A Duna partja mentén feltörő források természeti adottságai évszázadok óta nyújtanak számunkra lehetőséget arra, hogy szebbnél szebb fürdőket élvezhessünk hazánkban. Egyik legjobb példa erre a budapesti Rudas gyógyfürdő.
             Amilyen régre a történelmi források visszavezetnek minket, tudjuk, hogy bárki is uralkodott ezen a földön, kihasználta az adottságokat, és pompás fürdőket épített.

             Azt ugyan nem tudjuk biztosan, hogy a római idők vagy a középkor alatt mi állt a források körül, de arra rengeteg lelet utal, hogy már akkor kórház állt ott gyógyfürdővel. Az viszont történészek által bizonyított tény, hogy az 1541-től majdnem 150 évig tartó török megszállás ideje alatt működött itt fürdő, melyet újra és újra felújították és átépítették. És minden alkalommal egyre szebb lett.

            Először Ali pasa 1556 körül javított egy keveset a fürdő állapotán. Később Szokoli Musztafa volt az, aki igazán felvirágoztatta a fürdőt. A Rudas fürdő ilidzsa típusú fürdő volt, ami azt jelenti, hogy a források vizének hasznosításával épült. „Az ilidzsa fürdő eredeti állapotában rendelkezett egy nagyméretű előcsarnokkal, itt öltözhettek át a vendégek, és ezen a helyen lehetett teázni, kávézni, pipázni. Ezután következett az átmeneti helyiség, ahol a fal melletti padkákra ülhettek és csorgó kutakból vizet locsolhattak magukra a fürdőzők. A forró helyiség falai mentén szintén voltak csorgó kutak és ebben a helyiségben helyezkedett el középen a medence. A forró helyiségekből nyíltak a magánfürdők, ahol muszlim szokás szerint szőrtelenítést végeztek.” Ekkoriban nagy híre volt az épületnek. Zöldoszlopos fürdőként lett híres, és állítólag az átutazó követségek nagy elismeréssel és dicsérettel szóltak a fürdőről.

           A törökök kiűzése után I. Lipót király 1696-ben a város tulajdonába adta a fürdőt, ekkor polgári fürdő lett belőle. Nem is lett tovább bővítve az 1700-as évek második feléig, amikor a török épületek mellé külön fürdők és vendégszobák épültek. Emellett egy vízimalommal is bővült a komplexum.

            Ám a malom nem sokáig maradt állva mert 1831-ben a fürdőt ismét felújították ifj. Dankó József tervei alapján. 36 kádfürdő és 24 vendégszoba lett hozzáadva az ekkor már évszázadok óta folyamatosan átalakuló épület komplexumhoz.

            1924-ben a fürdő és az Erzsébet híd közötti parkos területén felépült a Hungária forrás ivócsarnoka.
Ám itt még messze nem állt meg a fejlődés. Az 1800-as évek végén több terv is készült (Ybl Miklós is készített tanulmányt), melynek eredményeképpen 1885-ben elkészült a férfi-női népfürdő, 1895-ben pedig átadták a népfürdőkhöz illeszkedő úszócsarnokot. Ez volt a főváros második fedett uszodája, a Császár ún. ásványvíz úszófürdője után.

           1935-ben újra fejlődésnek indult az épület, de a második világháborúban hatalmas károkat szenvedett. Az újabb épületek majdnem teljes egészükben megsemmisültek. Szerencsére az eredeti török fürdőrész megmaradt. Csak 1953-ra fejeződtek be az újraépítési munkálatok.

            Legutóbb 2004-ben került sor egy nagyobb felújításra a Rudas fürdőben. Ma már az úszómedence vízforgatóval, a gyógymedencék korszerű hidraulikával vannak ellátva. A fürdőben ma 13 medence üzemel ebből 6 a török kori részen. A termálfürdőt napjainkban kizárólag férfiak látogathatják. Kivéve a női napokon és a hétvégi társas fürdőzés idején a hagyomány szerinti kötényes fürdőzés keretein belül. 2014-ben egy modern wellness részleg kialakítására került sor. Ennek legvonzóbb eleme a panorámamedence, ahonnan csodás kilátás nyílik a Dunára és a Gellérthegyre.