Fürdőmánia

Fürdőmánia

Hiedelmek a fürdéssel kapcsolatban

2019. november 12. - fürdőmánia

Mikor, hol, miben és miért szabad, tilos, esetleg kötelező fürödni? A régmúltban meglepő képzetek uralkodtak a fürdéssel kapcsolatban, és csak remélhetjük, hogy a mai, "tudományos korunk" képzeteit az utókor nem fogja úgy megmosolyogni, mint ahogy mi mosolyogjuk meg az ükszüleink szokásait.

Azért ne higgyük magunkról, hogy mindig mindent csak tudományos megfontolásból teszünk, ha fürdésről van szó! Gondoljunk a diplomaosztó után a városi szökőkútban történő öltönyös megmártózásra, vagy a zajló, jeges folyóban pancsolásra pusztán virtusból! No meg ha egy középkorból idecsöppent időutazó megpillantaná az autópályán a tengerpart felé araszoló európaiakat, és megkérdezné, hogy hová mennek, mi nem mondhatnánk, hogy tudományos megfontolások miatt akarnak a tengerben fürödni. Ez a szokás (is) közelebb áll a vallási rítusokhoz, mint a jól átgondolt szükségletekhez. A régmúlt hiedelmei azonban valóban színesebbek a mai ember fürdőzéssel kapcsolatos babonáinál. 

hiedelmek_1.jpg

Csízió

A középkori Európában a "csízió" nevű verses öröknaptár rögzítette, hogy az adott hónapban mit érdemes, és mit nem szabad csinálni. Ma már megmosolyogjuk, hogy a csízió szerint egész hónapok alkalmatlanok voltak a fürdésre. Például Szent György hava ajánlatos volt a fürdésre, míg Böjtelő hava nem. Ázsiában is voltak - ha nem is hónapok, de - napok, melyek alkalmasabbak voltak a fürdésre, és voltak, melyek kevésbé. Sri Lankán a vasárnapi fürdés rontja, a hétfői javítja a fürdőző megjelenését, a keddi betegséget hoz, a szerdai gazdagságot, a csütörtöki veszekedéshez vezet, a pénteken fürdőző elveszíti gyermekét. A legmegfelelőbbnek a szombati fürdést tekintik, mert erről feltételezik, hogy boldogságot hoz. Az indonézek azt mondják, aki délután fürdik vagy tusol, annak gyorsan megöregszik az arca. 

A Hortobágyon, általános szokás volt a nagypénteki mosakodás. A férfiak azért mosakodnak meg alaposan, hogy ne legyenek ragyásak, az asszonyok a szeplőt mosták le az arcukról. A trinidaiak és a tobagóiak viszont úgy tartják, nagypénteken nem szabad a tenger vizében fürdeni, mert az ember hallá változik. 

hiedelmek_2.jpg

Megtisztulás

A vízbe merítkezve végzett mosakodás már az ókortól kezdve a teljes testi és − átvitt értelemben − a lelki megtisztulást is biztosítja, ezért a vallási szertartásokhoz hozzátartozott az azokat megelőző fürdés, tisztálkodás. Ez a megtisztulás biztosította, hogy a szentségekhez járuló se testével, se lelkével ne szennyezze be a szent helyet, illetve a szertartást. A hinduk a Gangesznél végzik megtisztító szertartásukat, és a fürdés rituális szempontból csak úgy érvényes, ha az illető a vízben egészen alámerül, hogy minden testrészét érintse a víz, tehát még a gyűrűjét is le kell vennie. Viszont ha a reggeli tisztálkodás közben véletlenül eltüsszenti valaki magát, azonnal újra kell kezdenie a fürdést és az imát. A hitbuzgó zsidóasszonyok régebben tövig levágták a hajukat és inkább parókát viseltek, hogy a havi tisztulásuk után kötelező megtisztulási fürdő során a víz az egész testüket érhesse. Eredetileg a kereszténységben is a teljes alámerítkezés volt a jellemző. Az Újszövetségben Keresztelő Szent János keresztelési szertartása nem csupán a fej vízzel való megérintését jelentette, hanem a teljes megmerítkezést, amelynek Jézus is alávetette magát. A Biblia már számos kialakult szokást említ: az újszülött megfürdetését, a házba érkezéskor a lábmosást, étkezés előtti kézmosást. A fürdés hozzátartozott a megtisztulási szertartáshoz. A papságnak is meg kellett mosdania a szertartások végzése előtt.

Termékenység

A fürdéssel kapcsolatos hiedelmek közül legizgalmasabbak a termékenységet érintők. A vonatkozások gazdagságából az látszik, hogy a régieknek ez a terület különösen fontos volt. Marokkóban a hagyományos esküvő négytől hét napig tart, és a menyasszony, mielőtt az esküvői ruháját felvenné, megfürdik egy kád tejben. Kleopátra is igen szeretett szamártejben fürödni, feltételezhetjük, hogy ennek is köze volt a termékenységhez és a szépséghez. Az indonézek szerint  megnövekszik a szexuális vonzereje annak, aki telihold idején egy tóban úszkál, viszont nem helyes piros vagy zöld fürdőruhát hordani, mert annak viselője egy parázna lidérc házastársa lesz. Tunéziában a gránátalma forró főzetét javasolják a nőknek, ha a férfiak kedvében akarnak járni. A hagyományos népi gyógyászatban az átható illatú rozmaringot vérkeringést serkentő fűszernövénynek tartják, a belőle készült ülőfürdő remek potencianövelő, mely fokozza a szerelmi gyönyört. A kálmosfürdőnek ugyancsak nemi örömöket fokozó hatást tulajdonítottak.

hiedelmek_3.jpg

 

forrás: Rosta Erzsébet – Rábai Attila: HIEDELMEK, HAGYOMÁNYOK, BABONÁK A VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL

 

süti beállítások módosítása