Mi, magyarok ambivalens érzelmeket táplálunk a török kultúra irányában, hiszen legádázabb történelmi ellenfeleink voltak a törökök sok évszázadon át, ugyanakkor szabadságharcosaink gyakran menekültek török földre, és érezték magukat otthonosan Keleten. A magyarországi törökfürdők megítélésében nem érvényesül a fenti ambivalencia, hiszen egyértelműen büszkék vagyunk arra, hogy az Oszmán Birodalom által meghódított területeken épült törökfürdők közül a legtöbb Budán maradt meg eredeti vagy részben eredeti állapotában.
A muszlim hitű törökök világhódító törekvéseik közepette sem feledkeztek meg az élet kényelmes oldaláról, és bölcsen mindezt vallási kötelezettségként fogták fel. Az iszlám ugyanis előírja a rituális mosdást minden ima előtt, és az alaposabb fürdőzést némely kevésbé tiszta cselekedetek után. Bizonyos, hogy a középkori török hódítók számára megnyugtató érzés volt lemosni a csaták porát, és ezzel együtt a lelki terheket, de valószínű, hogy fárasztó csaták nélkül is szívesen jártak fürdőbe, ahol kifinomult társadalmi életet éltek.
"E pihenő lomhálkodás, e bágyadozó fekvés, e fáradság s megújulás együtt, a röstségnek e gyönyöre, ez érzése a lankadásnak, mely múlik, és közelgése az erőnek, mely visszatér, ez valami kimondhatlanul kellemes érzés, s a török ha valahol, itt adja át magát, kávészörpölés, dohányillat és serbet-iddogálás közt, amaz érzéki boldogságnak, mi nem egyéb, mint boldog merengés a puha nyugalom álom-ölében." - Ezt írja Szemere Bertalan, a Szabadságharc második miniszterelnöke, aki 1849-ben ideiglenesen Konstantinápolyban keresett menedéket.
A törökök a meghódított európai népek piszkosságát gúnyolták leginkább, és hogy felemeljék a nyugati barbárokat, missziós tevékenységük részének tekintették új fürdők építését. (Az más kérdés, hogy a helyi hitetlenek nem nagyon látogathatták a keleti kultúra eme szentélyeit.) Csak Magyarországon tucatnyi fürdő épült. Budán legalább hat, Pécsett és Székesfehérvárott három, ezen kívül Gyulán, Szegeden, Szekszárdon, Bácsban, Becskereken, Hatvanban, Lippán és Egerben, egyes becslések szerint összesen 75 kiépített fürdő létesült a törökök hódoltság ideje alatt. Ez a szám persze elmaradt a birodalom fővárosához képest, Konstantinápolyban a 19. század közepén több mint 400 fürdő üzemelt. Ezek között voltak kizárólag nők, illetve kizárólag férfiak által látogatható intézmények, és voltak olyanok, amelyek a nap vagy a hét bizonyos szakában fogadtak női vendégeket, máskor férfiakat, egyszerre nőket és férfiakat soha.
A hódoltság idején épült fürdők közül Magyarországon még ma is működik és vendégeket fogad Budapesten a Király fürdő, a Veli bej fürdő, a Rudas gyógyfürdő és a Rác fürdő, Egerben a Török fürdő. Ezek a fürdők mind hőforrások mellé épültek, és gyakorlatilag a hódoltság ideje óta kisebb-nagyobb megszakításokkal, de folyamatosan működnek, és a szükséges felújítások ellenére az épületek és a belső medenceterek hűen tükrözik a hagyományos török fürdőépületek jellegzetességeit.
A törökfürdőbe látogató először egy hűvösnek mondott, de valójában forró helyiségben kezdte a regenerálódást. Ez a szauna török változata: az alulról fűtött és nedves padlóról könnyű gőz száll fel, ami meleg ugyan, de nem olyan sűrű és fojtogató, mint az orosz fürdőben. Tíz perc után a vendég lemosdik, majd átmegy egy hűvösebb terembe, ahol szőrkefével letisztogatják a bőrét, ez után jöhet a mártózás a melegebb vagy hűvösebb vizű medencék valamelyikében, esetleg újabb izzasztás, majd tiszta törölközőkbe bugyolálva némi heverészés és elmélkedés a világ mulandóságáról.
Török Fürdő, Eger Kép forrása
Források:
http://www.budapestgyogyfurdoi.hu/
https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%B6r%C3%B6kf%C3%BCrd%C5%91
