Fürdőmánia

Fürdőmánia

Fürdőzés a Boldog Békeidőkben

2021. szeptember 14. - fürdőmánia

            A boldog békeidőknek nevezett fél évszázad alatt nagy változásokon ment keresztül a város, ezzel együtt a lakosság szabadidős tevékenységei is megváltoztak, és felvirágzott Budapest fürdőkultúrája.

Ebben az időszakban fürdőzés alatt nem csupán tisztálkodást, felfrissülést, testedzést, gyógyulást, hanem a szabadidő kellemes eltöltését, pihenést, szórakozást és nyaralást is értettek. Habár a legtöbb mai napig működő budapesti strand és gyógyfürdő a boldog békeidők után jött létre, mégis fontos megemlíteni, hogy ez az időszak milyen hatással volt az utána kialakult és azóta is virágzó fürdőkultúrára. A török megszállásból fennmaradt fürdők használata mellett a dualizmus korában több fürdő is létrejött, amelyek azonban a 19. század közepére nagyjából megszűntek, de ennek ellenére elindították a város fürdőéletének fellendülését.

1867-ben a technikai haladásnak volt köszönhető a Zsigmondy Vilmos által fúrt I. margitszigeti kút, mely Budapest első melegvízű artézi kútja lett. Ezt követte a Városligetben, a mai Hősök tere alatt található I. számú kút kifúrása, melynek munkálatait 1868-ban kezdték meg és 1878-ban fejezték be. Számos fürdő megújult és újjáépült, így a Császár-, majd később a Lukács-fürdő is. Megépült a margitszigeti Szent Margit Gyógyfürdő, elkészült a Rudas-fürdő uszodája. 1891-ben megalakult az Országos Balneológiai Egyesület. 1913-ban átadták a Széchenyi Gyógyfürdőt.

Az infrastruktúrán és a gyógyvízforrásokon kívül politikai és kulturális alapja is volt ennek a fejlődésnek. A monarchia uralkodói intézkedései, az arisztokrácia utazási szokásait elsajátító polgárság és a természeti környezet iránti megváltozott szemlélet is hozzájárult. A legmagasabb körök fürdőpártolása, az uralkodócsalád és az arisztokrácia jelenléte a szabadidő eltöltésének divatos fejezetét nyitotta meg a társadalom szélesebb rétegei számára. A kor társadalmi rétegződésének megfelelően különültek el az arisztokráciának, a polgárságnak és a szegényebb közembereknek szánt fürdők. Egyértelmű, hogy ezt a polgárosodás idézte elő, az egyre tehetősebb és műveltebb polgárság virágoztatta fel a Monarchia számos fürdőhelyét.

Ekkoriban elsődleges szempont a gyógyulás volt, a szórakozás csak másodlagos. Ezidőtájt épültek ki a magyar fürdőkben a szállodák és a fürdőberendezések is, amelyek lehetővé tették a hosszabb ideig tartó fürdőkúrát, valamint a jobb ellátásról és orvosi kezelésről is gondoskodtak. Maga a fürdőzés gyakran privát kádakban folyt. Egy-egy fürdőhelyen több magánfülke várta a tehetősebb vendégeket, ahol a mai megszokott fürdőszobához hasonló helyiségben élvezhették a meleg vagy éppen langyos víz hatásait. A fürdőhelyeken kialakult a gyógykezelés gyakorlata és divatja, elterjedt a napfény- és levegőkúra, valamint az ivókúrák is nagyobb teret kaptak. A természettudományos gondolkodás, a kémia, a geológia és az orvostudomány nagyléptékű fejlődésének segítségével Than Károly kémiatanár elméletei, Zsigmondy Vilmos artézi kútfúrása, Chyzer Kornél és Boleman István balneológiai munkássága nagyban elősegítették az innovációt a fürdőzés terén.

Persze a fürdőélet nem csak ebből állt, a vendégek ismerkedtek, tekéztek, biliárdoztak, egyleteket hoztak létre, amiknek keretén belül bálokat, koncerteket és kirándulásokat szerveztek. A füredi Anna-bál is egy ilyen fürdőegyleti hagyomány. A fürdőélet emellett elképzelhetetlen lett volna zenepavilon nélkül. Zene szólt a reggeli ivókúra alatt és a délutáni korzó idején. Esténként hangversenyek, hétvégeken zenés-táncos alkalmak szórakoztatták a fürdőzőket.

Az időszak jelentősebb fürdői között szerepel Rumbach Sebestyén fürdője a Városerdőcskénél, a Scheibel József által alapított fürdő a Kiskereszt (ma Kazinczy) utcában, a Hungária Fürdő (a mai Continental Hotel alapja), a mai Szent Imre Kórház helyén álló Erzsébet Fürdő és a Diana (korábbi nevén Duna) fürdő, ám ezek a század végére sokat veszítettek a népszerűségükből, mivel a közép- és felsőosztály lakásaiban ekkorra általánossá kezdett válni a fürdőszoba, és ezek a fürdők nem gyógyvízzel működtek, így a meleg vizen felül nem biztosítottak semmilyen gyógyászati hatást.

Az erre a célra kialakított fürdők mellett ebben az időszakban a dunai fürdőzés is népszerű volt. Kabinokkal és szekrényekkel felszerelt, téglalap alakú, vízen úszó faépítményeket hoztak létre, a medence pedig maga a Duna volt. Gerendákból kialakított dunai uszodák és a folyóba lógatott fakosarakból álló Duna-fürdők várták a strandolni vágyókat a boldog békeidőkben. Ilyen strandok voltak Kammermayer Antal uszodája, a Nemzeti Uszoda, és a Depini testvérek úszó strandja a görögkeleti templom előtt, majd késöbb nyitottak a Szent Gellért rakparton, Óbudán a Nagyszombat utcánál, a pesti Dráva utcánál, a Kopaszi gátnál és a Parlament előtt is. Clark Ádám bevezetett egy biztonsági újítást is, aminek segítségével nagyjából két perc alatt ki tudták emelni a vízből az egész uszodát tartó kosárszerkezetet.

Elmondhatjuk tehát, hogy a boldog békeidőkben a fürdőzés és strandolás nagyobb jelentőséget kapott, mint valaha, és lehetővé tette, hogy Budapestet a mai napig fürdőparadicsomként ismerjék.

 

https://pestbuda.hu/cikk/20190608_bukovszki_peter_kiallitas_mutatja_be_a_budapesti_furdok_izgalmas_vilagat
https://pestbuda.hu/gallery/2021_DCS/j%C3%BAlius/1dd56048-1a54-4e39-9822-c4711c8c11a3.jpg
http://imaginebp.hu/wp-content/uploads/2017/06/Dunae%CC%81pi%CC%81te%CC%81szfo%CC%81rum.hu_1.jpg

 

süti beállítások módosítása