A magyarországi fürdők többsége nem csak gyógyászatilag jelentős hely, de építészetileg, kulturálisan is komoly vonzerővel bír. A fürdőben ejtőzve az ember nem csak a vízzel kerül kapcsolatba, de a hely varázsa is hat rá. Az épített környezet kisugárzása legalább annyira hozzájárul a rekreációhoz, mint a melegvíz és a benne oldott ásványi anyagok.
Egy építész számára komoly kihívás fürdőt építeni, hiszen a párás környezet miatt az épület fokozottan ki van téve a romlásnak, ugyanakkor a látogatók elvárásai is magasak: szeretnék, ha elkápráztatnák őket a nagy, vagy az éppen intimen kicsi terekkel, a meghitt fényekkel, és persze az épület praktikus és biztonságos is legyen, a megrendelők pedig saját dicsőségük tükrét szeretnék látni a sokak által látogatott turistacsalogató látványosságban. Az elvárások tehát magasak, ennek ellenére nem egy építész tett azoknak maradéktalanul eleget, és alkotott maradandót.
Széchenyi-fürdő
A Széchenyi-fürdő a millenniumi Budapest egyik jellegzetes épülete: az új pesti fürdő ötlete már 1884-ben felmerült, de a megvalósítás lassan haladt. A tervek elkészítésével Cziegler Győzőt bízták meg, akinek a nevéhez számos Monarchia-beli épület tervei fűződnek. Fiumétől Bécsig épített középületeket, Budapesten a Széchenyi mellett a legismertebb műve a Gozsdu udvar. A fürdő terveire csak 1903-ban bólintott rá a közgyűlés, az építkezések pedig 1909-ben kezdődtek meg. Sajnos ezt Cziegler már nem érhette meg, 1905-ben elhunyt. A fürdőt 1913 nyarán adták át. A Cziegler által megálmodott épület egyszerre volt nagyon korszerű, palotaszerűen impozáns, ugynakkor kulturálisan sokszínű. Sokan a stílusát tekintve sem értenek egyet, hiszen vannak benne reneszánsz, barokk és klasszicista jegyek is, ezért talán leginkább eklektikusnak mondható. Az épületet számtalan mitikus figuráról mintázott szobor, freskó, mozaik és egyedi csempe díszíti. Minden műalkotás az ember és a víz viszonyáról szól.
A fürdő hatalmas népszerűségnek örvendett, talán ezért viszonylag gyorsan, 1924-ben döntött a fővárosi közgyűlés a bővítés mellett. A győztes pályaművet ifj. Francsek Imre készítette, így az ő tervei alapján jött létre a strand, és az azt övező épületegyüttes. Az új épületrész remekül harmonizált az eredeti épülettel, ma már nem könnyű észrevenni, hogy két külön építész tervezte azokat. A fürdő fejlesztése ezzel nem ért véget: a harmincas évek végén fúrták a fürdőt tápláló második kutat, melynek 77 fokos termálvize 1256 méter mélyről tör felszínre, és fűti a strand összes medencéjét és épületét, így sokkal gazdaságosabbá téve a működést.
A Széchenyi-fürdő nem csupán Európa egyik legnagyobb fürdőkomplexuma, de nyugodtan kijelenthető, hogy a legimpozánsabb mind közül, hangulata leginkább egy kastélyhoz hasonlítható.
Török fürdő - Rudas
A Gellért-hegy lábánál fakadó hőforrások több fürdőt is táplálnak. Ezek közül az egyik legérdekesebb a közel 500 éves Rudas. Néhány éve a világ negyedik legszebb fürdőjének választották meg a Rudas magját képező törökkori termálmedencét. A fürdőt 1566 és 1572 között építették a Budát megszálló törökök Szokoli Musztafa budai pasa irányításával - magának a tervezőnek a neve a múlt homályába veszett. A fürdő török neve egykor a „Zöldoszlopos fürdő” volt, amelyet azért kapott, mert a fürdőmedencéje fölötti boltozatot tartó nyolc oszlop közül az egyik zöld színű volt. A különböző átalakítási munkák során manapság is kerültek elő a falból hasonló zöld kövek. A fürdőt azóta is folyamatosan - közel 500 éve - használják. Ez egy ilidzsa típusú török fürdő, ami nem gőzfürdő, hanem egy hőforrások vizét használó medence köré épült komplexum. A török korban számtalan fürdő épült az oszmán birodalom területén, ám a Rudas a maga oszlopos kialakításával egyedülálló.
A nemrég rekonstrukción átesett épületben számos érdekességet sikerült feltárni az átépítési munkálatok során. A felújítás során például előkerültek eredeti rózsaszínű vakolatrészek. Ezeket azért alkalmazták a fürdő török építői, mert szerették volna visszaadni a sztambuli vörösmárványos fürdők hangulatát, de a márványlapok szállítása nem volt egyszerű feladat, ezért inkább színezett vakolattal érték el a kívánt hatást.
A fürdő épülete természetesen sokat változott az elmúlt századok során. 1876-ban maga Ybl Miklós, a kor sztárépítésze is részt vett az akkori bővítés terveinek a kidolgozásában.
Szeged Anna Fürdő
A budapesti termálfürdők méltán világhíresek, építészeti szempontból még jónéhány fürdőt lehetne itt reflektorfénybe állítani: Rácz fürdő, Gellért fürdő… Pusztán a rend kedvéért álljon itt a sorban egy vidéki fürdő épülete is a millennium korából. Szegeden a nagy árvíz 1879-ben a közfürdőket sem kímélte, ezért határozott úgy a város vezetősége, hogy pályázatot ír ki egy új közfürdő építésére. A közgyűlés annyira komolyan gondolta a fürdő ügyét, hogy a város egyik építészét Törökországba küldte, hogy tanulmányozza az ottani - még akkoriban is méltán fejlettnek tartott - fürdőkultúrát. Érdekesség, hogy a pályázat elbírálásánál az a Cziegler Győző segédkezett, aki a budapesti Széchenyi fürdőt is tervezte. A győztes pályamunkát a bécsi Steinhardt Antal és Lang Adolf adták be. A tervezők nem voltak ismeretlenek abban az időben, számos Andrássy úti palota és a pécsi Nemzeti Színház tervezése fűződik a nevükhöz. A tervezés nehézségét az jelentette, hogy egy háromszög alakú belvárosi telken kellett egy nagy alapterületű, de nem magas épületet létrehozni. Ilyen esetben az épület könnyen jellegtelenné, lapos tömbbé válhat. A tervezőpáros ezt a problémát úgy oldotta meg, hogy az épület homlokzata rendkívül tagolt, több kisebb egységből áll, mely részeknek saját kupolaszerű tetőszerkezete van. Az épület stílusát neoreneszánsznak mondják, pedig kívülről talán jobban hasonlít egy keleties buddhista templomra. A fürdőt 1896. szeptember 6-án nyitották meg, de akkor még nem aratott osztatlan sikert a szegediek körében, mivel gőzkazánjainak a füstje kellemetlen szmoggal borította be a belvárost, másrészt a kényes tetőszerkezetet folyton javítani kellett, és ez tetemes összegeket emésztett fel. Végül 1927-ben a fürdő közvetlen szomszédságában fúrták azt a 944 méteres mélységű kutat, amelyből az 52 fokos gyógyvíz, az Anna-víz tör fel még ma is. A gyógyvizet bevezették a fürdőbe is, az látja el vízzel a termálmedencét, és a kazánok helyett melegíti a többi medence vizét is. A fürdő mai elnevezése is ebből az időből ered, azelőtt Városi Gőzfürdőnek hívták, de a termálkút vizének forgalmazója, az italmágnás Patzauer Dezső lánya után lett Anna-víz és Anna-fürdő. A kupolák szerkezetét azóta megerősítették, így ha szép lassan is, de az izgalmas épület belopta magát a szegediek szívébe.
Forrás: http://www.budapestgyogyfurdoi.hu , http://www.szechenyifurdo.hu
