekeink nyugodtan pancsolhassunk?

A fürdők vagy akár az arisztokrata díszkertekben található szökőkutas medencék megtervezése és a vízellátás megoldása már évszázadokkal ezelőtt is komoly kihívást jelentett az adott kor mérnökei számára. Már az ókor óta tudunk fürdőkről, ahová rézcsöveken vagy ólomcsöveken keresztül vezették a vizet. A megfelelő víznyomásról vagy a gravitáció gondoskodott, vagyis egy magasabban fekvő vízlelőhelyről vezették a helyszínre a vizet, vagy rabszolgák folyamatos munkája biztosította a vízellátást.

Napjainkban a strandok vízgépészete nem korlátozódik a vízellátás biztosítására, bár az is nagyon fontos. Még meg sem érkezett a víz az uszodába, de máris egy fontos kihívás előtt állnak a mérnökök, ugyanis a vízben oldott számtalan vegyület megannyi problémát okoz annak ellenére, hogy sokszor éppen ezen vegyületek miatt áztatjuk magunkat a gyógyfürdőkben.

Az elsőszámú ellenség a vízkő. A vízben található szabad szénsav kiválása következtében elkezdődik az oldhatatlan kalcium-karbonát kiválása is. Ez a vízkő, ami kirakódik a csővezeték falára, és folyamatosan csökkenti keresztmetszetét. Eltávolítása történhet mechanikus, vagy sósavas kezeléssel, de akár mágneses tér segítségével is, mert a vízben lévő mészkő kristályok mágneses térben apró részekre esnek szét, így nem tudnak összekapcsolódni és a vezeték falára lerakódni. A cső körül elhelyezett erős mágnesek hatékonyan megóvják a vezetéket a vízkövesedéstől.

De nem csak a vízkő jelenthet gondot. A termálkutak vize a megengedettnél magasabb gáztartalommal rendelkezik, melyek közül a metán a legveszélyesebb, így azt el kell távolítani. A gáztartalmú víz a gáztalanító berendezés felső részén lép be, majd tálcákon és terelőlemezeken áramlik lefelé. A nagyfelületű tálcákon történő áramlásnál majd ütközőkön és csepegtetőtálcákon átjutva az oldott metán jelentős része kiválik.

A metánon kívül még számos anyagot kell eltávolítani a vízből ahhoz, hogy szinte ivóvíz minőségű, nem csak emberre, de a medencék szerkezetére is ártalmatlan vízben lubickolhassunk. A vízben oldott szén-dioxid szénsavat hoz létre, ami a medencék beton és fém szerkezetét korrodálja. A kalcium-oxid keménnyé teszi a vizet. A fürdőkben leginkább ioncserén alapuló vízlágyító készülékeket használnak, amelyek a kalciumot és a magnéziumot kivonják, és nátriummal helyettesítik, ezáltal csökkentve a víz keménységi szintjét. Megint más eljárások szükségesek a vízben oldott vas, mangán és arzén eltávolítására. 

Ha már ilyen tiszta vizet hoztunk létre, akkor azt nem fogjuk pazarolni. Ezért szükségesek a nagy teljesítményű víztárolók, melyeket legtöbbször a földbe süllyesztve helyeznek el. Legtöbbször vasbetonból építenek, fontos a tökéletes vízzáróság és hőszigetelés. A tároló feladata, hogy a fürdő egyenetlen vízfogyasztásából adódó vízmennyiség ingadozásokat kompenzálja, mintegy tartalék vízmennyiséget képezve, ezáltal biztosítva a zavartalan vízellátást. Gondoljunk egy feszített víztükrű medencére, ahová beugrik akár 100 ember, nem kevés vizet kiszorítva a túlfolyón keresztül.

Ekkor van nagy szükség arra, hogy a víz egyenletesen áramoljon ki a medencéből, úgy hogy közben a tökéletes vízszint is biztosítva legyen. Mindezt a rengeteg vízmozgást nagyteljesítményű szivattyúk biztosítják, melyek a tisztítóberendezésekkel, mérőműszerekkel, tárolótartályokkal együtt helyezkednek el a hangszigetelt gépházban, és megbízhatóan végzik a munkájukat, míg a strandolók gondtalanul élvezik a strandolást.

Forrás:

www.budapestgyogyfurdoi.hu

Képek:

http://www.termalfurdo.hu

https://termalfurdo.cafeblog.hu/

https://www.vgfszaklap.hu

http://termalonline.hu

Aki strandol, az meg is éhezik. A strandoknak szinte külön, semmi mással össze nem téveszthető gasztrokultúrájuk van. Lássuk, mennyit változott az utóbbi években a strandmenü! 

A strandokon nehezen ér véget a retrókorszak. Nem csak a menü, de sokszor a büfének otthont adó épület is múltidéző: hatvanas-hetvenes évekbeli modernista pavilon, előtte színesre festett vaslábú székek, betonasztalok. Rosszabb esetben eltűnt a retróérzés, és valami értéksemleges műanyagkultúra vette át a helyét. Az ételekkel hasonló a helyzet. A lángos örök. Azt biztosan nehéz lesz száműzni a strandokról, sőt nem is szabad, hiszen gyakorlatilag hungarikumról van szó. Mellette megjelent a hot dog, a gofri, úgy tűnik, csak idegen nevű étel játszik…, hamburger, csipsz, meg persze a jégkrém. Akinek nem tetszik ez a felhozatal, az otthonról hoz szendvicset vagy főtt kukoricát, és a saját pokrócán falatozik. Valljuk be, a zárt terű élményfürdők esetén még nehezebben csiszolódik össze a fürdőkultúra és a gasztronómia, hiszen a párás levegőjű üvegpalotákhoz nem illik a lángosszag, vagy a grillező illata, de egyéb gasztroélményre sem túl stílszerű vágyni egy szál fürdőruhában a nedves miliőben.

A neves budapesti termálszállók már most élen járnak a fürdőkultúra és a gasztronómia ötvözésében. Például a Rudas fürdővel egybeépített Rudas Bistro kínál magasszintű kulináris élményt a közel 500 éves fürdőben való mártózással együtt. Természetesen itt nem két csúszdázás között kap be valamit az ember. A kapcsolt szolgáltatást érdemes egy nyugodt, romantikus wellness hétvége keretében igénybe venni, és az étterembe már rendesen felöltözve átmenni egy igazi kulináris kaland céljából.

A Rudas mellett a Széchenyi fürdő is büszkélkedhet egy neves étteremmel. A Széchenyi Kertvendéglő Budapest szívében, a Széchenyi fürdő épületének tövében található. A fürdő és a vendéglő szerves kapcsolatát mutatja, hogy az étterem zárt teraszán télen a burkolat alatt lévő meleg termálvíz gondoskodik a fűtésről. Az éttermet 1927-ben nyitotta meg Marth Károly közvetlenül a fürdő megépülése után. Az akkor még Ezerjó néven üzemelő vendéglő 1996-ban vette fel gróf Széchenyi István nevét.

A sorból természetesen a Gellért fürdő sem maradhat ki. A fürdőző vendégek éhségét a sokatmondó nevű Gellért Grill Garden teraszán lehet friss, minőségi fogásokkal csillapítani.

A fürdőkben és strandokon található étkezdéket legtöbbször nem a fürdő üzemelteti, hanem külön vállalkozó. Talán ezért is fordulhat elő, hogy az étkezde, büfé, bisztró szolgáltatásai gyakran nem hozzák azt a színvonalat, mint amit a fürdő képvisel. Természetesen a két cég közötti szorosabb együttműködésből a vendégek is, a fürdő is, és természetesen a büfé is profitálna.

A fővárostól távolodva elsősorban a balatoni strandok világában figyelhető meg egyfajta gasztronómiai újhullám. Számos főzőmagazin is számontartja a Balaton környéki strandokon fellelhető igényes étkezdéket, és a "street food" fogalma mellett kibontakozott a "lake food", ami sajátos tóparti elegye a hagyományos ízeknek és a modern konyhának. Jellemzője, hogy helyi, szezonális, sokszor bio alapanyagokból dolgozik, és bátran újragondolja a hagyományos ételeket. Persze ez nem olcsó, de ha értékteremtésről van szó, akkor nehéz árérzékenynek maradni. A tóparti strandokon lehorgonyzott sütödéknek és büféknek olykor akkora lett a népszerűsége, hogy a balatoni önkormányzatoknak külön gasztrojegyet kellett bevezetni a strandok teljesárú belépőjegye mellett azok számára, akik borús, strandolásra alkalmatlan időben szeretnének a tóparti büfében étkezni.

Forrás:

www.budapestgyogyfurdoi.hu

Képek:

https://s3.envato.com/files/221322535/preview.jpg

https://www.dignityhealth.org/-/media/cm/media/images/skyword/articles/is-swimming-after-eating-really-dangerous.ashx

https://rudasbistro.hu

https://cdn.nwmgroups.hu/s/img/i/1208/20120815-langos-balatoni-bufe-strand-kaja.jpg

Természetesen télen is lehet járni uszodába, szaunába, termálfürdőbe, de a vízpartra mégiscsak inkább a melegebb hónapokban vágyik az ember. Jól esik ilyenkor közvetlenül érintkezni az elemekkel: a vízzel, a széllel, a napfénnyel, de még a napozóágy műanyagjával is, csak ne kelljen több réteg ruhát viselni végre. Persze ügyelni kell arra, hogy nehogy felkészületlenül érjen a régóta várt strandszezon! Hamarosan nyitnak a budapesti strandok kültéri részei! Hogyan készülj a vízparti lazulásra?

1) Csínján a napozással!

Nagyon fontos, hogy az első strandolások során csak rövid ideig menjünk a napra. A bőrben található pigmentsejteknek időt kell hagyni ahhoz, hogy kellő védelmet alakítsanak ki a nap káros sugarai ellen. Bőrünknek szüksége van az éltető napfényre, de veszélyt is tartogathat a mértéktelen napozás, ezért fokozatosan szoktassuk hozzá a bőrünket a nyári naphoz! Ha már tavasszal is élünk a strandolás áldásaival, akkor is legyünk óvatosak, hiszen a márciusi, áprilisi napon is le lehet égni. Ezért ilyenkor is csak naponta 10-15 percet töltsünk a tűző napon, és vegyük figyelembe a napozáskor szokásos tényezőket: a bőrtípusunkat, azt, hogy délben, vagy ettől eltérő időpontban szeretnénk a napon tartózkodni, de még az is számít, hogy van-e víz a közelünkben, aminek fényvisszaverő hatása megsokszorozza a nap erejét. Értelemszerűen inkább válasszuk a reggeli vagy a délutáni órákat a napozáshoz, és ilyenkor, kora tavasszal is érdemes napvédő krémet használni, ami segít abban, hogy ne érje sokkhatásként a bőrünket a nagyerejű napfény!

 2) Mozogd formába magad!

Felmérések szerint az emberek önértékelésének egyik legfontosabb szempontja a súlyuk. Ez nem meglepő, hiszen komplett iparágak épülnek az emberek súlyproblémáira, illetve a problémák megoldására. Fittnesztermek, fogyasztótea termelők, éhségcsillapító hipnotizőrök mind ebből élnek. A strandon minden látszódik, nem lehet egy ügyes öltözködési trükkel eltüntetni a felesleges kilókat - vagy legalábbis nagyon nehezen lehet leplezni, és ha már az ember a strandra megy, akkor ne azzal foglalkozzon, hogy megőrizze a látszatot! Jó hír, hogy a súlyproblémákra a te kezedben van a megoldás, nem kell másokra várni, a még jobb hír pedig az, hogy igazából még pénzbe sem kerül. Főleg akkor vagy jó helyzetben, ha a téli lustálkodás miatt csak egy kis fazonigazításra van szükség a has, a combok vagy a fenék környékén. Tavasszal elő lehet venni a bringát, és ha csak a munkahelyedre biciklizel meg vissza, akkor az már napi közel egy óra mozgás, és még a buszbérlet vagy a benzin árát is megspóroltad! Persze most jönnek a kifogások, hogy nem jó a forgalomban biciklizni, meg hogy beleizzadsz a ruhádba, és nem jó egész nap az összeverejtékezett holmiban dolgozni… Kifogásokat könnyű gyártani! De megoldásokat sem sokkal nehezebb, főleg akkor, ha komolyan változtatni akarsz, és felszabadultan szeretnéd érezni magad a strandon! Úgyhogy hajrá! (Mellesleg éppen véletlenül böjti időszak van a hagyományos kalendárium szerint.) De akár maga a strandolás is lehet a formába hozás eszköze, hiszen az egyik legegészségesebb mozgásforma az úszás.

3) Bőrradír

A bőr nem érzi túl jól magát a téli hónapokban, hiszen folyamatosan sok réteg ruha fedi, nehezen szellőzik, ezért könnyebben kialakulhatnak bőrbetegségek. Különösen azokon a testtájakon, ahol egyébként is sok verejtékmirigy található, vagy más okok miatt rosszabb a szellőzés, például a lábon. Nem túl kellemes élmény, és a többi strandoló felé sem szép gesztus, ha úgy kezdjük meg a strandszezont, hogy kezeletlen gombás fertőzéseket viszünk magunkkal a vízbe. Ezeket mindenképpen illik kikezelni még a strandszezon előtt, ha észrevesszük a bajt. De tavasszal érdemes ellátogatni egy bőrgyógyász szakemberhez akkor is, ha nincs semmilyen fertőzéses bőrbetegségünk, mert előfordulhat, hogy a szakember észrevesz olyan problémás anyajegyet vagy más elváltozást, ami a korai stádiumban még könnyen műthető, és jobb az ilyeneken átesni még a strandszezon előtt, és nem a partról nézni a vidám pancsolókat hátunkban a varratokkal!

Forrás:

www.budapestgyogyfurdoi.hu

Képek:

www.szechenyifurdo.hu

www.pexels.com

A tinédzserek a strandot legkevésbé sem a relaxáció és a pihentető olvasgatás terepének tekintik némi úszkálással. Ők ismerkedni, szórakozni, a falkában betöltött szerepüket erősíteni járnak oda, ezért lépten-nyomon a határaikat - vagy legalábbis a házirend határait - feszegetik nem kis gondot okozva az úszómesternek, a szüleiknek és a többi vendégnek. Hamarosan nyitnak a strandok külső részei Budapesten és az ország többi részén is, mire kell odafigyelni a tizenévesek szüleinek?

Az "érett" felnőtt valóban regenerálódni, pihenni jár a strandra, újra találkozni az elemekkel, míg a kamaszok számára ez egy újabb versenyhelyzet. Nem csak egymással rivalizálnak, de a felnőttekkel is, folytonos bizonyítási kényszerben élnek - főleg a fiúk, bizonygatni kényszerülnek a rátermettségüket, a bátorságukat, hogy minél népszerűbbek legyenek a bandában, a lányok előtt, mindenütt.

Ki tud messzebbre fejest ugrani a partról? Ki mer háttal lecsúszni a csúszdán? Ki dobja erősebben a labdát a medencében? Ezt mind prezentálni kell, nem elég egy könyvvel a kézben a pokrócon hasalni, és okosakat mondani.

A gond pedig az előbb felsorolt kihívásokkal az, hogy veszélyesek, és hogy mindegyiket tiltja a legtöbb strand házirendje. Nem véletlenül, hiszen ezek a "kihívások" a kockázatok mellett, zavarják a többi fürdőzőt. Az úszómesterek éppen ezért kénytelenek fokozottan figyelni a tinédzserek viselkedésére. Miért nem mennek akkor ezek a fiatalok a folyópartra, ahol nincs úszómester, és nem zavarnak senkit? Örüljünk neki, ha nem mennek, hiszen ha más számára kevésbé veszélyes is az elhagyatott folyóparton duhajkodni, a számukra viszont veszélyesebb a kiszámíthatatlan vad vizekkel viaskodni felnőtt felügyelet nélkül. Mellesleg éppen ezért tilos is a fürdőzés számos folyóparton. 

Egyáltalán hány éves kortól lehet egyedül elengedni a tinédzsereket a strandra?

A legtöbb strand 14 éves kor alatt követeli meg a felnőtt kísérő jelenlétét, de van olyan strand is, ahol 12 év a határ. Ezen túl a házirendek külön szabályozzák a csúszdák, szaunák és gyógymedencék látogathatóságának korhatárát. A kamaszok tehát bátran járhatnak egyedül a strandra, szüleiknek nincs más választása, mint hogy indulás előtt a lelkükre beszélnek, hogy mire vigyázzanak: "Ne rohangálj a csúszós járólapon! Várd meg, hogy a csúszdán leérjen az előtted csúszó! Tiszteld az úszómester kéréseit!" El tudjuk képzelni, hogy a kamasz az instruálás közben milyen képet vág. "Ne ugrálj a kisgyerekek fejére! Ne úszkáljatok keresztbe az úszósávokon át! Ne nyomd a víz alá a haverjaidat! Ne menj a mély vízbe!" - Na persze - jön a válasz, inkább csak gondolatban.

Apropó mély víz! Az a minimum, hogy csak akkor engedjük el a strandra egyedül a barátokkal a gyerekünket, ha biztonságosan tud úszni. Ennek a kérdésnek nem 14 éves korban kell előkerülni, hanem már jóval korábban, kisgyermekkorban meg kell tanítani úszni, hiszen a kamaszkori strandolás során ezt már inkább titkolják a fiatalok, és akár az is megtörténhet, hogy úgy csinálnak, mintha tudnának úszni, pedig nem...

Statisztikák

A jó hír a kamaszok szüleinek, hogy a statisztikák szerint nem a kamaszok esnek leginkább strandbalesetek áldozatául. Csalánba nem üt a mennykő, a virgonc ifjoncok valahogy túlélik a balhét mindig, határfeszegetés ide vagy oda, úgy tűnik mégis csak odafigyelnek a biztonságukra, még ha az úszómesternek ez nem is tűnik fel. A szomorú valóság az, hogy a kisebb gyerekek nagyobb veszélynek vannak kitéve a szülői jelenlét ellenére is. A baj egy pillanat alatt megtörténik, és nem óvja meg a kicsiket a balesettől a szülő, ha éppen napozik, míg a gyereke egyedül rohangál, csúszdázik, vagy egyéb élménymedencében keresi a kalandot, hiszen - ismerjük el, - a kisebbeket sem kell félteni, ha a határok feszegetéséről van szó, utólag pedig már másodlagos, hogy ki volt a felelős.

Forrás:

www.budapestgyogyfurdoi.hu

Képek:

https://funfield.worldsecuresystems.com/

www.palatinusstrand.hu

https://infostart.hu/