Fürdőmánia

Fürdőmánia

Mióta úszik az ember?

2018. szeptember 17. - fürdőmánia

Valami miatt sokunkban él az a képzet, hogy az úszás modern divat, és a régmúlt embere nem volt igazán jó úszó. Egyre több történeti forrás igazolja, hogy ennek az ellenkezője igaz, az úszás része volt az emberi műveltségnek már időtlen idők óta. 11b.jpg

Kép

 
"Azon műveletlen emberek, akik sem úszni, sem írni-olvasni nem tudnak nem kaphatnak közhivatali állást” - mondta Platón. De nem csak az ókori görögök, hanem az egyiptomiak, japánok, kínaiak, germánok, magyarok mindennapjainak is fontos része volt az úszás. Kőkorszaki barlangrajzokat találtak Délnyugat-Egyiptomban és Líbiában, melyek úszó elődeinket ábrázolják. Az asszírok harci kiképzésének is szerves részét képezte az úszásoktatás, erről domborművek maradtak fenn, miként Izrael fiataljai is kötelezően részesültek az úszás tudományában. Heródes (i. e. 73–i. sz. 4) minden fiúgyermek részére kötelezővé tette az úszás megtanulását. Egyiptomban olyan relikviák is akadnak, melyeken több úszásnemet (gyors, hát, mell) ábrázolnak, ilyen található Benihasanban a 11. dinasztia korából i. e. 2000-ből. A királysírokban található úszóábrázolások alapján feltételezhető, hogy a gyors, a hát- és a mellúszáson kívül ismerték még a „tártkarú hátúszást” is, amit ma pároskarú hátúszásnak nevezünk. Japánban a szamurájok képzésében is fontos szerepet szántak az úszásnak. Az egyik nemesi készség közé tartozott. A történelmi feljegyzések szerint az első ismert úszóversenyt is itt rendezték i. e. 36-ban, melyet Suigui császár szervezett. Kínában a testkultúra virágkorát a Csou-dinasztia (i. e. XI–III. sz.) idején élte. Ebből a korszakból már folyamátúszásokról számolnak be a történészek. Persze az ókorban is akadtak kivételek. Nagy Sándor például állítólag nem tudott úszni. china-swimming.jpg

Kép

Sötét középkor

Az úszás - és az egész testkultúra terén - a középkor jelentette a törést. A pestisjárványok terjedése miatt az emberek a vizeket okolták, ezért a fürdés és így az úszás is kikerült a mindennapok gyakorlatából. Eleink harci sikereinek egyik oka is az úszni tudásuk volt, hiszen sokszor előfordult, hogy a nyugat-európai ellenséges hadak folyóparton vertek tábort, mert a folyó felől védve érezték magukat, viszont a magyar könnyűlovasság bárhol átúsztathatott a legszélesebb folyókon is, így nem várt irányból intézhetett támadást.

A középkori módi hol hamarabb - már a reneszánsszal - hol később ment ki a divatból. A 17. századtól Európa-szerte sorra jelentek meg úszást oktató könyvek, vagy olyan testgyakorlati szakkönyvek, melyek úszással is foglalkoztak. 1741-ben adták ki a holland Jean Frédéric Bachstrom könyvét, mely a vízből mentés talán legelső szakirodalma. Míg Bachstrom az úszásoktatás iskolai bevezetéséért harcolt, addig Mária Terézia iskolaügyi rendelkezésében, a Ratio Educationisban éppen betiltotta  az úszást. A fordulatot a napóleoni háborúk hozták el. Miközben Napóleon seregében az úszás a kiképzés részévé vált, addig számos országban, így hazánkban is tiltott volt a nyíltvízi fürdés és úszkálás. A napóleoni háborúkban katasztrofálisan magas volt a Habsburg birodalom katonáinak vízbefulladási aránya. Ez egy kissé felnyitotta az úszásellenes tábor szemét, ezért az 1810-es évek második felében favázas folyamuszodákat létesítettek Zágrábban, Pozsonyban, Budán (a mai Lánchíd környékén) és Komáromban. Kezdetben ezeket kizárólag katonák használhatták, majd szép lassan a nagyközönség számára is engedélyezték a bejárást.

Hazánkban az úszás népszerűsítésében kiemelkedő szerepe volt gróf Széchenyi Istvánnak, aki szinte naponta úszott a Dunában, sőt, többször át is úszta. A korszak legismertebb és egyik legnagyobb úszójának Wesselényi Miklóst tartják. A Balatonban való úszás népszerűsítését is neki köszönhetjük. 1836-ban az Anna-bált követően Füred és Tihany között úszta át a Balatont. Első nagy hosszútávúszónknak Szekrényessy Kálmán számított. Szekrényessy katonatisztként edződött uszodában, s az állomáshelyein gyakran nagy úszásokkal bizonyította rátermettségét. Konstantinápolynál átúszta a Boszporuszt, majd 1877-ben a szuezi tengeröblöt. whiteonlyswimm.jpg

Kép

Az úszósport

Az úszásban sokáig nem az idő, nem a gyorsaság motiválta az úszni tudókat, hanem a táv, amit leküzdhetnek. Sokáig folyó-, tóátúszásokról, tengerparti népeknél öbölátúszásokról számoltak be a krónikák. Az első versenyeket is folyókban, tavakban, tengeröblökben rendezték. Az úszás történetének nagy eseményeként 1875-ben Matthew Webb Dover és Calais között 21 óra 45 perc alatt átúszta a La Manche-csatornát. A táv 34 kilométer volt, de állítólag, mivel cikk-cakkban úszott, a végére 64 kilométert teljesített. A testét a 16 fokos víz miatt vastagon bekente zsírral. A feljegyzések szerint a távot végig mellúszásban teljesítette.

A 19. század második felétől Európa legtöbb országában sorra alakultak az egyesületek, melyek úszóversenyeket is rendeztek, 1908-ban pedig megalakult az úszás nemzetközi szervezete a FINA (Federation Internationale de Natation de Amateur). hajos-e1517486874501.jpg

Kép

Az első, 1896-os játékok műsorától kezdve az úszás minden olimpián szerepelt. Az első három olimpián még nyílt vízben úsztak a versenyzők, az 1908-as londoni olimpia óta viszont medencében rendezik az úszóversenyeket. Athénban a Zea öböl rendkívül hideg 11–12 fokos vizében lett első újkori olimpiai bajnokunk Hajós Alfréd. Hiába kente be testét viasszal, a hideg víz elmerevítette végtagjait, "úszott az életéért" – írja könyvében – végül 100 és 1200 méteres gyorsúszásban is olimpiai bajnok lett a görög újságok által „magyar delfinnek” elkeresztelt úszó. british_freestyle_relay_swim_team_that_won_the_olympic_gold_medal_in_1912_lccn2003677466.jpg

Kép

Habár a nőket már 1900-ban beengedték az olimpiára, 1912-ig csak férfiak állhattak rajthoz. A hölgyek elindulhattak ugyan versenyeken, de csak megtűrt személyek voltak. Nehéz is volt versenyezniük, hiszen a nyakuktól bokáig zárt, szemérmes fürdődresszek nem voltak alkalmasak az úszásra, még a fürdőzés is nehéz volt benne. Ha indulhattak az olimpián, akkor is csak 100 méteres gyorsúszásban, illetve a 4 × 100 méteres váltóban. Az akkoriban szemérmetlennek számító, hasat és melleket mutogató hátúszást még 1924-ig tiltották. 

 

Forrás:

https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0025_Biro_Melinda-Uszodai_sportok/ch01.html#ftn.id489192  

süti beállítások módosítása