Nem is gondolnánk, hogy a strandok és fürdők üzemeltetése milyen magasszintű mérnöki tevékenységet igényel. Míg a vendégek gondtalanul strandolnak, csúszdáznak, élvezik az élménymedencék világát, addig a háttérben egy komoly műszaki apparátus biztosítja az egész rendszer működőképességét. Lássuk, milyen problémákat kell megoldani a mérnököknek, hogy mi és a gyerekeink nyugodtan pancsolhassunk?
A fürdők vagy akár az arisztokrata díszkertekben található szökőkutas medencék megtervezése és a vízellátás megoldása már évszázadokkal ezelőtt is komoly kihívást jelentett az adott kor mérnökei számára. Már az ókor óta tudunk fürdőkről, ahová rézcsöveken vagy ólomcsöveken keresztül vezették a vizet. A megfelelő víznyomásról vagy a gravitáció gondoskodott, vagyis egy magasabban fekvő vízlelőhelyről vezették a helyszínre a vizet, vagy rabszolgák folyamatos munkája biztosította a vízellátást.
Napjainkban a strandok vízgépészete nem korlátozódik a vízellátás biztosítására, bár az is nagyon fontos. Még meg sem érkezett a víz az uszodába, de máris egy fontos kihívás előtt állnak a mérnökök, ugyanis a vízben oldott számtalan vegyület megannyi problémát okoz annak ellenére, hogy sokszor éppen ezen vegyületek miatt áztatjuk magunkat a gyógyfürdőkben.
Az elsőszámú ellenség a vízkő. A vízben található szabad szénsav kiválása következtében elkezdődik az oldhatatlan kalcium-karbonát kiválása is. Ez a vízkő, ami kirakódik a csővezeték falára, és folyamatosan csökkenti keresztmetszetét. Eltávolítása történhet mechanikus, vagy sósavas kezeléssel, de akár mágneses tér segítségével is, mert a vízben lévő mészkő kristályok mágneses térben apró részekre esnek szét, így nem tudnak összekapcsolódni és a vezeték falára lerakódni. A cső körül elhelyezett erős mágnesek hatékonyan megóvják a vezetéket a vízkövesedéstől.
De nem csak a vízkő jelenthet gondot. A termálkutak vize a megengedettnél magasabb gáztartalommal rendelkezik, melyek közül a metán a legveszélyesebb, így azt el kell távolítani. A gáztartalmú víz a gáztalanító berendezés felső részén lép be, majd tálcákon és terelőlemezeken áramlik lefelé. A nagyfelületű tálcákon történő áramlásnál majd ütközőkön és csepegtetőtálcákon átjutva az oldott metán jelentős része kiválik.
A metánon kívül még számos anyagot kell eltávolítani a vízből ahhoz, hogy szinte ivóvíz minőségű, nem csak emberre, de a medencék szerkezetére is ártalmatlan vízben lubickolhassunk. A vízben oldott szén-dioxid szénsavat hoz létre, ami a medencék beton és fém szerkezetét korrodálja. A kalcium-oxid keménnyé teszi a vizet. A fürdőkben leginkább ioncserén alapuló vízlágyító készülékeket használnak, amelyek a kalciumot és a magnéziumot kivonják, és nátriummal helyettesítik, ezáltal csökkentve a víz keménységi szintjét. Megint más eljárások szükségesek a vízben oldott vas, mangán és arzén eltávolítására. 
Ha már ilyen tiszta vizet hoztunk létre, akkor azt nem fogjuk pazarolni. Ezért szükségesek a nagy teljesítményű víztárolók, melyeket legtöbbször a földbe süllyesztve helyeznek el. Legtöbbször vasbetonból építenek, fontos a tökéletes vízzáróság és hőszigetelés. A tároló feladata, hogy a fürdő egyenetlen vízfogyasztásából adódó vízmennyiség ingadozásokat kompenzálja, mintegy tartalék vízmennyiséget képezve, ezáltal biztosítva a zavartalan vízellátást. Gondoljunk egy feszített víztükrű medencére, ahová beugrik akár 100 ember, nem kevés vizet kiszorítva a túlfolyón keresztül.
Ekkor van nagy szükség arra, hogy a víz egyenletesen áramoljon ki a medencéből, úgy hogy közben a tökéletes vízszint is biztosítva legyen. Mindezt a rengeteg vízmozgást nagyteljesítményű szivattyúk biztosítják, melyek a tisztítóberendezésekkel, mérőműszerekkel, tárolótartályokkal együtt helyezkednek el a hangszigetelt gépházban, és megbízhatóan végzik a munkájukat, míg a strandolók gondtalanul élvezik a strandolást.
Forrás:
Képek:
