Egyáltalán miért kellene kikapcsolni? És ha ki kell kapcsolódni, akkor miért nem megy? A modern emberi civilizáció egyik kulcsszava a stressz. A stressz olyan állapot, melyet a rohanó, bonyolult, bizonytalan, nagyvárosi élet termelt ki, de az ellene való védekezés módszereit egyelőre nem termelte ki, azokat a hagyományos életformában és gondolkodásban kell keresni. Számtalan kutatás vizsgálja a stresszt, és annak oldásának módszereit, ezek közül az egyik legígéretesebb a masszázs.

Mi a stressz?

A stressz a szervezet olyan állapota, melynek során vélt vagy valós okokból tartós feszültség alatt élünk, a tudatunk úgy értelmezi az életkörülményeinket, hogy nem szabad lazítani, a külső fenyegetettség állandó. Zaj, rohanó életmód, szűk tér, utcai embertömeg, munkahelyi viszonyok, családi válság, sok minden okozhatja. Egy ilyen állapot felőrli az ember idegeit, és testi egészségére is károsító hatással bír. Ez egy kóros állapot, ennek ellenére a ma élő emberek jelentős hányada így él. 

A stressz oldására számtalan lehetőség van.

Kétségtelen, hogy a stressz oldására alkalmas a természetes környezet, a növények és állatok társasága, a vizek közelsége. Egy jó evezés, kirándulás valami árnyas szurdokvölgyben a patakparton, kifeküdni a domboldalon a fűben, felmászni egy hegycsúcsra, és letekinteni az alacsonyabb hegyekre, lovagolni az erdőben… Mindezek nagyon jól hangzó stresszoldó lehetőségek, de - valljuk be, - ilyen lehetőségek ritkán adódnak, és akkor se mindenkinek. Mit lehet tenni? Kézenfekvő a válasz: olyan lehetőségek után kell nézni, amit egy nagyvárosi környezet is tud kínálni. Jóga, zenei koncert, könyvtár, fürdő, sport. Ezek már könnyebben elérhető alternatívák, és ebbe a sorba illeszkedik a masszázs is.

Az érintés tudománya

A stresszt, és az azt oldó masszázst lehet tudományos szempontból is vizsgálni, de meg lehet közelíteni az érzékeny lelkű ember tudománytalan, hétköznapi, de őszinte módszereivel is. 

Ha a tudomány nyelvén beszélünk, akkor hormonok, idegek, idegállapotok fognak szóba kerülni: a hangulatunkat szabályzó hormonok közül illik ismerni a szerotonint és a dopamint, melyeket boldogsághormonoknak is nevezhetünk, ők okozzák az emberben az elégedettség érzetét, és valóban termelődnek - tudományosan kimutathatóan - a masszázs során. Egy 2010-es amerikai kutatás szerint – a masszázs képes lehet a stresszhormonnak nevezett kortizol, illetve a vérerek összehúzódását és a magas vérnyomás kialakulását okozó hormon (az arginin vazopresszin) testen belüli cirkulációját is időszakosan akadályozni. Ugyanez a kutatás arra is bizonyítékot talált, hogy a masszázs segíti a fehérvérsejtek képződését, amelyek védik a szervezetet a fertőzésektől és kórokozóktól.

A masszázs fájdalomcsökkentő hatása is jelentős. A Miami egyetemen külön érintéskutató intézet működik (!), itt mutatták ki, hogy a bőrben lévő nyomásérzékelő és fájdalomérzékelő receptorok közül a nyomásérzékelők ingerülete gyorsabban jut el az agyba, ezért képes elnyomni az ugyanonnan érkező fájdalomingereket. Lehet, hogy ezért kapunk ösztönösen oda, ahol fájdalmat érzünk, és kezdjük el nyomkodni, masszírozni? 

Még egy tudományos adalék a masszázs hatásához: a testünkben lévő nyirokkeringési rendszer nem rendelkezik olyan pumpával, mint az érrendszer. Az erekben áramló vért a szív keringeti, viszont a nyirokkeringés csak akkor működik, ha mozgunk, vagyis izmaink dolgoznak…, vagy pedig akkor, ha masszázsban részesülünk. A masszázs tehát javítja az anyagcserét, vitalizálja a szöveteket, segíti a salakanyagok kiürülését. 

Vissza a gyermekkorba!

Ennyit tehát a tudományról. Ha az emberi lélek szemszögéből nézzük a masszázs, az érintés hatását, akkor nem kell feltétlenül laboratóriumi körülményeket teremteni ahhoz, hogy értsük a hatásmechanizmusát. Közösségi lények vagyunk - legalább annyira, mint individumok. Az életben keletkező stressz egyik forrása éppen az, hogy elvesztettük a kapcsolatunkat a másik emberrel, a közösséggel. Önállóan kell döntéseket hoznunk, minden lépésért meg kell küzdjünk a felnőtt élet rögös útjain, figyelmünk és éberségünk nem lankadhat. Bezzeg a közösségi embernek nem kell döntéseket hoznia, nem kell vállalni a felelősséget, és a csapat, a horda lendülete viszi magától. Ez a gyermek létállapota, különösen a csecsemőé, aki szoros testi kontaktusban éli az életét, elsősorban az anyjával, de ha teheti, bárki mást is megérint. A gyerekek érintése jelenti sok idős ember számára az egyetlen lehetőséget valamilyen emberi test érintésére, a gyerekek őszinte nyíltsága nélkül sok idős ember érintés nélkül élné az életét akár évtizedeken át. Szomorú perspektíva.

Nem lenne szerencsés visszalépnünk a nyájember szintjére, lemondva a szabadság terheiről, de néha jól esik, ha csak úgy maguktól történnek a dolgok körülöttünk, ha más figyel helyettünk, és nem kell erőfeszítéseket tegyünk. A masszázskor ezt élhetjük át: teljes passzivitás, egyensúly, az összes izmunk laza, inaktív, más figyel, a mi szemünk csukva, jó kezekben vagyunk, és csak úgy történnek velünk a dolgok.