Ki ne emlékezne a Tenkes kapitányának arra az epizódjára, melyben a labancok rá akarják tenni a kezüket a Siklós melletti Büdöstapolca értékes gyógyiszapjára és gyógyvizére, majd a Tenkes kapitánya jól rászedi az ezredest, miközben orvosnak öltözve (vagy inkább vetkőzve) sárral keni be. A gyógyiszapos kezelés nem csak a Tenkes kapitányának az idejében volt elterjedt gyógymód, de évezredekkel korábban is, és manapság is sokan élnek vele. Mi a hatásmechanizmusa az iszapkezelésnek, milyen eredményeket várhatunk a gyógyító iszaptól? 

Hazánkban Alsópáhokon,  Hajdúszoboszlón, Hévízen, Makón és Tiszasülyön található természetes gyógyiszap. Magas ásványanyag tartalma, egyéb kémiai és fizikai tulajdonsága miatt már az ókori egyiptomiak és mezopotámiaiak is alkalmazták gyógyászati célokra. A híresebb gyógyiszapokért akár ezer kilométerekre is elutaztak a gyógyulni vágyók, vagy magát az iszapot szállították messzi földre, és adták el magas áron. Az iszapkúra alkalmas bőrbetegségek gyógyítására, mivel nem szárítja ki túlságosan a bőrt, de eltávolítja a felszínéről a felesleges, elhalt hámréteget, ásványi anyagaival vitalizálja a bőrsejteket, csökkenti a bőr gyulladásos tüneteit. Ezért nem csak bőrgyógyászok, de kozmetikusok is használják az iszappakolás módszerét szépészeti kezelések alkalmával.

Az iszap ízületi problémák esetén is hatásosnak bizonyul, általában meleg, 42 Celsius fokos iszappal szokás a pakolást elvégezni, akár az egész testen, akár csak a beteg testrészek környékén. A meleg iszap hatására javul a vérkeringés, fokozódik az anyagcsere a beteg szövetekben, ezáltal beindul a méregtelenítés, az iszapban található ásványi anyagok és nyomelemek hatékonyabban felszívódnak. 

A gyógymód hatásmechanizmusa hasonló a termálvizes fürdő hatásmechanizmusához, de van egy lényeges különbség: igaz, hogy az iszapnak a vízhez hasonlóan nagy a hőtartó képessége, de mivel rossz hővezető, ezért lassabban adja át a meleget az emberi testnek, ezért a szervezet és a bőr számára nem okoz akkora megterhelést az iszapkezelés, mint a termálvizes kezelés.

A meleg oldja az izmokban folyamatosan jelenlévő legapróbb görcsöket is, ezért az iszapkezelés stresszoldó hatású, az egész szervezetre jótékony, vérkeringést javító hatást fejt ki. Különösen erős ez a hatás, ha medencés iszapfürdőt vesz a páciens, de a különböző pakolások is hatékonyak.

A gyógyító iszapot akár otthon is kipróbálhatjuk. A tiszasülyi gyógyiszapot, amit kolopi iszap néven forgalmaznak - kis és nagy kiszerelésben meg is vásárolhatjuk a budapesti gyógyfürdők többségében (Széchenyi, Rudas és Lukács fürdők ivócsarnokaiban), és otthon, magunknak elkészíthetjük a pakolást akár gyógynövényes főzettel kiegészítve. A Tiszasüly közigazgatási körzetébe tartozó Kolop már több mint 100 éve elismert fürdőhely, az ott kitermelt iszapot 1968-ban minősítették gyógyiszappá, és mivel a budapesti neves gyógyfürdők kútjaihoz nem tartozik iszaplelőhely, ezért a kolopi iszapot használják iszapkezelésre ma is. A Gellértben már 1920 óta kolopi iszapban relaxálhatnak a gyógyulni vágyók.

Ellenjavalt a meleg iszapos kezelés - hasonlóan a termálfürdőzéshez - szívbetegségek, visszeres betegségek és heveny gyulladásos betegségek esetén.

Érdekesség, hogy a gyógyiszapok és -agyagok egy részét nem csak külsőleg, hanem belsőleg is alkalmazták. A geofágia (földevés) általános szokás bizonyos bennszülött törzsek körében, a megfelelő agyag lelőhelye a törzs értékes titka, de sok állat is így gyógyítja magát, vagy így szerzi be a hiányzó ásványi anyagokat. Az agyagban lévő kaolin megköti a belekben felhalmozódó méreganyagokat, a szerves agyagokban található baktériumok pedig kiegyensúlyozottá teszik a bélflórát.

Természetesen akár külsőleg, különösen pedig akkor, ha belsőleg szeretnénk kísérletezni iszapkúrával, mindenképpen kérjük ki szakember véleményét! 

www.budapestgyogyfurdoi.hu

Képek:

www.hogyvolt.blog.hu

www.commons.wikimedia.org (Nurses giving women mud baths at Saki sanatorium in Evpatoria, Russia. Courtesy of the National Library of Medicine)

www.flashback.com

A víz érték, sőt kincs. Sajnos a kincseket leginkább akkor szoktuk értékelni, mikor szűkében vagyunk az adott értéknek, de a tudatos ember akkor is értékeli, mikor még a bőségnek nem látszik a vége. 1992-ben, a Rio de Janeiróban tartott nemzetközi Környezet és Fejlődés konferenciát követően kezdeményezte az ENSZ közgyűlése, hogy március 22-ét nyilvánítsuk a víz világnapjává. 

A régiek a vizet a négy elem közé sorolták a föld, a levegő és a tűz mellé, mert tudták, hogy víz nélkül nincs élet - és a többi három nélkül sincs. Ma már megmosolyogjuk ezt a felfogást, hiszen már általános iskolában megtanultuk, hogy a víz nem elem, hanem vegyület, és a hidrogén és az oxigén az elem, sőt azok se teljesen, mert vannak még elemibb részecskék. Ez persze csak játék az elnevezésekkel, ugyanakkor szemlélet kérdése is. Ha az élet felől nézem azt, hogy mi érték, és mi nem, akkor a víz fontosabb, mint az elektron vagy a kvarkok. Az általános iskola padjában ülve nem biztos, hogy közvetlen tapasztalatom van arról, milyen a vízhiány, vagy milyen az, mikor van ugyan víz bőven, de nem iható, mert sós, vagy szennyezett, ezért életszerűbb a vizet elemi értéknek tekinteni elméleti, tudományos okoskodástól függetlenül.

A Föld lakóinak szerencsésebb hányada sohasem tapasztalta a víz hiányát, sőt magától értetődőnek tartja, hogy kristálytiszta hegyi patakok zubognak megállás nélkül vízeséseken keresztül a víztározóinkba, ahonnan korlátlan mennyiségben nyerhetünk ivóvizet, sőt, még mellesleg áramot is termel nekünk a víz. Az alföldi ember már gyakrabban tapasztalta a szárazság nehézségeit, de okosan együtt élve a folyókkal ott sem volt gond, és a kutak is bőségesen adhatnak vizet, a föld mélye is elláthat minket vízzel, nem csak a hegyek.

Érdekes, hogy bizonyos vidékeken van víz bőven, de valamilyen egyensúlyvesztés miatt az csak az év bizonyos hónapjában áll rendelkezésre, és olyankor is annyira zabolátlanul, hogy minősége rossz, szennyezett. Az indiai monszun idején a folyók magukba gyűjtenek minden szennyet, és medrük veszélyes szennycsatornává válik. A civilizált nyugat gátak közé szorította a folyóit, ezzel utat engedve a gátakon kívüli területek elsivatagosodásának, és kitéve magát az igazán nagy és pusztító árvizeknek, hiszen ritkábban alakulnak ki áradások, azok viszont mindent elsöprőek. A régiek alacsonyabb gátakat építettek, a folyóktól távolabb, így kisebb teher jutott a gátakra, könnyebb volt a védekezés. Mellesleg a folyó termékeny iszappal és nedvességgel, vagyis élettel gazdagította árterét. 

A víz jelképe a nehezen kezelhetőnek, rokona az érzelmeknek, nem véletlen, hogy mikor túlárad az örömünk vagy a bánatunk, akkor a szemünk is megnedvesedik. A mai ember folyókhoz való viszonya kicsit az érzelmekhez való viszonyát is mutatja. "Szorítsuk keretek közé, zabolázzuk meg!" A ráció száraz, kézzelfogható világában érezzük jól magunkat, de ez csak feszültséget szül a két princípium között, és előbb-utóbb átszakad a gát, és akkor már nem lehet parancsolni a hevesebb elemeknek.

Éljünk inkább összhangban a vízzel! Tiszteljük annak minden formáját, legyen az folyó, tenger, patak, kút, eső, forrás, termálvíz!

Mennyire lehet tisztelni a csapból folyó klóros vizet? Vagy a műanyag palackban árult ásványvizet? Bizony lehet! Például úgy, hogy tudatosítjuk magunkban, hogy honnan jön, és hová megy. Hogy tudatosítjuk magunkban, hogy mire mennyit használunk. Hogy elképzeljük, hogy vannak népek, ahol el sem hinnék, hogy bizonyos országokban jó minőségű ivóvízzel öblítik a WC-ket is. Hogy elképzeljük, hogy az ásványvizes PET-palackok mikrorészecskéi eljutnak mindenhová, a mélytengeri élőlények szervezetébe is. Ha teszünk valamit azért, hogy a folyópart ne a műanyag hulladékoktól legyen színes. Ha megbecsülünk minden csepp vizet, ami az esővel közvetlenül érkezik hozzánk, és összegyűjtjük, és felhasználjuk, ha már egyszer megadatott, hogy bőven jusson belőle máskor is.

És persze úgy is tehetünk valamit a Föld vizeinek érdekében, hogy - főleg gyerekeinkkel együtt - részt veszünk azokon a programokon, melyeket a Víz Világnapja alkalmából szerveznek országszerte. Ilyenkor érdekes kiállítások láthatók a víztornyokban, fürdőkben, és általában mindenhol, ahol valamilyen vízzel kapcsolatos ipart űznek. Budapesten a Széchenyi, a Gellért és a Lukács fürdőkben várhatók érdekes programok. Fókuszban a szépség és az egészség, de lesznek zenés programok és szinkronúszás show is. 

www.budapestgyogyfurdoi.hu

Képek:

www.pexels.com

Mennyire ismerik a betegek a gyógyvizeket? Mennyire tudatosak arról, hogy az adott betegségre melyik gyógyvíz a megfelelő, illetve egyáltalán megfelelő-e bármelyik is? Erről kérdeztük Dr. Ürögi Andrea reumatológust, a Szent Gellért Gyógyfürdő komplex fürdőgyógyászati osztályának vezető főorvosát. Inkább a páciensek ötlete a gyógyvizes kezelés, vagy többnyire az orvos javaslatára fordul ebbe az irányba a terápia?

Amióta a wellness-kultúra előtérbe került, azóta a gyógyvizek jelentősége is egyre inkább fókuszban van, különösen azok tudatosak a gyógyvizek hatásairól, akik már kipróbáltak néhány fürdőhelyet, és közvetlen tapasztalatuk van arról, hogy melyik vált be. Ők kifejezetten keresik ezeket a terápiás lehetőségeket, de általánosan elmondható, hogy folyamatosan nő a gyógyvizes kezelések ismertsége.

Milyen betegségek esetén evidens az embereknek, hogy a gyógyvíz megoldást jelenthet, és mely betegségek esetén feledkeznek meg erről a lehetőségről?

Elsősorban  mozgásszervi bajok orvoslására gondolják alkalmasnak az emberek a gyógyvizeket, kevésbé tudatosak arról, hogy például a kénes gyógyvizek bőrbetegségekre, köztük a pikkelysömörre is megoldást jelenthetnek. Régebben magától értetődő volt, hogy a meddőség kezelésére, vagy krónikus nőgyógyászati gyulladások megszüntetésére is fürdőkúrákat alkalmaztak a nők, ma erről mintha megfeledkeztek volna az emberek. Viszont a sportos életmódot folytató fiatalok körében egyre jobban előtérbe kerül a gyógyfürdők izomlazító, keringést javító, stresszoldó hatása, és a betegségek megelőzésében betöltött szerepe.

Lehet-e veszélyes az, ha nem a megfelelő gyógyvizet használjuk a betegségünk kezelésére? Fordulnak-e elő olyan esetek, mikor a beteg ötletszerűen alkalmazza a gyógyvizes terápiát, és az orvosnak éppen ezért kell utólag segítséget nyújtani?

Igen, sajnos gyakran előfordul, hogy magas vérnyomásban szenvedő betegek nem veszik figyelembe az előírt fürdőzési időt, és túl sokáig tartózkodnak a melegvizes medencékben, ilyenkor előfordulhat rosszullét, ájulás. Elsősorban a medencék hőfoka jelenthet veszélyt, az ásványi anyag tartalom kevésbé hordoz veszélyeket a nem megfelelő alkalmazás esetén. Visszeres lábbal sem ajánlott a melegvizes medencében tartózkodni huzamosabb ideig, hiszen a meleg hatására az erek még jobban kitágulnak. A visszértágulattól szenvedők számára inkább a langyos víz a megfelelő, ha a visszér gyulladt állapotban van, akkor rövid időre sem szabad meleg vízbe menni. Szívbetegeknek, pajzsmirigy problémákkal küzdőknek, érelmeszesedéssel küzdő betegeknek, influenzásoknak nem ajánljuk a melegvizes gyógyfürdők látogatását. Ugyanígy bőrsérüléssel, nehezen gyógyuló sebbel rendelkezőknek sem ajánljuk a közösségi fürdőzést.

Különösen az szokott problémát okozni, hogy a gyógyfürdő látogatása során nem csak a melegvízben áztatják magukat azok, akiknek ez nem javallott, hanem kipróbálják a különböző szaunákat is, amik különösen nagy terhelést jelentenek a keringésre.

Hazánkban rengeteg külföldi látogatja a gyógyfürdőket. Mennyiben más a külföldi gyógyulnivágyók hozzáállása a betegséghez és a gyógyuláshoz, mint a hazai betegeké?

A külföldiek sokszor csak turistalátványosságként fogják fel a gyógyvizes fürdőket, nem mondhatni, hogy tudatosan alkalmazzák terápiás célokra. Kevesen vannak, akik kifejezetten egy bizonyos gyógyvíz miatt látogatnak el hozzánk. Ebből szokott is gond lenni, nem olvassák el elég alaposan a tájékoztató táblákat, hogy melyik medencében hány percig érdemes tartózkodni, sokszor órákig üldögélnek a meleg gyógyvízben.

A gyógyvizek hatását évszázadok óta kutatják, vizsgálják. Vannak-e olyan friss felfedezések ezen a téren, melyek az utóbbi időben kerültek napvilágra?

Inkább az alkalmazás módszereiben vannak újítások. Egyre elterjedtebb a gyógyvizek által felszínre hozott ásványi anyagok felhasználása kozmetikai termékekben: sampon, arckrém, de a gyógyfürdőzés hatásait otthon is kihasználhatjuk a különböző kristályosított fürdősók segítségével. Sokaknak persze azok az újítások, felfedezések is újaknak hatnak, amik akár már 100 éve léteznek, csak éppen nem tudunk róluk. Ilyen például a Gellért Gyógyfürdőben található sószoba, ami már 100 éve működik, és abban különbözik a hagyományos sótéglás sószobáktól, hogy itt a magas ásványianyag tartalmú vizet mikronnyi méretű vízcseppek formájában bepermetezik a helyiségbe, így azt a betegek belélegezhetik. Tehát a gyógyvizeket nem csak fürdőzésre vagy ivásra lehet használni, de be is lélegezhetjük azokat.

Mennyire tudatosak a betegek arról, hogy létezik társadalombiztosítási támogatás a gyógykezelésre?

Többnyire tudatosak, de mindig akadnak betegek, akik rácsodálkoznak arra, hogy akár kedvezményesen is járhatnának a kezelésekre. Kifizetik a teljes árú belépőt, pedig a TB évente kétszer 15 alkalmat megtérít, ha szakorvos írja fel ezeket a kezeléseket. Nálunk a Gellértben és még két másik budapesti gyógyfürdőben ráadásul komplex fürdőgyógyászati kezelést is kaphatnak a betegek. Ez azt jelenti, hogy nem csak gyógyfürdő és masszázs a része a terápiának, hanem fizikoterápia és gyógytorna is, ráadásul egyénre szabott módon. 

www.budapestgyogyfurdoi.hu

Volt idő, mikor a gyógyfürdők elsőszámú látogatói többnyire idős, gyógyulni vágyó emberek voltak. Ez sem a régmúltban nem volt ennyire egyértelmű, és szerencsére ma is egyre kevésbé jellemző. Fiatalok, egészségesek számára milyen lehetőségekkel szolgálnak a gyógyvizes, termálvizes fürdők? 1565-ben, mikor Arszlán budai pasa elrendelte a mai Király fürdő építését, nem feltétlenül arra gondolt, hogy milyen jó lesz majd idős korában a gyógyvízben áztatni fáradt, vagy éppen reumás tagjait. Feltehető, hogy még a nyugdíjas kor előtt is ki szerette volna élvezni a fürdő áldásait, ahogy ez a török fürdőkultúrában szokás. A fürdő a felfrissülés, a tisztálkodás, a regenerálódás helye, nem csak akkor kell odamenni, ha az ember már beteg. A testi áldásokon túl a lélek és a szellem is töltekezik a víz közelében, oldódik a napi stressztől a megfáradt elme. Fontos filozófiai vagy közéleti kérdések megvitatására is lehetőség nyílik  a párás, meleg gőzben, ahol nem kapkod, nem siet az ember, van ideje alaposan meghányni-vetni a lét végső kérdéseit, de a diszkrét félhomályban nem hangoskodik senki, mert nem kedvez a hely a szócséplésnek és a túl heves politizálásnak. Nem szükséges középkori példákat előcitálni ahhoz, hogy a fürdő társadalmi szerepét illusztráljuk, hiszen pl. a Lukács fürdőről maradt fenn az a városi legenda, mely szerint a rendszerváltás előtt, a budapesti szabadgondolkodó értelmiség itt cserélt nem csak eszmét, de konkrét híreket, információkat is, melyeket a hivatalos lapok nem közölhettek.

Visszatérve Arszlán pasához, ő már nem élhette meg azt az életkort, ahol az ízületi bántalmak valószínűsége megnő, mivel a szultán a katonai kudarcai miatt kivégeztette. Úgyhogy művét Szokoli musztafa fejezte be, és ő oldhatta a napi stresszt a budai hegyek gyomrából feltörő melegvízben.

Nem tagadhatjuk le, hogy a fürdő kicsit az ismerkedés helye is volt mióta világ a világ. Ma már - vagy ma még? - szigorú illemszabályok korlátozzák ezt a szerepét, nem illik tolakodón, rámenősen ismerkedni az alulöltözött, és ezért kicsit kiszolgáltatott másik személlyel, ám volt idő, mikor nemcsak hogy belefért a fürdős etikettbe az ismerkedés, de botrányoktól volt hangos az európai fürdőélet a fürdőkben berendezkedett bordélyok miatt. Japánban a fürdő ezen vonatkozását kicsit elegánsabban, kifinomultabban valósították meg, ezért maradhatott fenn a mai napig a japán kultúrában a törökfürdő sajátos formája (Toruko-buro), ami nem más, mint a fürdő és a bordélyház kombinációja. 

Elnézve a fürdőközönség utóbbi időszakban tapasztalt “elfiatalodását”, felmerül a kérdés, hogy miért javallott a gyógyfürdők látogatása azok számára is, akik szerencséjükre nem elsősorban gyógyulást keresnek a termálvízben?

1) Stresszoldás

A modern városi élet számtalan formában teszi próbára idegrendszerünket. Rengeteg elvárásnak kell megfelelni, és rengeteg információ áramlik át a tudatunkon, aminek a feldolgozása kimeríti az elmét. A gyógyfürdők atmoszférája segít a kimerült idegrendszer regenerálódásában.

2) Immunerősítés

Különösen télen kerül nagy kihívás elé az immunrendszerünk, mikor számtalan kórokozó támadja szervezetünket, és a hideg időben legyengült védekezőrendszer feladhatja a harcot. A fürdők szaunarészlege segíthet ilyenkor enyhülést adni az áthűlt testnek, hogy átvészelje a téli hidegek okozta sokkot. Nem véletlen, hogy a hideg északon terjedt el leginkább a szaunázás szokása, ami megoldást jelenthet a problémára.

3) Mozgás

A gyógyfürdők legtöbbször rendelkeznek úszómedencével, vagy akár élményfürdő részleggel is. Ezek rendszeres látogatása a legkisebbeknek is élmény, főleg a hideg téli napokon, mikor amúgy is kevesebbet mozog az ember, de a felnőttek is helyesen teszik, ha rendszeresen úsznak, hiszen az úszás egy olyan kímélő mozgásforma, mely nem terheli le a szalagokat, az ízületeket és a gerincet, de javítja az állóképességet, a vérkeringést, és égeti a felesleges kilókat. A mozgás után pedig jól esik ellazulni a szaunában vagy a termálvízben.

4) Betegségmegelőzés

A gyógyvizek számos olyan ásványi anyagot tartalmaznak, melyek bőrön át is felszívódnak, ezért komoly szerepe van a gyógyfürdőnek a szervezet ásványi anyagokkal való ellátásában. Nem feltétlenül kell tudni, hogy az adott pillanatban éppen milyen mikroelemre van szüksége a szervezetünknek, de az biztos, hogy ha lehetőséget adunk ezen anyagok felszívódására, akkor a szervezetünk gondoskodik ezek megfelelő mértékben történő beépüléséről. Ilyen például a kén, mely nagy mennyiségben fordul elő a hazai gyógyvizekben, és nem csak a beteg, reumás ízületek igénylik ennek az elemnek a beépülését, de az egészséges ember csontozata sőt bőre is.

5) Élmény

Az élményfürdő nem csak attól élmény, mert a csúszda meredek, de attól is, hogy a legtöbb gyógyfürdő kulturális örökségünk része, és mikor valaki ellátogat falai közé, és megmártózik a termálvízben, akkor kicsit részese lesz ennek az örökségnek, mert eszébe juthat a mozaikok, csempék, boltívek szemlélése közben, hogy hány híres költő, író, filmszínész, politikus, feltaláló áztatta magát ugyanezen a helyen, és gondolkodott korszakos ötletein, és még hány tehetség fog majd a jövőben ugyanígy ihletet meríteni a Föld mélyéből előtörő energiák segítségével. 

www.budapestgyogyfurdoi.hu

Képek:

https://media.vam.ac.uk

http://www.driftwoodjournals.com

http://szechenyispabaths.com

A szauna egyre divatosabb és elterjedtebb a világban, ám még mindig makacsul tartja magát néhány tévedés a szaunázással kapcsolatban. Lássuk, melyik az 5 legelterjedtebb tévképzet! 

1) "A szauna pihentet…"

Ez azért nem igaz, mert a szaunázás közben komoly terhelés éri a szervezetünket: intenzívebb a verejtékezés, a szív is nagy igénybevételnek van kitéve. Az első körben a szauna ezért élénkít, felfrissít, a további körökben már inkább kellemes fáradtságot élhetünk meg, ami könnyen összetéveszthető a kipihentséggel. Ahogy a futók sem a maratonnal kezdik, úgy a szaunázást is szokni kell, tanulni kell a testünknek a terhelést, ezért eleinte kevesebb körrel kezdjünk, és később is figyeljünk oda, hogy ne terheljük túl a szervezetünket!

2) "A szaunázás megszabadít a felesleges kilóktól…"

Szaunázáskor jelentős a folyadékveszteség a verejtékezés miatt, ezért ha közvetlenül a szaunázás után állunk a mérlegre, akkor valóban érzékelhető súlycsökkenést mérhetünk. Az elvesztett, kiizzadt folyadékot viszont röviddel a szaunázás után pótolni kell, hiszen kiszáradáshoz vezet, ha ezt elmulasztjuk. Az izzadás gyorsítja a méregtelenítést, de a hasznos ásványi sók mennyisége is csökken a szervezetünkben, ezért azokat is pótolni kell! Némileg természetesen csökken a testsúlyunk hosszútávon a rendszeres szaunázás jóvoltából, hiszen az izzadás során gyorsul az anyagcsere, tápanyagokat is égetünk, így jó hatással van a vonalainkra, de gyors fogyást ne reméljünk! 

3) "A szaunázás kiöli belőled a náthát…"

A szaunázás jótékony valóban hatással van az immunrendszerre, hiszen javul a vérkeringés, oldódik a stressz, ezért érdemes szaunába járni a hideg hónapokban, hogy megelőzzük a betegségeket. A szauna tehát a megelőzésben kiváló eszköz, de a terápiában már nem. Megfázásos tünetekkel semmiképpen se menjünk a szaunába, hiszen egyrészt megfertőzhetünk ott másokat, másrészt a megnövekedett fizikai terhelés a szaunában tovább gyengíthet minket. Futni sem járunk betegen! Harmadrészt a magas hőmérséklet különösen veszélyes, ha lázas betegen ülünk be a forró kabinba! Várjuk meg a betegség lefolyását, és az utókezelés részeként már alkalmazhatjuk a szauna enyhébb típusait! 

4) "Szaunázni csak meztelenül szabad…"

Valóban szerencsésebb meztelenül szaunázni, hiszen a fürdőruha megakadályozza a kiizzadt verejték elpárolgását, ám ennél a szempontnál erősebbek a társadalmi konvenciók, ezért a fürdők és hotelek többségében nem csak hogy szabad, de egyenesen kötelező a fürdőruha vagy törölköző viselése szaunázás közben. Minden esetben érdeklődjünk a fürdő személyzetétől, hogy az adott helyen mi a szokás, és igazodjunk az előírásokhoz!

5) "Minél melegebb, annál intenzívebb a méregtelenítés…"

A szauna hőmérséklete fontos szempont, de nem az egyetlen. Nagyon lényeges még az is, hogy mekkora a páratartalom a kabinban. Igaz, hogy a magas páratartalom izzadásra készteti a bőrt, de a folyadékveszteség mégis lassabb, ezért a terhelés is kisebb. Az összes szaunatípus közül az infraszauna a leghatékonyabb méregtelenítő, noha a kabin hőmérséklete jóval alacsonyabb a finn szaunához képest. Ennek ellenére az izzadás mértéke háromszoros a finn szaunához képest, a verejtékben található egyéb vegyületek mennyisége pedig 3-7-szeres. Mindez azt jelenti, hogy sokkal jobban igénybe veszi az anyagcserénket még akkor is, ha a benntartózkodás kellemesebbnek, kevésbé megterhelőnek tűnik, hiszen az infraszauna nem a levegőt melegíti, hanem infravörös sugárzás, vagyis hősugárzás segítségével közvetlenül a testünket.

www.budapestgyogyfurdoi.hu

Képek:

https://www.kitzski.at/media/Zoombilder/aquarena-big-21.jpg

https://www.maxpixel.net/static/photo/1x/Wellness-Sauna-Wood-Sauna-Relaxation-Sweating-Bath-2844862.jpg

https://www.maxpixel.net/static/photo/1x/Sexy-Woman-Women-Pretty-Beauty-Sauna-Model-Girl-936549.jpg

A melegvizes fürdők manapság a szórakozás, a pihenés és a gyógyulás helyszínei, de volt idő, mikor a tisztasági fürdés sem a városlakók otthonában zajlott, hanem fürdőbe kellett menniük, ha tisztálkodni szerettek volna. A közfürdők egy részét azóta bezárták, de egy részüket átalakították gyógyfürdővé. Ilyen a budapesti Dandár is. 

A tisztasági fürdők a középkor derekán voltak nagyon népszerűek Európában, ám a pestisjárványok idején a nép elszokott a fürdők látogatásától, mert elterjedt az a tévképzet, miszerint a pestist a víz terjeszti. A napi tisztálkodás elmaradása kontinensünkön egészen a barokk kor, sőt a felvilágosodás időszakáig tartott, és csak szép lassan, a XIX. század végén vált újra általánossá. Ekkortájt kezdtek közfürdőket építeni kifejezetten tisztálkodási céllal azon néprétegek számára, akiknek otthonában nem volt lehetőség az alapos tisztálkodásra. És bizony, ez a réteg meglehetősen széles volt. Az iparosodó Budapest lakossága megnőtt, vidékről tömegek költöztek a fővárosba, a bérházakba pedig szinte sohasem építettek fürdőszobát, ez csak a gazdagok kiváltsága maradt. Ennek ellenére a fővárosiak még mindig jobban álltak ezen a téren, mint a vidéki Magyarország, hiszen 1910-ben Budapesten a lakások több mint 20%-a már fürdőszobás volt, míg vidéken ez az arány csak az 1960-as évekre érte el a 20%-ot.

A megoldást a közfürdők jelentették, ahol fürdőkádas kabinok várták környékbeli munkásokat, piacozókat, akik a fürdés mellett fodrász és borbély szolgáltatásait is igénybe vehették a napi izzasztó munka után. A tisztasági fürdők létesítését különböző újságok és közéleti szereplők folyamatosan szorgalmazták, végül a Városi Tanács 1928-as határozata alapján minden budapesti kerületben legalább egy. népfürdőt kellett létesíteni. Az első elkészült fürdő a Dandár utcai volt. Megnyitásakor, 1930-ban 16 felnőtt ülőkádja volt a fürdőnek, de a gyerekekre is gondoltak: 14 gyermekkád működött a fürdőben, külön gyerekeknek szánt öltözőszekrényekkel. Törölköző használattól függően 50 vagy 70 fillérbe került akkoriban a fürdés. A vezetéken érkező vizet  helyben melegítették 36-37 fokosra, de más fürdők esetében az is előfordult, hogy szomszédos gyárak felesleges hőjét használták a víz melegítésére.

A Dandár utcai közfürdő egészen 1971-ig eredeti funkciójának megfelelően működött. Ekkor átalakították a megváltozott igényeknek megfelelően gyógyfürdővé, a termálvizet a Széchenyi-fürdő kútjából hozták tartálykocsikon. 

A Dandár fürdő ma már saját kúttal rendelkezik, mely a Nemzeti Színház közelében található. A mélyből nagyon jó minőségű gyógyvíz tör a felszínre. Összetételét tekintve nagyon hasonlít a Duna túloldalán található Gellért-fürdő vizéhez: nátriumot is tartalmazó kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos, szulfátos-kloridos hévízről van szó, amelynek fluoridion-tartalma is jelentős. Kiválóan alkalmas az ízületek betegségeinek kezelésére. 2014-ben újra nagyszabású átalakításokat hajtottak végre a Dandár utcai fürdőben, melyek a szolgáltatások körének bővítését eredményezték. A zárt udvarban két különböző hőfokú termálvizes medence került kialakításra, amelyek a téli, hideg napokon is látogathatók, a pinceszint pedig wellness részleggé alakult át, ahol szauna, gőzkamra, merülő medence és pihenő helyiségek találhatók.

Ezek a változások jelzik, hogy ma már nem tisztasági fürdőkre van szükség szerencsére, hanem inkább a stresszoldás és a gyógyulás a cél. Ennek megfelelően a tisztasági fürdők jelentősebb része megszűnt, és csak kevés kapott új funkciót a Dandárhoz hasonlóan, de az egykori közfürdők helyszínén még fellelhetők a múlt nyomai. A Kürt utca 4. szám alatt a volt Tisztasági fürdő helyét például még őrzi a Fürdő feliratú neon, pedig már évek óta nem közfürdőként üzemel az épület. 

www.budapestgyogyfurdoi.hu

Képek:

https://termalonline.hu/wp-content/uploads/2014/08/dandar30.jpg

http://www.dandarfurdo.hu/static/baths/3/vip_images/7-b.jpg?Dand%C3%A1r%20gy%C3%B3gyf%C3%BCrd%C5%91

http://inaplo.hu/neonvadaszat/original/7915.jpg

Közeledik a karácsony! Valljuk be, hogy a legtöbbünk számára ez nem éppen a kikapcsolódás időszaka! Manapság a karácsony már sokkal inkább az ajándékozás kényszeréről, az ajándékok utáni rohangálásról, a vendégvárásról, főzésről, és a vendégek utáni takarításról szól, és nem a meghittségről, a csendes elvonulásról, a belső fény ápolásáról.

Bolyongunk a bevásárlóközpontokban, próbálunk a pénztárcánknak és az elvárásoknak megfelelő ajándékot vásárolni, de még az se biztos, hogy örülni fog az ajándéknak az, aki kapja. Ráadásul az egész hajsza egy olyan időszakban zajlik, mikor korán sötétedik, mindenki tüsszög, és az áruházak hangszóróiból az elviselhetőnél éppen csak egy kicsivel hangosabban szól a zene. Mindenki tele van stresszel, a szeretet ünnepe a stressz ünnepévé vált. Mi a megoldás? Hogyan illene ezt csinálni? Az ajándékozás stressze részben abból fakad, hogy az utolsó pillanatra hagyjuk az vásárlást. Aki már nyáron karácsonyra vásárol a szeretteinek, ez megússza az utolsó pillanatos rohangálást. Persze elmarad a stressz akkor is, ha teljesen elhagyjuk az ajándékvásárlást - no nem úgy, mint Scrooge a Karácsonyi énekben, aki utálta az embereket, ezért utálta a karácsonyt is, hanem úgy érdemes elhagyni az ajándékvásárlást, hogy helyette rászokunk az ajándék készítésre. Ezzel rengeteg pénzt és rohangálást takarítunk meg, továbbá nem terjesztjük a bacilusainkat a plázákban, és nem is kapunk másoktól bacikat, ráadásul személyes ajándékot adhatunk a szeretteinknek és nem valami tucatterméket. Ehhez persze kell idő és kreativitás - meg egy egyezség, hogy oda vissza ez történik, és nem sértődik meg az unokaöcséd, hogy "csak" egy saját készítésű polcot vagy dobozt kap, bezzeg a nagyiéktól xbox-ot kapott…

De ennél is tovább lehet lépni! Nem kötelező a saját készítésű ajándék, hiszen lehet adni olyasmit is, ami nem kézzelfogható. Manapság, amikor a tárgyak elöntenek minket, és már azt sem tudjuk, hogy hogy szabaduljunk meg tőlük, akkor felértékelődnek az élmények, amik nem foglalnak helyet, nem kell elpakolni őket ezerszer, mint a múlt karácsonyra kapott játékmacikat. A másik embernek ajándékozott élmény lehet egy mozi, vagy színházi előadás, egy masszázs, egy közös kávézás, vagy aki megengedheti magának, egy utazás. De élmény a közös vacsora vagy ebéd is.

A wellness az egyik legdivatosabb szó manapság, és nem véletlenül, a legtöbb ember a rohanó világban leginkább nyugalomra, stresszoldásra, pihenésre vágyik. A wellness fogalma nagyon sokrétű, de leginkább a melegvizes fürdőkre, a szaunákra, a masszázsra gondolunk a hallatán. A tél közepén a meleg az, amire a legjobban vágyunk. A már korán besötétedő utcáról belépni a fürdők meghitten megvilágított, párás atmoszférájába - nincs ennél jobb, és érezni, hogy a melegvíz átmelegíti testünk minden porcikáját, azokat is, melyek a napi jövés-menés során ki vannak téve az áthűlésnek. Ezt az élményt adni karácsonyra igazi telitalálat! 

A fenti igazságot persze a fürdők is tudják. Számtalan klubkártyával, kedvezményes bérlettel készülnek azoknak, akik úgy döntenek, hogy pihenést, felüdülést ajándékoznak karácsonyra. Szinte valamennyi fürdő kínál ajándékutalványt, és mindenki megtalálhatja a kedvére való és a pénztárcájához illő változatot, amiből azután kedvünkre való bérletet is vásárolhatunk!

Ha pedig igazán maradandó élményt és mégis tökéletes pihenést szeretnénk ajándékozni valakinek, akkor a fürdőbelépőt megfejelhetjük egy szállodai szobával is. Egyetlen nap Budapesten egy wellness hotelben vagy máshol az országban, valóban örök emlék a jövő számára, és feltöltődés a jelen számára.

www.budapestgyogyfurdoi.hu

Képek:

https://cdn.pixabay.com/photo/2017/11/07/11/28/star-2926581__340.jpg

http://nuvomagazine.com/wp-content/uploads/2017/01/rsz_2_credit_steven_christensen_architecture.jpg

https://cdn.pixabay.com/photo/2014/03/11/22/56/wellness-285587_960_720.jpg 

Egy patinás fürdő felújítása mindig nagy esemény, hiszen nehéz összhangba hozni a régmúlt örökségét a modern elvárásokkal. Kevés európai város mondhatja el magáról azt, amit Budapest magáénak tudhat: a számtalan régi melegvizes fürdő egyszerre érték, és egyszerre építészeti kihívás. A több mint 500 éves Király fürdő még a török korban épült, ezért különösen nagy figyelmet igényel az átépítése. Az utóbbi években már lehetett tudni, hogy a Király Gyógyfürdő felújítása esedékes, hiszen erre legutóbb az 50-es években került sor, miután a második világháborúban súlyosan megsérült. Azóta történt néhány kisebb felújítás, de nagyobb átalakítás nem. Még előtte 1825-ben építették át a fürdőt, amikor is a kornak megfelelő klasszicista jelleget öltött, de megmaradtak a török épületrészek a maguk jellegzetességeivel. 

Magát a fürdőt még az 1500-as évek derekán építtette Arszlán budai pasa. A fürdő a vár területén belül épült, noha itt már nem találhatók hőforrások. Ennek oka az, hogy a pasa egy esetleges ostrom alatt is szerette volna élvezni a melegvizes fürdők örömeit. Így hát messzebbről, a Lukács fürdőt is tápláló forrásokból kellett a vizet a várba vezetni. Annak idején ezt még fenyőtörzsekből vájt vízvezetékekkel oldották meg, ma már természetesen fémcsövek szállítják a gyógyvizet ugyanonnan. Arszlán pasa már nem mártózhatott meg az általa megálmodott fürdő vizében, mert a szultán valami miatt kivégeztette, úgyhogy utódja, Szokoli Musztafa mártózhatott benne ráérő perceiben. 

Buda visszafoglalását követően több család is birtokolta a fürdőt, és a helyiek mindig az éppen aktuális tulajdonos nevén emlegették azt. 1796-ban került a fürdő a König család birtokába, ők építették át mai formájára ötvözve a régit az újjal, megőrizve műemlék-voltát. A fürdő magyarosított nevét is a családról kapta. A fürdőt ma üzemeltető Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. pályázatot írt ki a fürdő bővítésére és felújítására, melynek 2 millió forintos díját a 3H Építésziroda nyerte meg 2017-ben. Az első díjas munkánál különös összhang alakult ki az új és a többrétegű történeti épület között, feszes, tiszta hátteret ad az új épület a barokk, török, klasszicista épületegyüttesnek, összefogva mindhárom korszakot negyedikként. Tisztasága, logikussága műszaki tartalmában is visszatükröződik. A bíráló bizottság nem csak ezt a tervet értékelte, több más pályázó ötletei is meg fognak valósulni a munkálatok során, melyek 2019 második felében indulnak, és 2020-ig fognak tartani. Az építkezés megkezdése előtt régészeti feltárások zajlottak a nagy múltú fürdő területén. 

Reméljük, hamarosan megújult térben élvezhetjük majd a Király gyógyvizét, mely nátriumot is tartalmazó kálcium-magnézium-hidrogénkarbonátos és szulfátos-kloridos hévíz, de fluoridion-tartalma is jelentős. Ízületi betegségekre, félheveny ízületi gyulladásokra, porckorongsérvre, idegzsábára, a csontrendszer mészhiányos állapotaira, sérülés utáni állapotok esetén kiváló. 

Forrás:

www.budapestgyogyfurdoi.hu

http://www.kiralyfurdo.hu/static/baths/5/vip_images/4-b.jpg?Kir%C3%A1ly%20gy%C3%B3gyf%C3%BCrd%C5%91

https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/csodaszep-lesz-a-kiraly-furdo-ha-felujitjak-most-igy-nez-ki/

https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/wp-content/uploads/2017/12/kiralyfurdo6.jpg

http://epiteszforum.hu/a-kiraly-gyogyfurdo-rekonstrukcioja-es-bovitese

http://www.kiralyfurdo.hu/aktualis/felujitas

http://static1.architectforum.hu/files2012/n00/03/70/42/elso-2.1.jpg

http://static1.architectforum.hu/files2012/n00/03/70/42/masodik-13.1.jpg

https://hu.wikipedia.org/wiki/Kir%C3%A1ly_gy%C3%B3gyf%C3%BCrd%C5%91

A hideg közeledtével az ember nagyobb kedvvel megy a szaunába, különösen akkor, ha érzi, hogy "valami bujkál benne", vagyis kezd beteg lenni. Ha szerencséje van, akkor az áthűlés okozta gyengébb immunrendszer összeszedi magát, és nem lesz a betegségből semmi, de ha nem, akkor jön a láz és az elhúzódó tüsszögés, köhögés. Régen azt mondták, hogy a láz a barátunk, mert segít legyőzni a betegséget. Valóban ki lehet "izzadni" magunkból a kórokozókat, vagy mese az egész? Szabad-e ilyenkor szaunába menni? 

A képlet viszonylag egyszerű, de azért óvatosan kell bánni azzal a közkeletű vélekedéssel, hogy megfázásra a meleg a gyógyír. Az valóban igaz, hogy a hideg nem tesz jót az ember immunrendszerének, és nem véletlen, hogy magát a megbetegedést is mifelénk úgy hívják, hogy megfázás. A téli időszakban valóban megnő a felsőlégúti megbetegedések gyakorisága, és ennek csak részben az az oka, hogy kevesebb vitamindús zöldséget eszünk, hanem a hideg és a hangulatrontó sötét is gyengíti szervezetünk ellenálló képességét. Az sem tesz jót a környező levegővel közvetlen kapcsolatban lévő szöveteknek, hogy hatalmas hőingásokat kell elviseljen, hiszen a szobából kilépve akár 20-25 fokos különbségeket is kénytelen elviselni. De ha állandó -5 fokban kellene létezni, természetesen az sem lenne kellemes.

Ezért valóban jó, hogy ha a hideg időszakban rendszeresen szaunázunk, hiszen ilyenkor az erek kitágulnak, azok a szövetek is elegendő vért kapnak, amik egyébként a hideg miatt  automatikusan kicsit összehúzzák az ereiket, hogy ne legyen túl nagy a hőveszteség. A szervezet is ezért "találta ki" a lázat, hiszen a betegség ellen való küzdelemben fontos, hogy a sejtekhez elegendő tápanyag és oxigén jusson, ilyenkor minden aktivizálódik, a test energiaháztartása nem takarékos üzemmódban működik, hiszen ha baj van, akkor nem szabad spórolni az erőforrásokkal, hanem minél előbb le kell győzni a betolakodó bacilusokat és vírusokat. De a láz nem sokáig a barátunk, ha egy-két napnyi háborúskodás után az immunrendszer győzedelmeskedik, akkor minden rendben, de azon túl már veszélyes a magas láz. Lázas állapotban tilos a szaunába menni, mert a szauna többlet hője már fölösleges, és a szauna igaz, hogy egészséges, de mégis csak egy terhelést jelent a számunkra. A felgyorsult anyagcsere, a folyadékveszteség kifárasztja a szervezetet, ahogy a sport is. Betegen nem megyünk sportolni sem, noha az izzadás önmagában nem rossz, de legyengülni még jobban senki sem akar. 

Tehát a mondás, hogy ki kell izzadni a betegséget, önmagában nem butaság, de túlzásba vinni a hőbevitelt veszélyes lehet. A szauna viszont az egészséges szervezet számára nagyon ajánlott, ahogy a sportolás is, mert komoly egészségmegőrző hatása van.

Természetesen nem mindegy, hogy milyen szaunatípust választunk a hideg őszi estéken (vagy reggeleken) egészségünk megőrzése érdekében. És az sem mindegy, hogy hányszor, milyen hosszan ülünk be a szaunába. Általában elmondható, hogy minél több körre ülünk be a szaunába, annál inkább relaxál, de ki is merít, viszont az 1-2 körös szaunázás élénkít, energetizál. Az is elmondható, hogy minél magasabb a hőmérséklet a szaunában, annál erősebb a méregtelenítés és a véráram élénkülése, viszont annál jobban meg is terheli a szervezetet. A legkíméletesebb a tepidárium, ahol a hőmérséklet nem túl magas, akár órákon keresztül el lehet üldögélni a 30-40 fokos melegben, a gőzfürdő hasonló élettani hatásokat vált ki, mint a finn szauna, de a magas páratartalom miatt nem annyira intenzív a verejtékezés, ezért kisebb a folyadékveszteség, kisebb a terhelés. Az infraszauna a test mélyebb rétegeit is átmelegíti, és a méregtelenítés még intenzívebb. Ki-ki az ízlése és a teherbíró képessége alapján válasszon magának szaunafajtát a betegségmegelőzés, a téli stresszoldás, alakformálás és a méregtelenítés céljából, de ha mégis kitör rajtunk a láz, akkor szüneteltessük ezt a remek téli időtöltést!

Forrás:

www.budapestgyogyfurdoi.hu

Képek:

www.pixabay.com

www.paskalfurdo.hu

Itt van az őszi-téli fürdőbe járós hideg időszak, mikor jól esik a hétköznapi munka után este vagy hétvégén megmártózni valamelyik melegvizes fürdőnk vizében, átadni magunkat a masszírozó vízsugárnak, vagy a szaunák izzasztó forróságának. Igen, ez másnak is jól esik, nem csak nekünk… Mit tegyünk, hogy ne zavarjuk a másik ember rekreációját?

Először is olvassuk el a házirendet, amit minden fürdő és strand bejáratánál kifüggesztenek! Persze lehet, hogy úgy vagyunk vele, hogy kultúremberek vagyunk, nincs nekünk arra szükségünk. Akkor legalább kifelé menet olvassuk el, és hasonlítsuk össze a viselkedésünket az ott leírtakkal! A fürdő egy olyan hely, ahol nagyon közel kerülhetnek emberek egymáshoz fizikailag. Együtt izzadunk a szaunában a másiktól tíz centire, együtt ücsörgünk a melegvízben, az úszómedencében egymás nyomában úszunk, együtt érkezünk a fordulóhoz, az öltözőben együtt szárítjuk a hajunkat, ez egy intim viszony, akár tetszik, akár nem, ráadásul mindez eléggé alulöltözötten történik, tehát nem egyszerű a szituáció. Nem lehet persze mindent relativizálni, vannak objektív szabályok, amiket be kell tartani, és akkor nem érhet minket meglepetés.

1) Öltöző

A mai fürdők öltözői gyakran koedukáltak. Együtt öltözik kicsi és nagy, férfi és nő. Persze fülkék vannak, de mikor kilépünk a fülkéből, akkor már közös a tér. Mi fér bele a közös öltözésbe, és mi nem? Megteheti-e egy férfi, hogy félmeztelenül szárítja a haját, hiszen két  perce még így jelent meg a medencék között, és akkor lehetett, míg egy nő számára már kínos, ha alsóneműben szárítkozik? Pedig egy melltartó és egy úszódressz között szinte nincs semmi különbség - mármint a méretét tekintve! Hogy ne folyton a határon billegjünk etikus és kevésbé etikus viselkedés között, inkább fogjunk vissza a laza nudista énünkből, és tartogassuk azt a nyárra valamely elhagyatott tengerparti sziklának.

2) Lábmosó dilemma

A medencébe lépés előtt a lábmosó használata kötelező, ezt írja a legtöbb fürdő házirendje, sőt a medence szélénél is kifüggesztik. Ennek ellenére sokan elegáns szökelléssel átlépik azt, és odasúgják a partnerüknek, hogy na ide én aztán nem lépek bele. Hát igen. Addig még végiggondoljuk a dolgot, hogy vajon hányan mosták már bele a lábukat a lábmosóba, de addig nem, hogy ugyanazokkal az emberekkel fogunk együtt lubickolni a medencében, akik ha nem mosták volna le a lábukat, akkor most kevésbé lenne tiszta a medence vize, amibe tetőtől talpig megmártózunk. A lábmosókérdést persze tovább árnyalja a papucs problematikája, aminek egyszerű a megoldása: hordjunk papucsot a strandon! Egyrészt kevesebb szennyeződést viszünk úgy a medencékbe, ha a folyosókon papucsot hordunk, másrészt a csúszásveszélynek sem tesszük ki magunkat olyan mértékben. A tusoló elkerülése persze kevésbé feltűnő, noha zuhanyozni is illik, sőt kifejezetten ajánlott a medencébe csobbanás előtt, erről se feledkezzünk meg!

3) Dagonya

A fürdők legjobb része a vízsugarakkal masszírozó, buborékokkal kényeztető részleg, ahol a helyek végesek. Udvarias pillantásokkal méregetjük, mikor szabadul fel egy-egy hely, olyankor nem túl mohón, de elég gyorsan próbálunk lecsapni a helyre, nehogy más megelőzzön minket. Ezek a játszmák nem túl kellemes pillanatai a nem teljesen üres fürdőben tartózkodásnak. Vannak helyek, ahol sípszó jelzi, mikor kell otthagyni kedvenc vízsugarunkat, és átengedni a helyet másnak. A fürdőetikett része az is, hogy ne legyen szükség külső jelre, vegyük észre, ha valaki más is szeretné használni a dagonyát, engedjük át a helyünket, jól fog esni, ha más is így tesz majd velünk! 

4) Szauna

A szaunák világában is érdemes odafigyelni az apró részletekre. Van olyan szaunázó hely, ahol illik levenni a fürdőruhát, és ruhátlanul izzadni, és van, ahol éppen ellenkezőleg, nem illik meztelenkedni, mert még nem mindenütt alakult ki ennek az elfogadottsága. Ami biztos, hogy törölközőt illik bevinni, és magunk alá tenni, hogy a verejtékünket az fogja fel, és ne a pad. Papucsot pedig nem illik bevinni. Hangosan beszélgetni a szaunában szintén nem illik, és kérdezés nélkül vizet vagy illóolajat locsolni a kályhára szintén nem illik - bízzuk ezt a szaunamesterre!

5) Úszkálás

Az uszoda egy egyszerű világnak tűnik: mindenki fel-alá úszik a sáv jobb oldalán, és vigyáz, hogy ne rúgja meg a másikat. Persze semmi sem ilyen egyszerű. Van, aki gyorsabb, ezért előzni kényszerül, de jönnek szembe, ezért vár, és kezd idegeskedni, de nincs más megoldás, legfeljebb átsorolni egy másik sávba. De ha ott is jönnek szembe, akkor kész a baj. Alapvetés, hogy ne úszkáljunk keresztbe, ne ugráljunk a medence széléről, és próbáljunk fenntartani egy rendet, amit annál nehezebb, minél többen úsznak a medencében. Ja és a legfontosabb: húzzunk úszósapkát, főleg, ha ezt direkt kérik, hiszen mi sem szeretünk idegen hajszálakkal a szánkban kikászálódni a medencéből! 

6) Vizslatás

A fürdők világának sajátos velejárója a félig-meddig meztelenség, és az ezzel óhatatlanul együttjáró tekintetvonzó hatás. Az etikus fürdőző nem bámulja az ellenkező nemű, vonzó külsejű fürdőzőtársait, legfeljebb a perifériás látását tréningezi, vagy pedig ügyesen úgy pásztázza a tekintetét jobbra-balra, hogy a vizsgált személyre pislanthasson időnként. Ez belefér. Voltak idők, mikor ez sem fért bele, szinte teljesen felöltözve kellett fürödni, vagy egyszerűbb megoldás volt a férfiak és nők különválasztása. Persze az vesse az első követ a vizslatókra, aki nem örülne annak valahol a szíve mélyén, ha bámulja valaki a szépségét. Finom játszma ez, de ami biztosan nem fér bele, az a szemérmetlen bámulás, füttyögés, leszólítgatás, vagy még direktebb közeledés, tolakodás. És persze provokálni sem illik, tehát amit a korszellem takarni javasol, az takarva legyen!

7) Babák a fürdőben

A fürdők etikettjének ingoványos terepe a gyerekek jelenléte a fürdőkben. Persze a csúszdaparkok nekik lettek kitalálva, de a békebeli termálfürdők nem mindig gyerekkompatibilisak még akkor sem, ha van egy-két gyerekmedence. El kell fogadni, hogy a többség a nyugalom, az ellazulás kedvéért megy a fürdőbe, esetleg ízületi fájdalmait próbálja enyhíteni, és nem a gyerekzsivajra vágyik. Ez nem jelenti azt, hogy tilos a gyerekeket fürdőbe vinni, de mérlegelni kell, hogy biztosan jól fogja-e érezni magát a kicsi egy olyan helyen, ahol nincsen csúszda, homokozó, és még a felnőtteknek is komoly kihívás a harmonikus, udvarias együttlét megvalósítása. Ha a gyerekünk nem érett egy adott helynek megfelelő viselkedésre, akkor keressünk olyan fürdőt, ahol számára optimálisan van megkomponálva a tér, és a mi szórakozásunkat sem rontja el, hogy folyton korlátozni kell a szabad játékban.

Forrás:

www.budapestgyogyfurdoi.hu

Képek:

www.turizmusonline.hu

www.welovebudapest.com

www.pixabay.com

Immár tizedik alkalommal, október második szombatján - holnap - rendezik meg hazánkban a Magyar Fürdőkultúra Napját. Ez a rendezvénysorozat is azt a célt szolgálja, hogy tudatosítsa hazánk fiaiban és az idelátogató turistákban, hogy országunk a gyógyvizek és termálvizek hazája.

A magyar fürdőkultúra több száz éves múltra tekinthet vissza. És igaz, hogy volt idő, mikor más népek intézték nálunk a gazdag hőforrások hasznosítását (rómaiak, törökök), ennek ellenére mi magyarok is fontosnak tartottuk hideg és meleg vízforrásaink élvezetét. Hogy ez a hagyomány ne menjen feledésbe, és a jövő és a jelen nemzedékei ugyanannyira tudatosak legyenek a kincsről, melynek birtokában vagyunk, rendezik meg évről évre a Magyar Fürdőkultúra Napját.

Hiba lenne azt gondolni, hogy a kincs, amire a magyar fürdőkultúra épül, az csupán egy természeti kincs: ártézi vizek, folyók, tavak, Balaton, hőforrások. Ezek hasznosításában legalább annyira fontos az emberi tényező, a hagyomány, az értékrend, ami garantálja, hogy ezek a természeti kincsek a megfelelő formában hasznosuljanak. 

Ha az elmúlt évszázadokat villámszerűen átfutjuk, akkor jól látható az az ív, aminek a mentén a hazai fürdőkultúra fejlődött. Emlékeink a római fürdők kétezer évvel ezelőtti világáig nyúlnak vissza, hiszen már Aquincum-ban is magas szintű fürdőkultúra virágzott. Később, a középkori Magyar Királyság fővárosa talán éppen azért lett Buda, mert hévizei magukhoz vonzották a nemeseket és a közembereket egyaránt. A török fürdőkultúrával is csak gazdagodott a hagyomány a hódoltság évtizedeiben. Később fürdőegyletek és kiépülő gyógyközpontok alakultak a reformkori Magyarországon, majd a Monarchia luxusüdülői jellemeztek egy egész kort, többek között Herkulesfürdőn és Budapesten, melyek szintén a gyógyvizekre épültek. Majd az egyre szabadabb testkultúra nevében egyre szélesebb tömegek veszik birtokba a strandokat a XX. század elején, kialakul az úszósport, melynek sikeres művelői - mint pl. Hajós Alfréd - örökre felírták magukat a nemzet dicsőségtáblájára. A XX. század második felét olimpiai bajnok vízilabdázóink és úszóink fémjelzik, jóvoltukból mindenki, aki errefelé uszodába jár, kicsit az ő mozdulataikat utánozza, akár versenyez, akár nem. Főleg akkor, ha gyerek az illető, akit úszásra járatnak a szülei, és reméli, hogy ő lesz a következő, aki majd felállhat a dobogóra. 

A magyarországi strandok és gyógyfürdők szabadon csatlakozhatnak az idei Magyar Fürdőkultúra Napja rendezvényeihez, és dönthetik el, hogy ezen a napon milyen lehetőségekkel kedveskednek a vendégeiknek. A budapesti fürdők közül a Gellért fürdő például különböző kulturális programokkal és szinkronúszó bemutatókkal készül a jeles nap alkalmából, egyes strandokat pedig kedvezményesen lehet látogatni ezen a jeles napon.

Forrás:

www.budapestgyogyfurdoi.hu

Képek:

http://www.lobu.hu/kep/640-600/33068.jpg

http://keptar.oszk.hu/050400/050453/437_512_pix_Oldal_08_Kep_0003.jpg

https://orszagosbajnoksag.cafeblog.hu/files/2016/04/1932-olimpiai-bajnok-csapata.jpg

Valami miatt sokunkban él az a képzet, hogy az úszás modern divat, és a régmúlt embere nem volt igazán jó úszó. Egyre több történeti forrás igazolja, hogy ennek az ellenkezője igaz, az úszás része volt az emberi műveltségnek már időtlen idők óta. 

Kép

 
"Azon műveletlen emberek, akik sem úszni, sem írni-olvasni nem tudnak nem kaphatnak közhivatali állást” - mondta Platón. De nem csak az ókori görögök, hanem az egyiptomiak, japánok, kínaiak, germánok, magyarok mindennapjainak is fontos része volt az úszás. Kőkorszaki barlangrajzokat találtak Délnyugat-Egyiptomban és Líbiában, melyek úszó elődeinket ábrázolják. Az asszírok harci kiképzésének is szerves részét képezte az úszásoktatás, erről domborművek maradtak fenn, miként Izrael fiataljai is kötelezően részesültek az úszás tudományában. Heródes (i. e. 73–i. sz. 4) minden fiúgyermek részére kötelezővé tette az úszás megtanulását. Egyiptomban olyan relikviák is akadnak, melyeken több úszásnemet (gyors, hát, mell) ábrázolnak, ilyen található Benihasanban a 11. dinasztia korából i. e. 2000-ből. A királysírokban található úszóábrázolások alapján feltételezhető, hogy a gyors, a hát- és a mellúszáson kívül ismerték még a „tártkarú hátúszást” is, amit ma pároskarú hátúszásnak nevezünk. Japánban a szamurájok képzésében is fontos szerepet szántak az úszásnak. Az egyik nemesi készség közé tartozott. A történelmi feljegyzések szerint az első ismert úszóversenyt is itt rendezték i. e. 36-ban, melyet Suigui császár szervezett. Kínában a testkultúra virágkorát a Csou-dinasztia (i. e. XI–III. sz.) idején élte. Ebből a korszakból már folyamátúszásokról számolnak be a történészek. Persze az ókorban is akadtak kivételek. Nagy Sándor például állítólag nem tudott úszni. 

Kép

Sötét középkor

Az úszás - és az egész testkultúra terén - a középkor jelentette a törést. A pestisjárványok terjedése miatt az emberek a vizeket okolták, ezért a fürdés és így az úszás is kikerült a mindennapok gyakorlatából. Eleink harci sikereinek egyik oka is az úszni tudásuk volt, hiszen sokszor előfordult, hogy a nyugat-európai ellenséges hadak folyóparton vertek tábort, mert a folyó felől védve érezték magukat, viszont a magyar könnyűlovasság bárhol átúsztathatott a legszélesebb folyókon is, így nem várt irányból intézhetett támadást.

A középkori módi hol hamarabb - már a reneszánsszal - hol később ment ki a divatból. A 17. századtól Európa-szerte sorra jelentek meg úszást oktató könyvek, vagy olyan testgyakorlati szakkönyvek, melyek úszással is foglalkoztak. 1741-ben adták ki a holland Jean Frédéric Bachstrom könyvét, mely a vízből mentés talán legelső szakirodalma. Míg Bachstrom az úszásoktatás iskolai bevezetéséért harcolt, addig Mária Terézia iskolaügyi rendelkezésében, a Ratio Educationisban éppen betiltotta  az úszást. A fordulatot a napóleoni háborúk hozták el. Miközben Napóleon seregében az úszás a kiképzés részévé vált, addig számos országban, így hazánkban is tiltott volt a nyíltvízi fürdés és úszkálás. A napóleoni háborúkban katasztrofálisan magas volt a Habsburg birodalom katonáinak vízbefulladási aránya. Ez egy kissé felnyitotta az úszásellenes tábor szemét, ezért az 1810-es évek második felében favázas folyamuszodákat létesítettek Zágrábban, Pozsonyban, Budán (a mai Lánchíd környékén) és Komáromban. Kezdetben ezeket kizárólag katonák használhatták, majd szép lassan a nagyközönség számára is engedélyezték a bejárást.

Hazánkban az úszás népszerűsítésében kiemelkedő szerepe volt gróf Széchenyi Istvánnak, aki szinte naponta úszott a Dunában, sőt, többször át is úszta. A korszak legismertebb és egyik legnagyobb úszójának Wesselényi Miklóst tartják. A Balatonban való úszás népszerűsítését is neki köszönhetjük. 1836-ban az Anna-bált követően Füred és Tihany között úszta át a Balatont. Első nagy hosszútávúszónknak Szekrényessy Kálmán számított. Szekrényessy katonatisztként edződött uszodában, s az állomáshelyein gyakran nagy úszásokkal bizonyította rátermettségét. Konstantinápolynál átúszta a Boszporuszt, majd 1877-ben a szuezi tengeröblöt. 

Kép

Az úszósport

Az úszásban sokáig nem az idő, nem a gyorsaság motiválta az úszni tudókat, hanem a táv, amit leküzdhetnek. Sokáig folyó-, tóátúszásokról, tengerparti népeknél öbölátúszásokról számoltak be a krónikák. Az első versenyeket is folyókban, tavakban, tengeröblökben rendezték. Az úszás történetének nagy eseményeként 1875-ben Matthew Webb Dover és Calais között 21 óra 45 perc alatt átúszta a La Manche-csatornát. A táv 34 kilométer volt, de állítólag, mivel cikk-cakkban úszott, a végére 64 kilométert teljesített. A testét a 16 fokos víz miatt vastagon bekente zsírral. A feljegyzések szerint a távot végig mellúszásban teljesítette.

A 19. század második felétől Európa legtöbb országában sorra alakultak az egyesületek, melyek úszóversenyeket is rendeztek, 1908-ban pedig megalakult az úszás nemzetközi szervezete a FINA (Federation Internationale de Natation de Amateur). 

Kép

Az első, 1896-os játékok műsorától kezdve az úszás minden olimpián szerepelt. Az első három olimpián még nyílt vízben úsztak a versenyzők, az 1908-as londoni olimpia óta viszont medencében rendezik az úszóversenyeket. Athénban a Zea öböl rendkívül hideg 11–12 fokos vizében lett első újkori olimpiai bajnokunk Hajós Alfréd. Hiába kente be testét viasszal, a hideg víz elmerevítette végtagjait, "úszott az életéért" – írja könyvében – végül 100 és 1200 méteres gyorsúszásban is olimpiai bajnok lett a görög újságok által „magyar delfinnek” elkeresztelt úszó. 

Kép

Habár a nőket már 1900-ban beengedték az olimpiára, 1912-ig csak férfiak állhattak rajthoz. A hölgyek elindulhattak ugyan versenyeken, de csak megtűrt személyek voltak. Nehéz is volt versenyezniük, hiszen a nyakuktól bokáig zárt, szemérmes fürdődresszek nem voltak alkalmasak az úszásra, még a fürdőzés is nehéz volt benne. Ha indulhattak az olimpián, akkor is csak 100 méteres gyorsúszásban, illetve a 4 × 100 méteres váltóban. Az akkoriban szemérmetlennek számító, hasat és melleket mutogató hátúszást még 1924-ig tiltották. 

Forrás:

https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0025_Biro_Melinda-Uszodai_sportok/ch01.html#ftn.id489192  

Amikor gyógyvizekről hallunk, akkor lelki szemeink előtt gyógyulni vágyó, idősödő emberek jelennek meg, akik több száz kilométert is hajlandók utazni azért, hogy enyhülést kapjanak fájdalmaikra, bajaikra. Mi a helyzet azokkal a szerencsésekkel, akik nem betegek, egészségesnek érzik magukat. Számukra felesleges vajon a gyógyvizek fogyasztása? Lehetséges, hogy egyenesen ellenjavallt? Gyerekek például fogyaszthatják-e a gyógyvizeket? 

A fenti kérdésre azonnal rá lehet vágni a választ: nem csak betegségekkel küzdő embertársainknak javasolt a gyógyvizek fogyasztása, hiszen a gyógyítás jó esetben nem akkor kezdődik, mikor már megtörtént a baj, a megelőzés fontosságát minden elkötelezett orvos hangsúlyozza. Életformánk számtalan kihívást tartogat szervezetünk számára, és a legoptimálisabb táplálkozás és életmód mellett is ki vagyunk téve betegségeknek, testünk elhasználódik, és sohasem árt egy kis karbantartás.

Vannak olyan egészségügyi problémák, melyek eleinte nem okoznak látványos tüneteket, nem járnak fájdalommal, de ahogy a szuvas fog sem fáj azonnal, a lerakódások, gyulladások, hiányok már jelen lehetnek, noha nem érzékeljük jelenlétüket. A következőkben olyan egészségügyi kockázatokat sorolunk fel, melyek szinte mindenkit érintenek akkor is, ha még nem alakultak ki a tünetek, és feltérképezzük azt is, hogy milyen gyógyvizek fogyasztásával lehet elejét venni a komolyabb tüneteknek.

1) Ásványianyag-hiány

Szervezetünknek számtalan kémiai anyagra van szüksége a zavartalan működéshez. Ezek között van olyan, amelyet nagy mennyiségben kell bevinni nap mint nap, és vannak olyan nyomelemek, melyekre csak kis mennyiségben van szükség, de ha hiányzik valamelyik, akkor hosszú távon hiánybetegségek léphetnek fel. A legtöbb ásványi anyaghoz a táplálékból jutunk, de a növények sem tartalmazhatnak mindenféle anyagot, éppen ezért érdemes olyan gyógyvizeket fogyasztani, melyek nagy mélységből jönnek a felszínre, és útközben olyan kőzeteken haladnak át, melyekből kioldódnak a legkülönfélébb nyomelemek is. Nyáron és nyár végén különösen fontos az ásványi anyagok pótlása, hiszen a néhány hetes kánikulai időszak során a megnövekedett verejtékezéssel együtt ásványi anyagok is távoznak szervezetünkből, és ezek pótlása nélkül fáradékonyság, emésztési gondok, keringési rendellenességek léphetnek föl. Magnézium, kalcium, nátrium. Ezek azok az ásványi anyagok, melyek visszapótlásáról gondoskodnunk kell a fokozott verejtékezés utáni időszakban, tehát olyan gyógyvizeket érdemes keresni, melyekben ezek az elemek magas százalékban jelen vannak. 

Kép

2) Vérszegénység

Testünkben a vér szállítja el minden sejthez az éltető oxigént, a vér vörösvérsejtjeinek felépítéséhez pedig vasra van szükség. Sokszor előfordul, hogy a táplálékból nem jutunk elegendő vashoz, ilyenkor vérszegénység léphet fel, amelynek tünetei nem látványosak, egyszerű fáradékonyság jellemzi ilyenkor az embert, viszont nem érdemes kibékülni ezzel az állapottal, alternatív forrásból is beszerezhetjük a vasat, például gyógyvizekből. A vasas gyógyvizek vastartalma fürdés során is felszívódik valamennyire, de az ivókúrák jóval hatékonyabbak. A vas más elemek felszívódásához is szükséges, például a csonterősítő kalcium sem épül be vashiányos állapotban.

3) Immunerősítés

Immunrendszerünk állandó harcban áll a külvilágból érkező kórokozókkal és a belül kialakuló sejtszintű elváltozásokkal szemben. A mai világban különösen nagy kihívás előtt áll az ember immunrendszere, hiszen sokkal több inger éri a távolról érkező táplálékban idegen fehérjék fordulhatnak elő, soha nem látott baktériumok és vírusok utaznak a globális közlekedési rendszerekkel együtt, és a betelepülő idegen növényfajok pollenjei is irritálják védekező rendszerünket. Ez megzavarhatja az optimális működést, és a viszonylag egészséges emberben is kialakulnak allergiás tünetek és egyéb immunbetegségek. Az immunrendszer egy nagyon bonyolult szisztéma, melynek működését még nem látjuk át teljes mértékben, viszont tudományos kutatások bizonyítják, hogy a kénes gyógyvizek fogyasztása jótékonyan hat az immunrendszer működésére. A gyógyvizes fürdőmedencék fölötti sós gőzök pedig a tengerparti levegőnél is hatékonyabban csökkentik a légutak nyálkahártyáinak irritációját.

4) Ízületi bántalmak

Nincs olyan ember, aki ne lenne kitéve annak a kockázatnak, hogy az ízületei sérüljenek, hiszen testünk ezen részei folyamatosan súrlódnak egymáson, és noha szervezetünk gondoskodott arról, hogy jusson kenőanyag is közéjük, ennek ellenére kopnak, és ha nem épül újra a porc, előbb-utóbb tünetek is jelentkeznek. A glauber-sós gyógyvizek fogyasztása segíti az ízületi porc regenerálódását, ezáltal fékezi annak kopását. A földes-meszes gyógyvizek pedig a csontritkulás kialakulását odázzák el. 

Kép

5) Keringési problémák

Érdekes, hogy míg bizonyos szövetekben éppen az a gond, ha nem épül be a kalcium, addig más szövetekben éppen az a baj, ha beépül. Még érdekesebb, hogy a glaubersó az egyik szövetbe segíti beépülni a keménységet biztosító kalciumot, míg a másik szövetbe megakadályozza azt. Érrendszerünk egy hosszú csővezeték, melynek fala fiatal korban még rugalmasan igazodik az átáramló vérmennyiséghez, így biztosítva azt, hogy mindig elegendő életerő jusson az egyes szervekhez. A kor előrehaladtával lerakódások keletkeznek az érfalon és az érfalban, így annak rugalmassága csökken, az esetlegesen kialakuló elzáródások pedig akár végzetesek is lehetnek. Az érelmeszesedés korunk népbetegsége, sokan a koleszterint okolják ennek kialakulásáért, de nem önmagában a koleszterin a felelős, hanem annak rosszul szabályozott beépülése az érfalba. Ezt a szabályozási mechanizmust segítik optimálisan működni a glaubersós gyógyvizek.

Természetesen elmondható általánosságban, hogy a magas ásványianyag-tartalmú gyógyvizeket csak kúraszerűen érdemes fogyasztani, tehát néhány hétig fogyasszuk rendszeresen, utána hagyjunk szünetet, hiszen a túladagolás ugyanolyan probléma lehet, mint a megvonás. A kúra pontos részleteit mindig érdemes orvossal egyeztetni, hiszen ő látja át részletesebben az egyéni szempontokat. Ha ötletszerűen fogyasztunk gyógyvizet, abból sem lehet baj, sőt szinte biztos, hogy jótékony lesz a hatása, ha kis mennyiségben fogyasztjuk és váltogatjuk az egyes fajtákat.

http://www.budapestgyogyfurdoi.hu/ivokurak

http://midra.uni-miskolc.hu/document/15825/8403.pdf

A magyar történelem szinte összes lényeges eseménye nyomott hagyott a Gellért fürdőn. A jelenlegi fürdőépület éppen 100 éve nyitotta meg a kapuit, de már azelőtt is mozgalmas történetet mondhat magáénak a hely, és az elmúlt 100 év sem volt eseménytelen.

(1935) Kép

A Gellért-hegy egy geológiai törésvonal mentén emelkedik, ezért lábánál több hőforrás is a felszínre tör. Három fürdő is épült ezekre a forrásokra: a Rácz, a Rudas és a Gellért. A Gellért fürdő helyén már II. András a 13. században kórházat és fürdőt hozott létre. A török időben Acsik ilidzse nevű fürdő állt a mai Gellért fürdő helyén, melyről Evlija Cselebi a feljegyzéseiben azt írja, hogy "messze földről jönnek oda kocsikon a betegek, mert vize a francia betegségre (szifilisz) és más hétféle bajra hasznos". 

Kép

A 17. században - Buda visszafoglalása után - a fürdő I. Lipót császár udvari orvosának tulajdonába kerül. Az orvos fia, Wartenbergi Illmer Károly 1718-ban eladta a fürdőt Buda városának. Akkoriban a fürdőt magyarul Sárosfürdőnek nevezték a medencék fenekén leülepedett, a forrásvízzel feltörő értékes finom forrásiszap miatt. Ez a természeti kincs azóta sajnos elapadt. 1894-ben a Ferenc József híd (mai Szabadság híd) építésekor a fürdőt lebontották, majd 1901-ben a fővárosi közgyűlés kisajátította a Sáros fürdő forrását és telkét. A ma is látható fürdő és a szálloda felépítésnek terve jórészt az első világháború alatt, 1912 és 1918 között valósult meg. Az építkezésen orosz hadifoglyok és dolgoztak az első világháború utolsó évében. 

A fürdő épülete Sebestyén Artúr, Hegedűs Ármin és Sterk Izidor tervei alapján épült meg késő szecessziós stílusban, ekkor a Gellért fürdő nem csak a magyar főváros első luxus kategóriájú létesítménye volt, de Európa legkorszerűbb termál gyógyfürdőjének is számított. A megnyitáskor szinte egyedülállónak számító inhaláló, pneumatikus, valamint infrakamra is várta a gyógyulni vágyókat. Az egészségügyi részlegéhez számos orvosi laboratórium és állandó orvosi felügyelet társult. A konyháját a nagy hírű Gundel étterem biztosította 1945-ig.

Az akkori Európában is kuriózumnak számító hullám strandfürdő később, 1926–27-ben épült az épülethez, a fürdő korábbi parkja területén. 1934-ben pezsgőfürdővel bővült, a fúvófejek között színes világítótestek sejtelmes fénnyel árasztották el a medence vizét.

Ebben az évben (1934-ben) Budapest elnyerte a fürdőváros címet, és 1937-ben itt rendezték meg az első nemzetközi balneológiai konferenciát, és a Gellért termálfürdő lett a Nemzetközi Balneológiai Társaság állandó székhelye.

Az épület szecessziós stílusú, ami önmagában is azt jelenti, hogy rengeteg dísz, indás, organikus minta jelenik meg a falakon és az ablakokon, ám ezen felül még jó néhány neves szobrászművész alkotása teszi még gazdagabbá a képet. Ezek a szobrok nem egyszerre kerültek a fürdő épületébe, még a hatvanas években is gazdagodott az épület műalkotásokkal.

Hasonlóan a Széchenyi gyógyfürdőhöz a Gellért fürdő is tükrös szerkezetű, a bal és jobb szárny hasonló kiképzésű. Egyik a női, másik a férfi termál részleg, csak az ezredforduló után változtattak a működés eredeti rendszerén: hétköznapokon megtartották ezt a rendszert, hétvégén pedig koedukáltan üzemelt az egykori női és férfi részleg. 2013. január 1-től viszont kizárólag koedukáltan üzemel az egész fürdő. Lám mennyivel kevesebb kárral jár egy ilyen "forradalom", mint a 20. század többi társadalmi átrendeződése! Mert hiszen röviddel a Szent Gellért Szálló és Gyógyfürdő átadása után, 1918. október 31-én kitört az őszirózsás forradalom, és 1919 végéig a szállodát katonai célokra vették igénybe. Ha ezt nem számítjuk, akkor megnyitása óta csak egyetlen alkalommal zárt be, akkor is egy hatalmas csőtörés miatt, még a második világháború alatt is működött, pedig a női részleg egy belövés következtében szinte teljesen megsemmisült. A háború után a súlyosan megsérült épületrészt felújították, és számos műtárgyat pótoltak. A folyamatos apróbb felújítások még a 90-es évek végén is zajlottak, a fürdő átfogó felújítása 2007. január és 2008 áprilisa között zajlott. Megőrizték a fürdő eredeti berendezéseit és stílusát, így a Zsolnay-mozaikokat, a márványoszlopokat, az üvegeket és a szobrokat is.  

A Gellért fürdő gyógyvize ízületi betegségekre és gyulladásokra, gerincbántalmakra és keringési zavarokra is ajánlott. Vizét a Gellért-hegy alatt húzódó rejtélyes alagútrendszerben fakadó forrásokból nyeri. Régebben ezek a források a felszínen törtek a felszínre, de az évszázadok során történt különböző építkezési munkálatok miatt ma már a "mélyből" - 18 méterről kell a felszínre hozni. 

Kép

www.budapestgyogyfurdoi.hu

Régen inkább eltakart, ma inkább megmutat, de a botrány végigkíséri a pályafutását. A fürdőruha régen valóban ruha volt, manapság alig néhány grammnyi textil. A strandi öltözködés - vagy inkább vetkőzés? - folyamatosan az érdeklődés középpontjában állt, és jó néhány botrányt mondhat magának ez a műfaj, a bikini nem az első volt, és nem is az utolsó.

 Brigitte Bardot 1956-ban az "És Isten megteremté a nőt" c. film forgatásán. Kép forrása.

A bikinit 1946-ban dobta piacra Louis Réard, nevét az amerikai atombomba kísérletek helyszínétől vette, de a szó elején a "bi" szócska arra is utalhat, hogy kétrészes. Vele egy időben szintén Franciaországban Jacques Heim egy hasonló, "Atom" fantázianevű, még kisebb kétrészes fürdőruhát dobott piacra. Az atom szó a ruhadarab kicsinységét kívánta kifejezni. Úgy tűnik, a bikini valahogy összefonódik az atomkor kezdetével. A botrány már a bemutatás előtt elkezdődött, mert a bikiniben egyetlen manöken sem óhajtotta megmutatni magát, ezért Réard egy sztriptíztáncosnőt volt kénytelen alkalmazni a bemutatóra. A bikinit Amerika legtöbb államában azonnal betiltották, és Európa konzervatívabb országaiban - mint pl. Olaszország és Spanyolország - is törvény tiltotta a viselését. Maga a pápa is említést tett az ördögi ruhadarabról. A bikininek mintegy 16 év kellett az elfogadottság megszerzéséig, ebben sokat segítettek olyan ikonikus filmek, mint Roger Vadim 1956-os És Isten megteremté a nőt című alkotása, melyben Brigitte Bardot először mutatkozik bikiniben a filmvásznon. Az erkölcs és a bikini közti háború utolsó csatáját pedig egy 1962-es James Bond filmmel nyerte meg az atomkor, a Dr. No-ban Ursula Andress fehér bikiniben lép ki a tenger habjaiból annyira meggyőzően, hogy innentől kezdve már minden nő arról álmodott, hogy saját bikinije legyen. A botrányok jót tettek a bikini-üzletnek, egy lázadó korban senki sem szeretne maradinak látszani, úgyhogy a 20. század végére globális szinten a nők évente már kb. 800 millió dollárt költöttek bikinire. 

Annette Kellerman a maga tervezte viseletben az 1900-as évek elején. Kép forrása.

Boldog békeidők?

A bikini előtti évtizedek sem zajlottak botrányok nélkül, hiszen ahhoz, hogy egy ennyire minimál ruhadarab elfogadottá váljon, nagyon sok harcot kellett vívni a szabad testkultúra híveinek. A 19. századot megelőző időkről nem nagyon van feljegyzésünk fürdőruhák körüli botrányokról, pedig biztosan sokan átlépték az adott kor elfogadott normáit. A középkorban a nők és a férfiak külön fürödtek - meztelenül. A felvilágosodás korában pedig a fürdőzéshez használt ruhák szinte semmiben sem különböztek az utcai viselettől, legalábbis anyagukat és takarási felületüket tekintve.

A bikini előtti botrányok egyik mérföldköve volt az 1907-es év. Az ausztrál Annette Kellerman, aki az első nők egyike volt, akik megpróbálták átúszni a La Manche csatornát, egy új egyrészes fürdőruha típust hozott létre, ami nem takarta a női test körvonalait, de még az egész testet elfedte. Erre azért volt szükség, mert a korábbi, a testet fedő, és buggyos fürdőruhák lehetetlenné tették az úszást. Annette Kellerman előadóművészként is működött, egy vízzel töltött tartályban, egyfajta szinkronúszásra emlékeztető balettet adott elő. Mindehhez pedig egy rövid ujjú, rövid szárú, testhezálló fürdőruhát viselt, amit a férfiak úszódressze alapján készíttetett magának. Mikor a hölgy 1907-ben Bostonba látogatott a műsorszámával, az első előadás után közbotrány okozásért letartóztatták…

Később is a szabad testkultúra és a fitnesz élharcosa volt, egy 1916-os filmben, az Istenek lányában ő volt az első jelentősebb színésznő, aki teljesen ruhátlanul mutatkozott, csupán a haja takarta a testét. A feminista mozgalmakhoz közelálló törekvések szép lassan átverekedték magukat a viktoriánus erkölcsön, először az 1912-es olimpián úszhattak a hölgyek a Kellerman-féle egyrészes úszódresszben, később a nadrágrész egyre rövidebb, a nyak és a váll egyre dekoltáltabb lett, noha a 20-as években még mérőszalaggal vizsgálták az ellenőrök egyes amerikai strandokon, hogy a nadrág alja és a térd között nincs-e túl nagy távolság. A korabeli strandfotók tanúsága szerint a 30-as években már kevesen törődtek a fürdőruhával, mindenki természetesen mozgott benne, és élvezték a vizet és a napfényt. Ez volt az az időszak, mikor új anyagok jelentek meg a fürdőruhapiacon. A pamut és a gyapjú nem igazán alkalmas az úszódresszek készítésére, mert rengeteg vizet szív magába, nehézzé teszi a viselését. Ráadásul a pamut átlátszóvá válik a víz hatására, ami kellemetlen pillanatokat okozhat a viselőjének. Viszont a jersey és más műszálas anyagok rugalmasak, nem szívják magukba annyira a vizet, így a ruhaforradalom terepe áthelyeződött a formák világából az anyagok világába egy időre. 

Gellért gyógyfürdő, 1930. Kép forrása.

Botrányok a bikini-kor után

Napjaink sem mentesek a fürdőruha botrányoktól annak ellenére, hogy az erkölcsök jóval szabadabbak, mint régen. Mégis vannak bizonyos konvenciók, melyeket nem nagyon szokás átlépni. A harc folyamatosan az egyén jogai és a közösség elvárásai között zajlik, noha manapság az egyén áll nyerésre, és a közösségi elvárások inkább csak utóvédharcokat folytatnak. Az is érdekes, hogy a fürdőruha botrányok szinte csak a nők ruházkodásáról szólnak, mintha az ő meztelenségük vagy takartságuk fontosabb lenne, mint a férfiaké. De úgy tűnik, ez az asszimetria nem nagyon zavarja a férfiakat.

A legutóbbi idők egyik jellegzetes botránya a gyerekek - azon belül is természetesen a gyereklányok - fürdőruhái körül alakult ki, ugyanis botránygyanús gyerekfürdőruhákat dobott piacra az Abercrombie & Fitch nevű cég. A divatmárka szivacsos bikiniket árusított a 8 és 14 év közötti korosztálynak, amitől természetesen érettebbnek tűntek a lányok a valódi koruknál. A régebbi botrányok felnőttekről szóltak, és talán meg is mosolyogtuk a fontoskodó erkölcscsőszöket, ám napjaink kiskorúi eddig sosem tapasztalt szexualizáltságnak vannak kitéve, ami veszélyes lehet a személyiség-fejlődésükre. Nem csak a nekik szánt ruhadarabokkal, de a túlságosan fiatal modellek bemutatásával is a gyerekek szellemi érését veszélyeztetik e vállalatok, úgy kezelve őket, mintha érett, szexi felnőttek lennének. 

Kép forrása.

Egy másik mai botrány szintén a bikiről szól, de nem a strandon, hanem a szépségversenyek világából. Sokan megalázónak tartják, hogy a szépségversenyek résztvevőinek egy szál bikiniben, vagyis szinte ruhátlanul kell mutatkozni a zsűri és a közönség előtt, ezért pl. a Miss America versenyen már hiányzik ez a megmérettetési forma. A szépség fogalma - úgy látszik - átalakulóban van, és a puszta testi szépség irányából újra az éteribb régiók felé tolódik. Nincs ezzel semmi baj, ha őszinte igény hozza létre, viszont ezt a fóbiát sokan összefüggésbe hozzák az utóbbi évek zaklatási botrányaival, és manipulációt sejtenek a háttérben. 

Kép forrása.

A túl sok is baj - a burka-botrány...

Ahenda Zanetti 2004-ben Ausztráliában alkotta meg a burkinit. A szó a burka és a bikini összevonásából származik, és olyan fürdőruhát jelent, amit hithű muzulmán nők is viselhetnek, hiszen takarja a testet és a hajat, viszont alkalmas a fürdőzésre. Ki gondolta volna, hogy a bikini után fél évszázaddal már nem abból lesz a botrány, hogy a nők túl keveset takarnak magukból, hanem abból, hogy túl sokat. A burkini hatalmas siker lett már az első évben, viszont ellenérzéseket keltett több okból is. Egyrészt mégiscsak egy ellentmondás feszül abban, hogy az erkölcsre sokat adó muszlim nők egy medencében fürdőznek felöltözve a szerintük tehát ledéren öltözködő nyugati bikinis nőkkel, az ellenzők szerint vagy vállalják a közösséget az öltözködésben is, vagy fürödjenek máshol. Ez a helyzet hasonló ahhoz, mikor a nudista strandon ruhában fürdőzők felé pillantgatnak rosszallóan a meztelenek. A botrány másik fele komolyabb következményekkel járt, Nyugat-Európa néhány országában ugyanis betiltották a burkini viselését részben egészségügyi okokra hivatkozva, részben arra, hogy ez egy vallási jelkép, és ezért nem szabad hordani. Úgy látszik, a világ némely pontján mindig kell valami, amit be lehet tiltani, és ennek természetesen az újságírók örülnek a legjobban, hiszen egy-egy témán hónapokon, sőt éveken át lehet csámcsogni. Arról kevesen beszélnek, hogy a burkini egy praktikus strandviselet, hiszen hatékonyan véd az erős napsugárzás ellen, ezért a nem muszlim nők körében is egyre népszerűbb.

Kép:

https://cdn.images.express.co.uk/img/dynamic/galleries/x701/60121.jpg

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/7/76/AnnetteKellermanRecumbent.jpg

https://mult-kor.hu/image/gallery/657/.1000x1000/4968.jpg

https://www.thetimes.co.uk/imageserver/image/methode%2Ftimes%2Fprod%2Fweb%2Fbin%2Fc4a75910-68eb-11e8-996c-7589300f03c9.jpg?crop=2955%2C1662%2C41%2C39&resize=685

http://anyamborogass.cafeblog.hu/files/2016/08/burkini1.jpg

A strandolás képzetéhez jellemzően a nyári napfény kapcsolódik, de egyre népszerűbbek a fedett fürdőkomplexumok, ahol télen is lehet csobbanni, és a fürdőzésre szánt idősávok közé az éjszaka is kezd beszivárogni. Vajon miért szeretünk éjjel is megmártózni valamilyen fürdőhely melegvizében? Az biztos, hogy egyre több strand kínál éjszakai fürdőzési lehetőséget, és a Strandok éjszakája nevű rendezvény keretében a budapesti strandok közül pl. a Palatinus fürdő várja különleges programokkal vendégeit július 27-én. 

Ha strand, akkor napozás. Kézenfekvőnek tűnik, pedig számtalan olyan helyzet van, amikor szívesebben megyünk a víz közelébe napnyugta után. Ezt diktálhatják praktikus indokok is, hiszen sokan vannak, akiknek a bőre nagyon érzékeny a napfényre, könnyen leégnek, sőt az is előfordulhat, hogy egyenesen napallergiáról beszélhetünk. Ilyenkor már kevés napfény hatására is csúnya gyulladásos tünetek, akár kiütések is kialakulhatnak a bőrön. Szintén praktikus oka lehet az éjszakai strandolásnak, hogy valaki nappal dolgozik, de nem akar kimaradni a nyári strandolós életérzésből, vagy egyszerűen csak jól esik úszni egyet a munka után. A strand és a fürdő nem csak egyéni rekreációs lehetőség, de a barátságok ápolásának is fontos terepe - már a római idők óta jól tudjuk ezt. És mikor tudnak a barátok összegyűlni, ha nem este a munka után? Milyen remek dolog, hogy olyankor nem csak egy gyors csobbanásra van idő, hanem hosszan el lehet diskurálni az élet dolgairól a medence szélénél, és nem kell aggódni, hogy bezár a fürdő, rohanjunk valahová máshová! 

A praktikus szempontok mellett nem szabad elfelejteni a szubjektív szempontokat sem! A fürdő élmény, és ebben a szubjektív szempontok talán sokkal fontosabb szerepet játszanak, mint a praktikum. Jó érzés ugyan a vakító napfényben alámerülni a medence hűsítő vizébe, de ha ugyanezt éjjel, a még mindig meleg nyári éjszakában teszi az ember, akkor ebben van valami misztikus, alvilági érzés, abban az értelemben, hogy ilyenkor talán mélyebb szinten tudunk találkozni önmagunkkal, mint nappal. A nappal a cselekvés, az aktivitás ideje, talán csak a nyári szieszta ideje töri meg ezt a szabályt, viszont az éjszaka az igazi kikapcsolódás, a mélyebb ellazulás fázisa, ebben segítenek a halovány fények, a fény és a sötétség finom egyensúlya. 

https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/wp-content/uploads/2014/08/cm4jav.jpg

Strandok éjszakája

Akármi is legyen a jó az éjszakai fürdőzésben, az biztos, hogy egyre több strand és fürdő biztosít erre lehetőséget az év során is, és talán ennek okán vált hagyománnyá megrendezni a Strandok éjszakája című rendezvénysorozatot. Ezen az éjszakán kedvezményesen juthatunk be a fürdőkbe, és  a legtöbb fürdő jóval tovább tart nyitva a szokásosnál. A program a külföldi turisták számára is kuriózum. Van, ahol egyenesen party-hangulat lesz DJ-vel vagy sztárénekessel, van, ahol tűzijátékkal készülnek, másutt élőzenés koncerttel, különleges masszázsokkal, fényfestéssel, lézershow-val, koktélbárral, és van, ahol pusztán a kedvezményes belépőkre és az éjszakai hangulatra alapoznak. Azok a szerencsések, akiknek a környezetében több fürdő is részt vesz a programban, választhatnak, hogy inkább a csendes éjszakai ellazulást, vagy valamilyen pörgősebb medencés bulit választanak. A budapesti strandok közül a Palatinuson például alapvetően gyerekprogramok és extrém sportbemutatók lesznek: break dance, freestyle kosárlabda és Flatland BMX bemutató, interaktív slackline kitelepülés, workshoppal, bemutatókkal, valamint AirTrack show. Az előbbi programokat kiegészíti a Fővárosi Nagycirkusz 1-1 artista produkciója.

Forrás:

http://www.budapestgyogyfurdoi.hu/

https://www.facebook.com/events/279900126114217/

Akár divat a barna bőr, akár nem, az erős nyári napfényben kénytelenek vagyunk védekezni a leégés ellen. Lehet, hogy valaki úgy dönt, hogy megőrzi téli fehérségét, ám neki sem árt tudni, hogy mikor, mennyi és milyen napvédő krémet kenjen magára, ha mégis kénytelen napfénynek kitenni a bőrét.

Melyik hatóanyagban bízzunk?

A napozókrémeknek alapvetően két fajtája van. Az egyik hatóanyaga kémiai védelmet nyújt a napfény sejtroncsoló hatásával szemben úgy, hogy közben a hatóanyag maga is lebomlik, ezért idővel elmúlik a hatása. A kémiai hatóanyagú napozókrémek felszívódnak a bőrbe, és ott a lebomlás során olyan alkotóelemekre esnek szét, melyeknek hatásmechanizmusa nem mindig ismert. A másik fajta napozókrémben fizikai fényelnyelő hatóanyagok vannak (titán-dioxid, vagy cink-oxid, ezek jelenlétét kell figyelni az alkotóelemek között), amelyek elnyelik a napfényt, ezért a hatásuk hosszabban tart, és nem is bomlanak le, ezért az egészségre ártalmatlan anyagokról van szó. Olyan hatóanyag nem létezik, amelyik a bőrt magát teszi alkalmassá a napvédelemre, tehát ha nem vagyunk eleve lebarnulva, akkor már csak a napozókrém hatóanyagában bízhatunk. Esetleg mégis ez utóbbi kategóriába sorolhatók a napvédőkrémek azon hatóanyagai, melyek a napfény révén létrejött káros anyagok hatását csökkentik, ilyenek az antioxidáns vitaminok, de ezek hatása nem erős, inkább csak kiegészíti a védelmet.

Napozás előtt mennyi idővel kenjük be magunkat?

A fentiekből következik, hogy a fizikai napvédő anyagot tartalmazó napozókrémek hatása azonnal jelentkezik, tehát nem kell várni semmiféle felszívódási időre. A kémiai hatóanyag felszívódik ugyan, de hatását nem azáltal fejti ki, hogy felszívódik a bőrbe, tehát itt sincs szükség várakozásra. Az egyéb vitaminok és antioxidánsok felszívódásához valóban kell egy kis idő, de ez nem lényeges szempont. Sokkal lényegesebb szempont, hogy a bőrünk úgy működik, mint a fotópapír, tehát ott ég le, ahol a nap éri. Mivel a krém nem oszlik el magától a bőrünkön vagy a bőrünkben, ezért súlyos leégés lehet a vége, ha bekenjük ugyan magunkat, de bizonyos testrészekről megfeledkezünk. Különösen a már önállónak tűnő nagyobbacska gyerekek hajlamosak azt hinni, hogy elég tessék-lássék bekenni magukat a naptejjel, az biztosan ugyanúgy hat, mint mondjuk a szúnyogriasztó vagy a parfüm.

Kenőcs vagy spray?

Az, hogy krém, vagy spray formájában visszük-e föl a bőrünkre a naptejet, csak annyiban lényeges, hogy sikerül-e egyenletesen, és megfelelően vastag rétegben eloszlatni azt a napnak kitett összes felületen. Lehet, hogy valakinek megkönnyíti ezt, ha spray formájában juttatja a bőrére a napvédő réteget, más viszont úgy gondolja, hogy a spray csak az egyenletes eloszlás illúzióját adja meg, és közben maradnak befedetlen részek, ezért jobb, ha kézzel alaposan mindenhová eljuttatja a kenőcsöt. Nem csak a hangulat kedvéért jó dolog tehát egymást kenegetni naptejjel, hanem azért is, mert a külső szemlélő jobban észreveszi, ha valami kimaradt…

Mehetünk-e vízbe a napozókrémmel?

Szintén a fentiekből következik, hogy a fizikai hatóanyaggal működő napvédő krém hatása elmúlik, ha huzamosabb időt töltünk a vízben. Ha nem megyünk vízbe, akkor is lekopik idővel, ezért vagy pótolni kell, vagy árnyékba vonulni a fürdés után. A kémiai hatóanyagú naptej jobban ellenáll a víznek, de ez nem jelenti azt, hogy kenekedés után azonnal lehet csobbanni, hiszen idő kell a felszívódáshoz, másrészt amúgy sem illik naptejjel vastagon bekent testtel vízbe menni, akár természetes vízről, akár strandról legyen szó.  A naptej árt a természetes vizek élővilágának, és a strandok medencéinek sem tesz jót, ha mindenféle zsíros krémek oldódnak bele. Ugyanakkor jogos az aggodalom, hogy az ember a medencében is leéghet, mert tévhit, hogy a vízben nem lehet barnulni, vagy leégni. Sőt, a víz visszatükrözi a napfényt, ezért a felszín fölötti testrészeink fokozott kockázatnak vannak kitéve. 

Mit jelent a faktorszám, és mikor kell újra kenni?

A napvédő krém faktorszáma azt mutatja meg, hogy hányszor több időt tölthetünk naponta erős napfényben a krémmel bekenve, mint nélküle. Tehát ha valakinek a bőrtípusa és az éppen aktuális sugárzási viszonyok 10 percet engednének a napon tartózkodni, akkor egy 20-as naptejjel akár 200 percet, tehát több mint három órát is ellődöröghetne a napon. Nagyon fontos tudni, hogy a 200 perc letelte után nem kezdődik újra a számolás, tehát hiába keni be magát újra az illető, a bőre kapott annyi sugárzási dózist a krém ellenére is, ami már leégéshez vezet, tehát akkor már szigorúan árnyékba kell vonulni! Kizárólag akkor van értelme újra bekenni magunkat naptejjel, ha az valamilyen oknál fogva lekopott a bőrünkről, vagy azért, mert letusoltunk, vagy megizzadtunk, vagy mégis vízbe mentünk a fenti tiltás ellenére! Még egyszer hangsúlyozzuk ki, hogy a faktorszámnak csak akkor van értelme, ha tudjuk, hogy krém nélkül mennyi időt bírnánk eltölteni a napon! Ismernünk kell tehát saját bőrtípusunkat, barnultsági szintünket és az adott napon érvényes UV-sugárzási viszonyokat.

http://www.budapestgyogyfurdoi.hu/

A nyári melegben magától értetődik, hogy vízpartra vágyik az ember. Van, aki a természetes vizeket kedveli, és van, aki a városi medencés strandok partján érzi jobban magát. A következő szempontokra mindenképpen érdemes odafigyelni.

1) Vízminőség

Az egyik legfontosabb elvárás egy stranddal kapcsolatban, hogy legyen kiváló a vízminősége. Szerencsére elmondható, hogy az elmúlt évtizedekben nem csak Magyarországon, de egész Európában sokat javult a strandok vízminősége akár természetes vizekről, akár medencés strandokról legyen szó. Nyilván ehhez hozzájárult az a technológiai fejlődés, ami a vízforgató berendezések terén ment végbe, másrészt manapság sokkal komolyabban veszik kontinensünkön a környezetvédelmi előírásokat, mint a XX. század derekán. A tengerek, tavak, folyók vize sokat javult azáltal, hogy a nehézipar háttérbe szorult, illetve azért, mert általánossá vált a településeken a csatornahálózat kiépítése.

Magyarországon az ÁNTSZ rendszeresen ellenőrzi a strandok vízminőségét, és intézkedéseket "javasol", ha kifogásolni valót észlel. A vizsgálati eredményeket ráadásul rendszeresen közzé is teszik, tehát bárki tájékozódhat arról, hogy a kiszemelt strand vize milyen. A hatóság négyféle kategóriát különböztet meg: kiváló, jó, tűrhető és kifogásolható.

Mi magunk is sokat tehetünk egy strand vízminőségéért, hiszen az elemi higiéniai szabályok betartásával megelőzhetjük azt, hogy túl sok szennyező anyag jusson a vízbe. Mindig tusoljunk le, mielőtt a vízbe megyünk, természetes vízbe ne menjünk napozókrémmel frissen bekenve, és ne menjünk a strandra, ha valamilyen fertőző betegségünk van!

2) Klór

Ha mindenáron különbséget szeretnénk tenni a természetes és a medencés vizek között, akkor elsősorban azt kell mérlegre tenni, hogy mennyire zavar minket a klór, ami a medencés strandok kötelező velejárója, hiszen ezzel az anyaggal fertőtlenítik a medence vizét. A klór irritáló anyag, nagy mennyiségben viszketést okoz a bőr felszínén és a szemben. Szárítja a bőrt, ezáltal csökkenti annak saját védekező képességét. A strandokon - automatizált berendezések segítségével - szigorú szabályok és előírások szerint adagolják a klórt a vízhez, de lehet, hogy valakinek az átlagos dózis már sok, és bőrpanaszok jelentkezhetnek. Nagyon hasonló bőrpanaszok alakulhatnak ki akkor is, ha az elégtelen fertőtlenítés miatt bizonyos kórokozók elszaporodnak, és gyulladást okoznak a bőrön vagy a szemben. Mivel azonban Budapesten kiváló minősítéssel üzemelnek a strandok, ezért az automatizált vízkezelő berendezéseknek köszönhetően gyakorlatilag nem fordulhat elő, hogy a klór szintje nem megfelelő.

A klórral tisztított medencékhez képest a termálvizes, gyógyvizes medencék vize nem átlátszó és színtelen, hiszen ezekbe a medencékbe kemikáliák nélkül kerül be a természet erejét hordozó termálvíz. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezek a medencék nincsenek ellenőrzés alatt! Folyamatosan cserélik a vizet, így mindig friss, jó minőségű termálvizet találunk a medencékben. 

A természetes, élő vizekben folyamatosan jelen vannak az ott élő flóra és fauna képviselői, és azok létével együtt járó kémiai anyagok, ezért a víz sohasem olyan átlátszó, mint a medence vize. Ha egyensúly uralkodik a természetes vízben, akkor ezek ártalmatlanok az emberi szervezetre, sőt a bőrre sokszor jótékony hatással vannak. Például egyes szikes tavak vizében jódmegkötő algák élnek, melyektől vöröses színű lesz a víz, ami nem túl bizalomgerjesztő, viszont nagyon egészséges. A természetes vizek a nagy víztömeg miatt nehezebben melegszenek fel a nyári melegben, ökológiai állapotuk stabilabb, persze van az a kánikula, amikor azok is megadják magukat, ilyenkor persze irány az uszoda, ott a jó öreg klór megoldja a problémákat.

3) Biztonság

A természetes vizek mentén is vannak kiépített strandok vízimentőkkel, bólyákkal, de sokan vonzódnak a még természetesebb környezethez, ezért nem kijelölt fürdőhelyen strandolnak, ami mindenképpen veszélyes. Minden nyáron hallani statisztikákat vízbe fúló gyerekekről, felnőttekről, ezek az esetek szinte kivétel nélkül a természetes vizekben történnek, különösen a folyók tudnak kiszámíthatatlan körülményeket produkálni. Gyakran a jó úszók is veszélybe tudnak sodródni az élő vízben fürdőzés során. Ebből a szempontból mindenképpen nyerőbbek a strandok, ahol folyamatosan szem előtt van kicsi és nagy egyaránt, és ha valami baj van, az úszómester másodpercek alatt intézkedik.

4) Szolgáltatások

Hosszú időn át egyértelműen a medencés strandok nyújtottak többféle és magasabb színvonalú szolgáltatást. Rendezettebb volt a környezet, a tóparti strandokon nem volt csúszda, nem volt játszótér, nem volt étterem, vagy csak retró kivitelben. Mára változott a kép. Nagyon sok tóparti strand nyújt változatos és magas színvonalú szolgáltatásokat. Rendezett a terep, nincs szemét, jó látni, hogy olyan apróságokra is figyelnek (szó szerint apróságokra), hogy legyen árnyékoló a gyerekjátszótér csúszdái, mászókái fölött, hogy a kicsik ne égessék meg a bőrüket a forró csúszdán, meg egyáltalán ne égjenek le a napon. Főleg a balatoni strandok fejlődtek sokat ezen a téren, de vidéken is vannak tóparti strandok, ahol van kiépített medence is, hadd válasszon a vendég.

5) Távolság

Igen, ez is egy szempont, sokszor a legfontosabb. Jól esik munka után - vagy előtt - betérni egy kis úszásra, napozásra. Ilyenkor nem szeretünk kilométereket autózni vagy biciklizni, főleg nem buszozni. Miért kell a strandolásból egy külön expedíciót kreálni?! Irány a legközelebbi víz, és már ugorhatjuk is a fejest! Ilyenkor kevésbé számít, hogy medencében van az a bizonyos víz, vagy természetes mederben. Van, aki a folyóhoz siet, ha éppen az van közelebb, vagy az uszodába tesz egy kitérőt hazafelé menet, más meg a faluvégi tóban mártózik egyet a nap végén…

Forrás:

http://www.budapestgyogyfurdoi.hu/

https://www.balatontipp.hu/balatoni_hirek/balatoni-strandok-szezon-elott-kivalo-vizminoseg-600-forintos-sima-langossal/

Nyakunkon a nyár! A férfiak természetesen kevesebbet kattognak ezen a témán, de a nők számára az egyik legnagyobb lelki megpróbáltatás, hogy megfelelő fürdőruhát válasszanak. Nem meglepő, hiszen a fürdőruhában látszik az, ami egész télen és tavasszal rejtve volt. Persze nem csak a fürdőruha fazonja számít, hanem az is, hogy jól működjön a ruhadarab, és egészséges maradjon a viselője. 

1) Döntsd el, hol és mire akarod használni!

Bikini, trikini, egyrészes, tankini, tanga… Ezerféle fazon, látszólag lehetetlen dönteni, mert napozni nem jó egyrészesben, úszni a masnira kötős bikini nem alkalmas, ha meg csak flangálni akarsz a strandon, akkor nem szeretnéd, hogy minden kinn legyen. Persze vannak áthidaló megoldások is: strandszoknya, strandkendő, amit akkor dobsz magadra, mikor elmégy lángosozni, és a vízbecsobbanás előtt meg leveszed. Ugyanakkor meg divat a retró kötött fürdőruha, de abban lehetetlen vízbe menni. Lehet, hogy kemény tanács, de ha a pénztárcád elbírja, akkor érdemes különböző darabokat vásárolni a különböző helyzetekhez. Azért érdemes komolyan venni ezt a kérdést akkor is, ha csak női szeszélynek látszik, mert valóban komoly lelki stresszt okoz a legtöbb nőnek a strandon való jelenlét.

2) Ismerd önmagad!

Miből fakad a legtöbb probléma? Az önismeret hiányából. Ha az önértékelésedet és az alakodat nem tudod instant helyretenni, akkor legalább ne ronts a helyzeten! Ha nem akarod, hogy összesúgjanak a hátad mögött, akkor jobb tisztában lenni a realitással, és az alkatodhoz illő ruhadarabot választani. Éppen a fazonok sokszínűsége a garancia arra, hogy találhatsz magadhoz illő fürdőruhát. Igaz, hogy könnyű a tökéletes testű, sportos fiataloknak, de egy jól eltalált trikiniben, vagy egyberészesben azok is jól érezhetik magukat, akik már túl vannak a sportos fiatalság korán. Általános szabály, hogy nem szabad túlzásokba esni, amúgy is divat a visszafogottság. Semmi masni, semmi fodor, semmi felesleges rojt, a tangát meg csak akkor vedd fel, ha túl vagy valamilyen csúnya szakításon, és pasizni akarsz!

3) Tudd, milyen anyagból van!

Jöhetnek a praktikusabb tanácsok. Fürdőruhák számára a legalkalmasabb anyag a poliészter. Kevés nedvességet szív magába, kopásálló, hőálló. Poliamidból is készítenek fürdőruhát, de az kevésbé bírja a meleget, és könnyebben elveszíti a színét. A rugalmasság végett elasztánt is szoktak a fürdőruha anyagába keverni, de az is melegérzékeny anyag. Tehát ha mindenképpen érzékeny anyagból készült dekoratív ruhát veszel, akkor kíméld, szaunába ne menj benne, sokáig ne napozz benne, ne csúszdázz benne! Ha klóros, vagy sós vízben fürdesz, akkor utána azonnal mosd ki! Ha nem akarsz ezekre a szempontokra figyelni, akkor vegyél strapabíró anyagból készült fürdőruhát, vagy készülj fel rá, hogy egy szezont fog csak kibírni!

4) Nézz utána, honnan származik!

Ez azért fontos, mert vannak olyan színezőanyagok, úgynevezett azoszínezékek, amik egészségre károsak, rákot is okozhatnak, ezeket az EU-ban tilos használni, de afrikai vagy ázsiai import fürdőruhákban időnként előfordulnak. Győződj meg róla, hogy a választott fürdőruha megbízható forrásból származik-e? Természetesen nem vihetsz magaddal mobil labort minden vásárláshoz, de az eladóval való beszélgetésből, vagy netes böngészésből a semminél több derülhet ki.

5) Okosan használd!

Fő az egészség! Nem a fürdőruha a hibás, ha a nem megfelelő használat miatt betegszel meg. A fürdőruhával kapcsolatban az egyik alapvető elvárás, hogy ne szívjon magába sok vizet, és könnyen száradjon. Még ha a leggyorsabban száradó fürdőruhád is van, akkor sem szerencsés a nedves ruhát magadon viselni, mert a fürdőruhán belüli meleg, párás klíma tökéletes táptalaj a baktériumoknak és a gombáknak. A legokosabb az, ha a fürdőzés után azonnal lecseréled egy száraz strandruhára vagy másik fürdőruhára. A levetett fürdőruhát pedig azonnal érdemes kiöblíteni - nem csak a klór vagy a só anyagroncsoló hatása miatt, hanem a megtelepedő kórokozók eltávolítása miatt is.

www.budapestgyogyfurdoi.hu

A fürdők nem csak az egészségmegőrzés és a gyógyulás kedvelt színhelyei, de már az ókor óta a társadalmi élet terepe is. Hírek cserélnek gazdát, összeesküvések és súlyos döntések születnek a párás, ködös levegőben, nyáron pedig a felhőtlen strandolás során kapcsolatok szövődnek és erősödnek meg. A fürdőélet izgalmas pillanatai közé tartozik, mikor valamilyen híresség vagy befolyásos személy jelenik meg a kevésbé befolyásos és híres fürdőzők között, és ismertségét rejtve vagy éppen kiélvezve mutatja magát az egyszerű földi halandók között.

A budapesti fürdők mindig is kedvelt kikapcsolódási helyei voltak a hazai celebeknek. Anekdoták, irodalmi művek sőt fényképek tanúskodnak arról, hogy ki hol fordult meg, vagy éppen hol volt a törzshelye. A XX. század legismertebb magyar személyiségei az írók, hiszen szinte mindenki tanult róluk az iskolában, utcák, terek lettek elnevezve róluk - noha életükben nem biztos, hogy a mai celebekhez hasonló ismertségnek örvendtek. Talán ezért is érdekes hallani a velük kapcsolatos fürdős történeteket, vagy látni a róluk készült fotókat. 

Karinthy Frigyes a Gellért fürdő szobrainál pózol. Mivel közel laktak a Gellérthez (a Verpeléti - ma Karinthy Frigyes - úton), gyakran jártak ide strandolni, ez a kép is ott készült 1929. júniusának az elején. (Forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum)

Sok író meg is örökítette műveiben a budapesti fürdőket. Ottlik Géza híres regénye, az Iskola a határon kezdő sorai már klasszikusnak mondhatók: „Szeredy Dani motyogott valamit az orra alá, ahogy álltunk a Lukács fürdő tetőteraszán, a kőpárkánynak támaszkodva, s néztük a sok napozó civilt.” De írt a Lukácsról Mándy Iván is, Nádas Péter pedig a Párhuzamos történetek című regényének egyik jelenetét helyezte ugyanebbe a fürdőbe. Kosztolányi Dezső az 1930-as években jegyzeteket is írt a Pesti Hírlapba Kis történetek a strandról címmel. A diskurzus természetesen a fürdőruha-forradalom legújabb fordulatairól zajlott: ki milyen fürdőruhát merészelt fölvenni, és ki mit szólt ehhez…

Jászai Mari és Szováta...

A fővároson kívüli fürdőélet érdekes motívuma volt a  XX. század elején a korabeli hírességek viszonya az adott fürdőhöz. Akkoriban a vendégek nem egy napra látogattak Szovátára vagy Herkulesfürdőre, hanem egész nyári szezonokat töltöttek ott. A hírességek viselt dolgait megörökítették a helyi napilapok és a fürdőévkönyvek, melyeket minden évben a szezon végén publikáltak. Szováta például kedvenc üdülőhelye volt Jászai Marinak, a századelő ünnepelt színésznőjének, aki nyaralásai során nem csak pihent, de aktív társadalmi tevékenységet is folytatott a fürdőhely felemelkedéséért. Például ivókutat fúratott a helyiek érdekében, mely 1910 augusztusában el is készült, és egy fekete márványtáblán a következő szöveget helyezték el rajta: „Mária forrás, Jászay Mari lelkes közreműködésével emelte a fürdő közönsége. 1910.” Ezt a táblát az első világháború tette tönkre, de a forrás azóta is az ő nevét viseli. Szovátáért lelkesedett Horthy Jenő is, a kormányzó testvére, aki vadászkalandjainak kiindulópontjának használta a fürdőt. De eseményszámba ment Ady Endre látogatása is itt, aki nászútján látogatta meg a fürdőt.

Miniszterek gatyában...

Klebelsberg Kuno - kultuszminiszter (Forrás: http://maimanohaz.blog.hu/2012/05/13/miniszterek_gatyaban)

Visszatérve a régi budapesti fürdők világába a 30-as évek hírességeinek strandolási szokásairól az egyik legfigyelemreméltóbb történeti forrásunk Pusztai Sándor, aki fürdőmester volt a Gellértben és a Széchenyi fürdőben, és mellesleg a hírességek fotózása volt a hobbija. A képei a 2000-es évek elején kerültek elő, és számos kiállításon láthatta a nagyközönség a háború előtti közélet szereplőit: politikusokat, színészeket, írókat. A korabeli fürdőmester nem lesifotós volt. Modelljei tisztában voltak azzal, hogy fotózza őket, sokszor büszkén feszítenek a képen, mosolyognak, vagy hanyagul félrenéznek. Nagyon különös élmény vállpántos úszódresszben látni azokat a közismert embereket, akikről később utcát neveztek el, vagy köztéri szobrot mintáztak. Többek között Heltai Jenő, Klebelsberg Kunó, ifj. Horthy Miklós, Tolnay Klári és Muráti Lili jelennek meg a képein.

Tolnay Klári - színésznő (Forrás: http://maimanohaz.blog.hu/2012/05/13/miniszterek_gatyaban)

Zuhanyhíradó

A II. világháború után a budapesti fürdők társadalmi szerepe még jobban felértékelődött. A hírekre kiéhezett értelmiség nem csak úszni járt a fürdőkbe, de híreket megosztani is. Ekkor keletkezett a "zuhanyhíradó" szakkifejezés. Ebben az időben a magyar művész és tudományos elit főszereplői nem azért jártak fürdőbe, hogy magukat mutogassák a paparazzoknak, hanem azért, hogy hiteles információkhoz jussanak nem csak politikai téren. A medence az inspiráció helye volt: zenészek, tudósok, írók szellemileg termékeny, szabad diskurzusai zajlottak a melegvízben. Illyés Gyula, Vas István, Kodály Zoltán, Déry Tibor nevét emelik ki a visszaemlékezők. De persze nem csak inspirálódni lehetett itt, hanem elintézhetetlennek hitt ügyeket is meg lehetett oldani, ha a megfelelő ismerős megfelelő ismerőse éppen mellettünk áztatta magát a melegvízben. A szűkkörű, szabad szellemi és kevésbé szellemi klubokra idővel a hatalom is felfigyelt, besúgók és "jelentők" hálózták be a beszélgetős társaságokat a belügyi szervek jóvoltából. Ha valamelyik írónak a szerkesztője utóbb olyan mondatait kérte számon, amit a fürdőben mondott, akkor lehetett tudni, hogy valaki jelent…

A rendszerváltás után is eseményszámba ment természetesen, ha az ember összefutott valamelyik budapesti termálfürdőben egy-egy magyar hírességgel, de igazi hírértékkel az bír, ha világsztárok pancsolnak a budapesti medencékben. Természetesen erre is volt példa az elmúlt években: legutóbb Ryan Gosling vállalt be egy reklámfotózást a Szárnyas fejvadász forgatásával párhuzamosan, és ha már itt volt Budapesten, akkor a helyszín mi más lehetett volna, mint a Gellért fürdő. Egy másik filmforgatás is apropót adott egy hasonlóan emlékezetes látogatásra: az Evita forgatása alatt Madonna a Széchenyi fürdőbe látogatott el.

Kép forrása

A Lukács fürdő sztárjai

A budapesti Lukács fürdőt különleges gyógyvize, patinás épületegyüttese és egyedi hangulata miatt mindig is szívesen látogatták a művészvilág jeles képviselői. Ezért született a cégvezetés részéről az az ötlet, hogy helyezzenek el a fürdő falán egy emléktáblát és domborműveket a „Lukács” egykori, híres művész vendégei tiszteletére. Az emléktáblán közel harminc név szerepel, melyek közül jelenleg hat művészről készült dombormű is: Kállai Ferenc, Ottlik Géza, Kodály Zoltán, Latinovits Zoltán, Örkény István, Garas Dezső.

Manapság már nem kenekedünk hájjal, sokkal inkább masszázsolajokkal, de a szólás-mondás léte arra utal, hogy mindig is szerették az emberek, ha masszírozzák, kenegetik őket, és persze jobban ízlik a masszázs, ha valamilyen csúszós kenőccsel kenik az ember bőrét, nem csak úgy szárazon dörzsölgetik. Milyen hatása van az egyes olajoknak? Mire érdemes figyelni, mikor a fürdőben a masszőr megkérdezi, milyen olajat masszírozzon a bőrünkbe?

Kép

A régiek a hájjal kenekedésnek varázserőt tulajdonítottak. Nem egyszerűen kellemes érzés, ha valami zsíros krémmel masszírozzák az embert, hanem extra képességekhez is jut az, akit valamilyen különleges zsírral bekennek - legalábbis a régiek szerint. Erre utal a másik "hájas" szólás: azt mondjuk a tapasztalt, ügyes csalóra, hogy "minden hájjal megkent." A középkori boszorkányperek visszatérő motívuma volt, hogy a tanúk egybehangzóan állították, hogy a boszorkánysággal vádolt személy "valamilyen zsírral - többnyire kutyazsírral -  kente be magát, és úgy távozott a kéményen át kirepülve".

Nem valószínű, hogy a hazai fürdők masszázsrészlegeiben elérhető szolgáltatás lenne manapság a kutyazsírral kenekedés. Lássuk, milyen masszázsolajokat használnak napjainkban a profi masszőrök! A masszázsolajok alapvetően két célt szolgálnak. Egyrészt elősegítik, hogy a ruha nélküli masszázs során síkos, csúszós maradjon a bőrfelület, és ezáltal ne okozzon a masszírozott személynek kellemetlen, dörzsölő érzést a masszázs. A masszőr is könnyebben tudja végezni a munkáját, a mozdulatai pontosabbak, kifinomultabbak lehetnek, ha nem súrlódik a keze a páciens bőrén. Az olajok használatának másik hatása élettani jellegű. A bőrön át felszívódva hatást fejtenek ki a bőrre, az izmokra, sőt a véráramba bekerülve az egész szervezetre, a bőr felszínét pedig tisztítják feloldva az elhalt hámréteget.

Paraffin vagy növényi olaj?

A masszázsolajoknak alapvetően két típusa van. Az első típus ásványolaj (vagyis kőolaj) alapú. Legtöbbször paraffin képezi a legfőbb összetevőjét. A folyékony paraffin jól csúszik, így a masszázshoz ideális. Nem szívódik fel a bőrbe, ellenben a bőrön lévő szennyeződéseket jól oldja, és viszonylag könnyen lemosható. Ideálisnak tűnik, de vigyázzunk, kockázatokat is rejt magában, mivel gyakran olyan emulgálószerekkel (oldódást segítő anyagokkal) vegyítik, melyek felszívódóvá teszik. További kockázati tényező, hogy ha nem mossuk le rendesen, és rajta marad a bőrön. Ilyenkor könnyen irritálja, allergizálja a bőrt, a pórusokat pedig eltömítheti. Ha mesterséges illatanyagokat tesznek a krémbe, akkor még nagyobb az esély arra, hogy valamilyen irritáció fellép. A fent leírt mesterséges eredetű olajtípust nem nagyon használják az ökológiai gondolkodásra nyitottabb masszőrök, ők előnyben részesítik a másik olajtípust, ami növényi eredetű.

Kép

A természetes növényi olajok teljesen másképpen működnek. Alapvető tulajdonságuk, hogy felszívódnak a bőrbe, emiatt talán kicsit több fogy belőlük a masszázs során, viszont gyógyító illóolajokat, tápanyagokat és vitaminokat juttatnak a test belsejébe, emellett puhítják és hidratálják is a bőrt, megóvják a kiszáradástól, segítik a nyirokkeringést, élettel telítik a sejteket, így fokozzák a masszázs hatását. Természetesen minden olajnak más és más  hatása. Lássuk, milyen olajat válasszunk attól függően, hogy milyen hatást szeretnénk elérni.

Az argánolaj hatóanyagaival táplálja és fiatalossá varázsolja a bőrt. A kókuszolaj a legjobb hidratáló. A mindennapi stressz és feszültség leginkább a levendula illatával oldható, ha pedig felfrissülésre vágyna, úgy a citrusféléket tartalmazó masszázsolaj a legjobb választás. A vanília édes illatával ellazít, míg más olajokra lehet, hogy azért esik a választás, mert egyszerűen csak kedveljük az illatukat. 

Kép

Forrás:

http://www.budapestgyogyfurdoi.hu/

https://zoldgondoskodas.hu/natur-megoldasok/testapolas/igy-valassz-bio-termeszetes-vegyszermentes-koolaj-mentes-masszazsolaj

https://yamuna.hu/testapolas/masszazsolajok

http://www.masszirozlak.hu/masszazs-olajok/

Valljuk be, nem csak magunknak, de a velünk együtt fürdőző embertársainknak is tartozunk azzal, hogy odafigyelünk lábunk egészségére! Az ápolt láb sokat elárul arról, hogy mennyire vagyunk igényesek önmagunkkal szemben. Néhány egyszerű szabályt betartva megelőzhetők a lábon kialakuló bőrgyógyászati problémák, és így magabiztosan, fesztelenül lehetünk jelen akár a strandon, akár valamelyik kellemes gyógyfürdőben. 

Kép

A bőr testünk minden részén nagy környezeti terhelésnek van kitéve, de ez különösen igaz a lábunk felszínét borító bőrfelületre. Igaz, hogy a napsugárzás nem éri olyan mértékben, mint mondjuk az arcbőrünket, de vannak bőven egyéb hatások, amik kihívást jelentenek számára. Lábunkat többnyire zárt lábbelivel védjük a mechanikai hatásoktól, télen pedig a hidegtől, viszont ez a védelem legalább annyi kellemetlenséget is okoz. Lábunkon több verejtékmirigy található, mint testünk többi részén, itt adjuk le a felesleges nedvesség jelentős részét, de ez a nedvesség a rosszul szellőző cipő miatt nem tud távozni, és kiváló környezetet teremt a nemkívánatos baktériumoknak és gombáknak.

A bőr kiszáradása érdekes módon ugyanilyen következményekkel jár, hiszen a száraz, rugalmasságát elvesztett bőr - különösen a sarkunkon - hajlamos a repedezésre, és a repedezett, természetes védőrétegétől megfosztott bőr szintén nyitott kapukat hagy a fertőzések számára. Talpbőrünk sok verejtékmirigyet tartalmaz ugyan, viszont kevés faggyúmirigyet. Ezek termelik azt a zsíros, lipidtartalmú védőréteget, amely természetes úton védi bőrünket a kiszáradástól és a baktériumok, gombák megtelepedésétől.

A sarok kirepedését segíti az a további körülmény, hogy - mint mindenütt a bőr - folyamatosan hámlik és újratermelődik, de a talpbőrünkön a hámréteg újratermelődése gyorsabb, ezért ha nem radírozzuk le rendszeresen az elhalt hámréteget, akkor az megvastagszik, elveszti rugalmasságát, és kirepedezik. Ugyanez a jelenség áll a tyúkszem kialakulásának a hátterében is. Ott valamilyen külső nyomás - például egy rosszul kialakított, kényelmetlen cipő nyomása - miatt tapadnak össze az elhalt hámrétegek, ráadásul a kialakuló tyúkszem tovább fokozza azt a nyomást, ami őt magát kialakította, ezért mindenképpen meg kell tőle szabadulni, hiszen az általa okozott kellemetlenségek csak fokozódni fognak. 

Kép

Mi a teendő?

1) Hordjunk jól szellőző, kényelmes lábbelit! A lábbeliben legyen egyedileg kialakított talpbetét!

2) Ha csak tehetjük, ne viseljünk zárt cipőt! Munkahelyünkön és otthon használjunk váltócipőt.

3) A lábbelinket váltogassuk, ne viseljük mindig ugyanazt a cipőt, ezzel lehetőséget adunk arra, hogy alaposan kiszellőzzön, és azt sem engedjük, hogy mindig ugyanott érje mechanikai hatás a talpunkat!

4) Lábbelinket időnként fertőtlenítsük formaldehides kendővel, használjunk fertőtlenítő hintőport!

5) Rendszeresen használjunk a talpunkon bőrradírt, a sarkunkhoz habkövet. A habkövet cseréljük időnként, és ne használja a család több tagja ugyanazt a habkövet. A bőrradírozást ne vigyük túlzásba!

6) Használjunk bőrápoló krémeket, amik egyrészt hidratálják a bőrt, másrészt a krémben található zsírok, olajok megakadályozzák a baktériumok és a gombák elszaporodását. Különösen a teafa illóolaja hatásos a gombák ellen.

7) Masszírozzuk vagy masszíroztassuk a lábunkat! A kórokozók megtelepedését segíti a rossz vérellátás, hiszen akkor az immuntevékenység is visszafogottabb. A rendszeres talpmasszázs javítja a vérkeringést és a nyirokkeringést, így ellensúlyozza a zárt, szoros cipők káros hatását.

8) A fürdők régen is, ma is az egészségmegőrzés templomai voltak, a legtöbb mai fürdőben találunk pedikűröst, aki szakszerű kezelést és szakszerű tanácsot ad a hozzá fordulóknak. Ha olyan lábápolási problémával szembesülünk, amit nem tudunk megoldani házilag, forduljunk szakemberhez! 

Halak tisztogatják meg a páciens lábát az elhalt hámsejtektől egy thaiföldi pedikűr szalonban… Kép

Források:

http://www.budapestgyogyfurdoi.hu/

http://www.revans2000.hu/Scholl/scholl-labapolas.html

http://blikkruzs.blikk.hu/stilus/szepsegapolas/mezitlab-szepen/dctl66c

https://kremmania.hu/kremek/green-pharmacy-frissito-es-vedo-labapolo-krem

http://herbahaz.hu/blog/labapolas-nyaron/

Mi, magyarok ambivalens érzelmeket táplálunk a török kultúra irányában, hiszen legádázabb történelmi ellenfeleink voltak a törökök sok évszázadon át, ugyanakkor szabadságharcosaink gyakran menekültek török földre, és érezték magukat otthonosan Keleten. A magyarországi törökfürdők megítélésében nem érvényesül a fenti ambivalencia, hiszen egyértelműen büszkék vagyunk arra, hogy az Oszmán Birodalom által meghódított területeken épült törökfürdők közül a legtöbb Budán maradt meg eredeti vagy részben eredeti állapotában.

 Király gyógyfürdő

A muszlim hitű törökök világhódító törekvéseik közepette sem feledkeztek meg az élet kényelmes oldaláról, és bölcsen mindezt vallási kötelezettségként fogták fel. Az iszlám ugyanis előírja a rituális mosdást minden ima előtt, és az alaposabb fürdőzést némely kevésbé tiszta cselekedetek után. Bizonyos, hogy a középkori török hódítók számára megnyugtató érzés volt lemosni a csaták porát, és ezzel együtt a lelki terheket, de valószínű, hogy fárasztó csaták nélkül is szívesen jártak fürdőbe, ahol kifinomult társadalmi életet éltek.

"E pihenő lomhálkodás, e bágyadozó fekvés, e fáradság s megújulás együtt, a röstségnek e gyönyöre, ez érzése a lankadásnak, mely múlik, és közelgése az erőnek, mely visszatér, ez valami kimondhatlanul kellemes érzés, s a török ha valahol, itt adja át magát, kávészörpölés, dohányillat és serbet-iddogálás közt, amaz érzéki boldogságnak, mi nem egyéb, mint boldog merengés a puha nyugalom álom-ölében." - Ezt írja Szemere Bertalan, a Szabadságharc második miniszterelnöke, aki 1849-ben ideiglenesen Konstantinápolyban keresett menedéket.

A törökök a meghódított európai népek piszkosságát gúnyolták leginkább, és hogy felemeljék a nyugati barbárokat, missziós tevékenységük részének tekintették új fürdők építését. (Az más kérdés, hogy a helyi hitetlenek nem nagyon látogathatták a keleti kultúra eme szentélyeit.) Csak Magyarországon tucatnyi fürdő épült. Budán legalább hat, Pécsett és Székesfehérvárott három, ezen kívül Gyulán, Szegeden, Szekszárdon, Bácsban, Becskereken, Hatvanban, Lippán és Egerben, egyes becslések szerint összesen 75 kiépített fürdő létesült a törökök hódoltság ideje alatt. Ez a szám persze elmaradt a birodalom fővárosához képest, Konstantinápolyban a 19. század közepén több mint 400 fürdő üzemelt. Ezek között voltak kizárólag nők, illetve kizárólag férfiak által látogatható intézmények, és voltak olyanok, amelyek a nap vagy a hét bizonyos szakában fogadtak női vendégeket, máskor férfiakat, egyszerre nőket és férfiakat soha.

Rudas gyógyfürdő

A hódoltság idején épült fürdők közül Magyarországon még ma is működik és vendégeket fogad Budapesten a Király fürdő, a Veli bej fürdő, a Rudas gyógyfürdő és a Rác fürdő, Egerben a Török fürdő. Ezek a fürdők  mind hőforrások mellé épültek, és gyakorlatilag a hódoltság ideje óta kisebb-nagyobb megszakításokkal, de folyamatosan működnek, és a szükséges felújítások ellenére az épületek és a belső medenceterek hűen tükrözik a hagyományos török fürdőépületek jellegzetességeit. 

A törökfürdőbe látogató először egy hűvösnek mondott, de valójában forró helyiségben kezdte a regenerálódást. Ez a szauna török változata: az alulról fűtött és nedves padlóról könnyű gőz száll fel, ami meleg ugyan, de nem olyan sűrű és fojtogató, mint az orosz fürdőben. Tíz perc után a vendég lemosdik, majd átmegy egy hűvösebb terembe, ahol szőrkefével letisztogatják a bőrét, ez után jöhet a mártózás a melegebb vagy hűvösebb vizű medencék valamelyikében, esetleg újabb izzasztás, majd tiszta törölközőkbe bugyolálva némi heverészés és elmélkedés a világ mulandóságáról.

Török Fürdő, Eger Kép forrása

Források:

http://www.budapestgyogyfurdoi.hu/

https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%B6r%C3%B6kf%C3%BCrd%C5%91

Hajlamosak vagyunk sötét középkorról beszélni, pedig a középkor egy színes, ellentmondásokkal és rejtélyekkel teli kor volt, amikor az emberi gondolkodás állandó változása rányomta a bélyegét a civilizáció minden területére, így a fürdéshez, testkultúrához, egészséghez való viszonyunkra is. Ki gondolná, hogy a középkori ember gyakrabban fürdött, mint egy felvilágosodás korabeli uralkodó! 

Kép forrása

Szkíta szauna?

A Kárpát-medence jelentős része római uralom alatt állt a középkor hajnalán, ennek megfelelően a nagyvárosokban és a katonai táborokban a Birodalom szokásainak megfelelő fürdőkultúra volt divatban. A házak - különösen az előkelők villái - kőből épültek, fürdőhelyiséggel, padlófűtéssel és vízvezetékekkel rendelkeztek. A sztyeppei törzsek által lakott keleti országrészben sem volt ismeretlen a fürdés élvezete. A nomád életforma nem akadályozta meg eleinket abban, hogy gyakorta tisztálkodjanak. Nemezsátraikban felforrósított kövekre vizet locsolva gőzfürdőt vettek, testüket nyírfaággal csapkodták, sőt a tusoló őse is elterjedt volt a nomádoknál: felakaszott és csappal ellátott bőrtömlőből vizet csorgattak magukra, ezt csurgónak hívták. Az előkelőbbek bőrből készült hordozható kádakat vittek magukkal, amiben hosszan fürdőzhettek. A nomád fürdőkultúra a civilizált kelet-római birodalom berkeiben is gyökeret vert, Constantinus bizánci császár ceremóniás könyvében említi, hogy minden katonai tábor vezetője a császár számára köteles a szkíta fürdőt, vagyis a csergét a bőrkáddal együtt a hadjáratba magával vinni. Ibn Fadlan arab utazó leírta a Baskíriában élő szintén nomád bolgárok fürdési szokásait, miszerint a nők és a férfiak közös medencében meztelenül fürödtek.

A letelepedett életformával együtt természetesen megváltozott a fürdőkultúra is, de a tisztaságra való igény folyamatosan megmaradt a magyar néplélekben. A víz mindig is a tisztaság és az egészség szinonimája maradt.

Albrecht Dürer: A fürdőház Kép forrása

Hőforrások tisztelete

A középkorban az egyik leggyakoribb betegség a köszvény volt, melynek kínjait a hőforrások vizével sikerrel enyhítették. A melegvizű források környékén élénk fürdőélet zajlott. Budán eleinte a felhévízek (északi Dunapart), majd később az alhévízek (déli Dunapart) környékén fürdők létesültek már a XIII. században, amik a tisztálkodás mellett a gyógyítás helyei voltak. A fürdős külön mesterség volt, céhekbe tömörültek a fürdősök, a fürdős inasoknak vizsgázniuk kellett, így lettek fürdős legények, akik ötévnyi vándorúton sajátították el a mesterség titkait, mígnem maguk is mesterré váltak. Később a megszálló törökök kétségtelenül sokat hozzátettek a helyi fürdőkultúrához, ám az is tény, hogy gazdag meglévő szokásokat és infrastrukturát találtak hazánkban.

Az egyház fürdéshez való viszonya nem volt egyértelmű. Tény, hogy Szent Jeromos, a bibliafordító kárhoztatja a gyakori fürdést, ám más egyházi méltóságok, mint pl. Szent Benedek viszont egyenesen kötelezővé tette kolostoraiban, és a regula része volt a rendszeres fürdés, sőt a klastromok fürdőhelyiségeit a polgári lakosság is használhatta. A fordulat a XIV. században következett be, amikor a városi lakosság létszámának drasztikus növekedése, és a tiszta ivóvíz hiánya súlyos járványokat hozott. A nagy pestisjárványban az 1300-as évek közepén az európai népesség legalább fele odaveszett, és a járvány terjedésében fontos szerep jutott a nyilvános fürdőknek is.

Kép forrása

A nyilvános fürdők alkonya

Egyik napról a másikra bezárták a fürdőket, és az európai ember fürdéshez való viszonya radikálisan megváltozott. A helyzet vidéken, a paraszti életformában élők között maradt a régi, de a városi és az arisztokrata ember egyre ritkábban fürdött. A paraszti fürdőhelyeket vidám nyüzsgés jellemezte, míg a főúri kastélyokban ismeretlen fogalommá lett a fürdőszoba. A reformáció alatt a protestáns és katolikus hitszónokok egyedül abban értettek egyet, hogy a fürdés egészségtelen. A pestis mellett a szifilisz terjesztésével is a fürdőket vádolták, noha állítólag csak alaptalan szóbeszéd volt, hogy a középkori fürdőélet együtt járt a prostitúcióval.  A mélypont a XVII-XVIII. század volt. Ekkor az európai ember szinte soha nem fürdött, a legrosszabb higiéniás viszonyok a városokban uralkodtak. Egyedül ott nem süllyedt barbárságba a városi élet, ahol sikerült megoldani a bőséges és megbízható ivóvíz utánpótlást. Magyarországon a Felvidék városai élenjártak a vezetékes ivóvíz megteremtésében. Eleinte bekátrányozott fatörzsekben vezettek tiszta ivóvizet a hegyi forrásoktól a városokba, ha nem akartak szennyezett vizű ásott kutakból inni. Később ólomból öntött csöveket használtak erre a célra. Végül a vezetékes ivóvíz széleskörű elterjedésével és a modern orvostudomány felfedezései nyomán újra meghonosodott a középkor felvilágosult fürdőkultúrája…

A legtöbb gyógyfürdőben találhatunk masszázsrészleget is, ahol a legkülönfélébb típusú masszázskezelésekben részesülhetnek a vendégek. Valóban nagyon széles a masszázstípusok palettája, ez elbizonytalaníthatja azokat, akik nem ismerik ki magukat ezen szolgáltatások útvesztőjében. 

 Az érintés már önmagában is gyógyít. Klinikai vizsgálatok igazolják, hogy a rendszeres testi érintés hatására oldódik a stressz, nem alakul ki depresszió, erősödik az immunrendszer, jobban gyógyul a beteg, az egészséges ember pedig kisebb eséllyel betegszik meg, és jobban alszik. Szomorú dolog úgy élni, hogy az embert soha senki nem érinti meg. Napjaink civilizált életformája sajnos elzárja egymástól az embereket, gyakran fiatalok is híján vannak az érintésnek, de az idősek különösen. Nem szégyen, sokkal inkább létszükséglet pótolni az érintésre irányuló vágyainkat. Ebben segíthet minket a hivatásos masszőr, aki nem egyszerűen csak az érintést biztosítja a számunkra, de szakértelme jóvoltából gyógyító folyamatokat indíthat el testünkben, lelkünkben egyaránt. 

Története

A masszázs világszerte évezredek óta ismert gyógyító eljárás, különösen erős szálakkal kötődik a távol-keleti természetgyógyászati eljárásokhoz, mint pl. az indiai  ájurvéda, de létezik japán masszázsforma is (shiatzu), valamint thái masszázs és balinéz masszázs is. Európában először Pehr Henrik Ling svéd vívómester (1776–1839) rendszerezte a masszázs fogásait, és tornagyakorlatokkal kombinálta. Foglalkozott a masszázs fiziológiai hatásaival is. Ling Stockholmban 1813-ban megalapította a központi Gyógytorna és Masszázsintézetet, ezt a masszázsformát azóta is svédmasszázsnak vagy klasszikus masszázsnak hívjuk. Különböző ágazatai mozgásszervi panaszokra, neurológiai problémákra, illetve számos más betegségre alkalmazhatók, de a svédmasszázsból fejlődött ki a napjainkban egyre elterjedtebb irodai masszázs is.

Típusok

A masszázstípusok valódi labirintust alkotnak, lehetetlen lenne felsorolni valamennyi ágazatot egyesével. A kezeléseket nagyon sokféle szempont szerint lehet típusokba rendezni. Szempont lehet az, hogy fekvő vagy ülő masszázsról van-e szó. Másik szempont, hogy ruhán keresztül masszíroznak-e minket, vagy ruha nélkül kell a masszázságyra feküdni. Fontos szempont, hogy milyen mélységig hatol a mechanikus erő, amit a masszőr kifejt, hiszen vannak felszíni kezelések, ahol szinte csak a bőr regenerálása a cél, viszont irányulhat a masszázs a nyirokkeringés élénkítésére, vagy az izmok gyógyítására, lazítására is. Léteznek reflexológiai masszázsok, pl. talpmasszázs, ahol a testen található reflexpontok stimulálása révén más szervekre vagy élettani folyamatokra lehet hatást gyakorolni. Ez részben diagnosztikai eljárás is, és nem biztos, hogy kellemes. Szempont még, hogy a masszőr használ-e valamilyen segédeszközt: lávakő, kavicsok, kefe, összetekert törölköző, vízsugár? Sok masszázskezelés kiegészül azzal, hogy gyógynövénykivonatokat tartalmazó krémeket, illóolajokat masszíroznak a bőrbe, ezzel egészítve ki a hatásmechanizmust.

A keleti masszázstípusok rendelkeznek egy érdekes vonatkozással is: míg a nyugati masszőr általában egy kezelési programot hajt végre, addig a keleti masszőr megpróbál ráhangolódni a páciens rezdüléseire, és improvizál a helyzetnek megfelelően, kicsit hasonlít ez a keleti zene és a nyugati zene közti különbségre.

Hogyan válasszunk?

Ebben a színes kavalkádban nagyon nehéz a tudatos választás, de nem úszhatjuk meg, döntenünk kell!

Az első és legfontosabb kérdés természetesen az, hogy mi a kezelés célja: stresszoldás, bőrregenerálás, általános energetizálás, esetleg sportsérülés vagy valamilyen más mozgásszervi betegség gyógyítása, vagy tartásjavítás?

Ha ezt tisztáztuk, utána már könnyebb dolgunk van, hiszen kicsit az ízlésünk, habitusunk szubjektív szempontjai is szerepet kaphatnak: mennyi időt és pénzt szánunk a kezelésekre, mennyire hiszünk a keleti filozófiákban vagy inkább a nyugati orvostudomány meglátásait tartjuk mérvadónak. Feszélyez-e minket a meztelenség, vagy inkább egy gyors irodai masszázsra van igényünk?

Végül, de nem utolsó sorban gondoljuk végig, hogy van-e valamilyen ellenjavallat az adott masszázstípussal kapcsolatban! Általában nem szabad masszírozni azt, aki lázas, vagy valamilyen fertőző betegségben szenved, csontritkulása van, vérzékeny vagy éppen menszesze van, magas vérnyomással küzd, műtét után lábadozik vagy más nyílt sebe van, esetleg visszérproblémái vannak. Ezeken kívül még számos helyzet van, amikor nem javallott a masszázskezelések igénybevétele. A legbiztosabb, ha orvossal konzultálunk, de a képzett masszőr is tudja, hogy milyen kezelés kinek való, és kinek nem. 

Forrás: 

http://www.budapestgyogyfurdoi.hu