Fürdőmánia

Fürdőmánia

Nem a bikini volt az első botrányos fürdőruha - és nem is az utolsó

2018. augusztus 13. - fürdőmánia

Régen inkább eltakart, ma inkább megmutat, de a botrány végigkíséri a pályafutását. A fürdőruha régen valóban ruha volt, manapság alig néhány grammnyi textil. A strandi öltözködés - vagy inkább vetkőzés? - folyamatosan az érdeklődés középpontjában állt, és jó néhány botrányt mondhat magának ez a műfaj, a bikini nem az első volt, és nem is az utolsó.

60121.jpg Brigitte Bardot 1956-ban az "És Isten megteremté a nőt" c. film forgatásán. Kép forrása.

A bikinit 1946-ban dobta piacra Louis Réard, nevét az amerikai atombomba kísérletek helyszínétől vette, de a szó elején a "bi" szócska arra is utalhat, hogy kétrészes. Vele egy időben szintén Franciaországban Jacques Heim egy hasonló, "Atom" fantázianevű, még kisebb kétrészes fürdőruhát dobott piacra. Az atom szó a ruhadarab kicsinységét kívánta kifejezni. Úgy tűnik, a bikini valahogy összefonódik az atomkor kezdetével. A botrány már a bemutatás előtt elkezdődött, mert a bikiniben egyetlen manöken sem óhajtotta megmutatni magát, ezért Réard egy sztriptíztáncosnőt volt kénytelen alkalmazni a bemutatóra. A bikinit Amerika legtöbb államában azonnal betiltották, és Európa konzervatívabb országaiban - mint pl. Olaszország és Spanyolország - is törvény tiltotta a viselését. Maga a pápa is említést tett az ördögi ruhadarabról. A bikininek mintegy 16 év kellett az elfogadottság megszerzéséig, ebben sokat segítettek olyan ikonikus filmek, mint Roger Vadim 1956-os És Isten megteremté a nőt című alkotása, melyben Brigitte Bardot először mutatkozik bikiniben a filmvásznon. Az erkölcs és a bikini közti háború utolsó csatáját pedig egy 1962-es James Bond filmmel nyerte meg az atomkor, a Dr. No-ban Ursula Andress fehér bikiniben lép ki a tenger habjaiból annyira meggyőzően, hogy innentől kezdve már minden nő arról álmodott, hogy saját bikinije legyen. A botrányok jót tettek a bikini-üzletnek, egy lázadó korban senki sem szeretne maradinak látszani, úgyhogy a 20. század végére globális szinten a nők évente már kb. 800 millió dollárt költöttek bikinire. 

annettekellermanrecumbent.jpg

Annette Kellerman a maga tervezte viseletben az 1900-as évek elején. Kép forrása.

Boldog békeidők?

A bikini előtti évtizedek sem zajlottak botrányok nélkül, hiszen ahhoz, hogy egy ennyire minimál ruhadarab elfogadottá váljon, nagyon sok harcot kellett vívni a szabad testkultúra híveinek. A 19. századot megelőző időkről nem nagyon van feljegyzésünk fürdőruhák körüli botrányokról, pedig biztosan sokan átlépték az adott kor elfogadott normáit. A középkorban a nők és a férfiak külön fürödtek - meztelenül. A felvilágosodás korában pedig a fürdőzéshez használt ruhák szinte semmiben sem különböztek az utcai viselettől, legalábbis anyagukat és takarási felületüket tekintve.

A bikini előtti botrányok egyik mérföldköve volt az 1907-es év. Az ausztrál Annette Kellerman, aki az első nők egyike volt, akik megpróbálták átúszni a La Manche csatornát, egy új egyrészes fürdőruha típust hozott létre, ami nem takarta a női test körvonalait, de még az egész testet elfedte. Erre azért volt szükség, mert a korábbi, a testet fedő, és buggyos fürdőruhák lehetetlenné tették az úszást. Annette Kellerman előadóművészként is működött, egy vízzel töltött tartályban, egyfajta szinkronúszásra emlékeztető balettet adott elő. Mindehhez pedig egy rövid ujjú, rövid szárú, testhezálló fürdőruhát viselt, amit a férfiak úszódressze alapján készíttetett magának. Mikor a hölgy 1907-ben Bostonba látogatott a műsorszámával, az első előadás után közbotrány okozásért letartóztatták…

Később is a szabad testkultúra és a fitnesz élharcosa volt, egy 1916-os filmben, az Istenek lányában ő volt az első jelentősebb színésznő, aki teljesen ruhátlanul mutatkozott, csupán a haja takarta a testét. A feminista mozgalmakhoz közelálló törekvések szép lassan átverekedték magukat a viktoriánus erkölcsön, először az 1912-es olimpián úszhattak a hölgyek a Kellerman-féle egyrészes úszódresszben, később a nadrágrész egyre rövidebb, a nyak és a váll egyre dekoltáltabb lett, noha a 20-as években még mérőszalaggal vizsgálták az ellenőrök egyes amerikai strandokon, hogy a nadrág alja és a térd között nincs-e túl nagy távolság. A korabeli strandfotók tanúsága szerint a 30-as években már kevesen törődtek a fürdőruhával, mindenki természetesen mozgott benne, és élvezték a vizet és a napfényt. Ez volt az az időszak, mikor új anyagok jelentek meg a fürdőruhapiacon. A pamut és a gyapjú nem igazán alkalmas az úszódresszek készítésére, mert rengeteg vizet szív magába, nehézzé teszi a viselését. Ráadásul a pamut átlátszóvá válik a víz hatására, ami kellemetlen pillanatokat okozhat a viselőjének. Viszont a jersey és más műszálas anyagok rugalmasak, nem szívják magukba annyira a vizet, így a ruhaforradalom terepe áthelyeződött a formák világából az anyagok világába egy időre. 4968.jpg

Gellért gyógyfürdő, 1930. Kép forrása.

Botrányok a bikini-kor után

Napjaink sem mentesek a fürdőruha botrányoktól annak ellenére, hogy az erkölcsök jóval szabadabbak, mint régen. Mégis vannak bizonyos konvenciók, melyeket nem nagyon szokás átlépni. A harc folyamatosan az egyén jogai és a közösség elvárásai között zajlik, noha manapság az egyén áll nyerésre, és a közösségi elvárások inkább csak utóvédharcokat folytatnak. Az is érdekes, hogy a fürdőruha botrányok szinte csak a nők ruházkodásáról szólnak, mintha az ő meztelenségük vagy takartságuk fontosabb lenne, mint a férfiaké. De úgy tűnik, ez az asszimetria nem nagyon zavarja a férfiakat.

A legutóbbi idők egyik jellegzetes botránya a gyerekek - azon belül is természetesen a gyereklányok - fürdőruhái körül alakult ki, ugyanis botránygyanús gyerekfürdőruhákat dobott piacra az Abercrombie & Fitch nevű cég. A divatmárka szivacsos bikiniket árusított a 8 és 14 év közötti korosztálynak, amitől természetesen érettebbnek tűntek a lányok a valódi koruknál. A régebbi botrányok felnőttekről szóltak, és talán meg is mosolyogtuk a fontoskodó erkölcscsőszöket, ám napjaink kiskorúi eddig sosem tapasztalt szexualizáltságnak vannak kitéve, ami veszélyes lehet a személyiség-fejlődésükre. Nem csak a nekik szánt ruhadarabokkal, de a túlságosan fiatal modellek bemutatásával is a gyerekek szellemi érését veszélyeztetik e vállalatok, úgy kezelve őket, mintha érett, szexi felnőttek lennének. methode_2ftimes_2fprod_2fweb_2fbin_2fc4a75910-68eb-11e8-996c-7589300f03c9.jpg

Kép forrása.

Egy másik mai botrány szintén a bikiről szól, de nem a strandon, hanem a szépségversenyek világából. Sokan megalázónak tartják, hogy a szépségversenyek résztvevőinek egy szál bikiniben, vagyis szinte ruhátlanul kell mutatkozni a zsűri és a közönség előtt, ezért pl. a Miss America versenyen már hiányzik ez a megmérettetési forma. A szépség fogalma - úgy látszik - átalakulóban van, és a puszta testi szépség irányából újra az éteribb régiók felé tolódik. Nincs ezzel semmi baj, ha őszinte igény hozza létre, viszont ezt a fóbiát sokan összefüggésbe hozzák az utóbbi évek zaklatási botrányaival, és manipulációt sejtenek a háttérben. burkini1.jpg

Kép forrása.

A túl sok is baj - a burka-botrány...

Ahenda Zanetti 2004-ben Ausztráliában alkotta meg a burkinit. A szó a burka és a bikini összevonásából származik, és olyan fürdőruhát jelent, amit hithű muzulmán nők is viselhetnek, hiszen takarja a testet és a hajat, viszont alkalmas a fürdőzésre. Ki gondolta volna, hogy a bikini után fél évszázaddal már nem abból lesz a botrány, hogy a nők túl keveset takarnak magukból, hanem abból, hogy túl sokat. A burkini hatalmas siker lett már az első évben, viszont ellenérzéseket keltett több okból is. Egyrészt mégiscsak egy ellentmondás feszül abban, hogy az erkölcsre sokat adó muszlim nők egy medencében fürdőznek felöltözve a szerintük tehát ledéren öltözködő nyugati bikinis nőkkel, az ellenzők szerint vagy vállalják a közösséget az öltözködésben is, vagy fürödjenek máshol. Ez a helyzet hasonló ahhoz, mikor a nudista strandon ruhában fürdőzők felé pillantgatnak rosszallóan a meztelenek. A botrány másik fele komolyabb következményekkel járt, Nyugat-Európa néhány országában ugyanis betiltották a burkini viselését részben egészségügyi okokra hivatkozva, részben arra, hogy ez egy vallási jelkép, és ezért nem szabad hordani. Úgy látszik, a világ némely pontján mindig kell valami, amit be lehet tiltani, és ennek természetesen az újságírók örülnek a legjobban, hiszen egy-egy témán hónapokon, sőt éveken át lehet csámcsogni. Arról kevesen beszélnek, hogy a burkini egy praktikus strandviselet, hiszen hatékonyan véd az erős napsugárzás ellen, ezért a nem muszlim nők körében is egyre népszerűbb.

 

 

Kép:

https://cdn.images.express.co.uk/img/dynamic/galleries/x701/60121.jpg

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/7/76/AnnetteKellermanRecumbent.jpg

https://mult-kor.hu/image/gallery/657/.1000x1000/4968.jpg

https://www.thetimes.co.uk/imageserver/image/methode%2Ftimes%2Fprod%2Fweb%2Fbin%2Fc4a75910-68eb-11e8-996c-7589300f03c9.jpg?crop=2955%2C1662%2C41%2C39&resize=685

http://anyamborogass.cafeblog.hu/files/2016/08/burkini1.jpg

süti beállítások módosítása