Az úszás az alapsportágak egyike, története alighanem az emberiség kezdetéig vezethető vissza. Nézzük, hogyan is vált a mai napig kedvelt sportággá és szabadidős tevékenységgé.

Az ősemberek halászat során rákényszerültek, hogy megtanuljanak a vízzel bánni, benne mozogni, azaz úszni. Ezért nem véletlen, hogy több ókori civilizáció (mezopotámiai, egyiptomi, kínai, indiai és görög) vízparton, folyók és tengerek mentén jött létre, így történelmük óhatatlanul összefonódott az életet adó vízzel.

A Római Birodalomban különösen nagy volt a fürdőzés kultusza. Az ókori rómaiak átvették, folytatták, sőt szinte a tökélyre fejlesztették a korábbi vizes szokásokat, hagyományokat. Érdekes módon annak ellenére, hogy egészségügyi, nevelési, harcászati szempontból is fontosnak tartották az úszást, nem szerepelt az ókori olimpiai játékok programjában. Bár a vízben nem versenyeztek a sportolók, a versenyeik fáradalmait itt pihenték ki. Míg a rómaiak hatalmas úszásra is alkalmas fürdőket létesítettek, a görögök inkább a természetes vizeket részesítették előnyben. Az ókori görögöknél az úszás a műveltség fokmérője volt. Aki nem tudott írni és úszni, az műveletlennek számított, emellett mind az athéni, mind a spártai nevelés fontos része volt.

A középkorban a megváltozott erkölcsi ideálok miatt az egyház a nyilvános fürdőzést, ezzel együtt az úszást is erkölcstelen, szemérmetlen cselekedetnek nyilvánította. Az úszással, fürdéssel kapcsolatos előítéletek, babonák hatására az úszás- és a fürdőkultúra fejlődése abbamaradt. Ebből kifolyólag a középkori Európában az emberek legnagyobb része nem tudott úszni, a vízbefulladásos balesetek az egyik leggyakoribb halálozási okok között szerepeltek, emiatt az úszás veszélyes tevékenységként volt elkönyvelve. Látva a bajt szerte Európában az uralkodók nemcsak a fürdőket, hanem a nyílt vizekben történő fürdőzést is megtiltották.

A reneszánsz korban a testkultúra fellendülése világszerte elvetette a középkor úszással szembeni előítéleteit. A reneszánsz ember felfedezte a test, a mozgás szépségét, visszatért az ókor testkulturális értékeihez, a rekreációs tevékenységek ösztönös és tudatos alkalmazása ismét elterjedt, teret hódított, és divatba jött a szabad vizekben való úszás, fürdés. Az úszásra már úgy tekintettek, mint a test edzésének egyik formájára, így a hadseregekben és az iskolákban is elkezdték az oktatását.

Hazánkban Mária Terézia iskolaügyi rendelkezésében, a Ratio Educationisban tiltotta be az úszást, majd egy 1786-os rendelet életbiztonsági okokból a Balatonban való fürdőzést is megtiltotta. Mivel a víz csábításának az emberek nem tudtak ellenállni, a rendeletet kevesen tartották be. A nyílt vizek tovább szedték áldozataikat, jelentősen megnőtt a vízbefulladások száma. A napóleoni háborúkban katasztrofálisan magas volt a monarchia katonáinak vízbefulladási aránya. Ez egy kissé felnyitotta az úszásellenes tábor szemét. Az 1810-es évek második felében favázas folyamuszodákat kezdtek építeni. A reformkor szerves részét képezték ezek a dunai folyamuszodák. Ezek, a Duna vizén úszó, gerendákra épült úszó faszerkezetek a rakpart díszeként több mint száz éven keresztül elégítették ki az úszás, fürdés után vágyakozók igényeit.

Az úszás már az 1896-ban Athénban rendezett első olimpiai játékok programjai között is szerepelt. Az úszók - ekkor még csak férfiak - négy versenyszámban versenyeztek. Az úszás első olimpiai aranyérmét a száz méteres gyorsúszásban diadalmaskodó Hajós Alfréd szerezte. A versenyúszás kialakulása a rekreációs céllal végzett úszásnak is kedvezett. Az emberek egyre gyakrabban jártak ki fürdőzni a szabadba. A 20. századra már civilizációs fejlődésünk hátrányainak ellensúlyozására, a fizikai inaktivitás, az egészségtelen életmód kompenzálására, a megnövekedett szabadidő hasznos eltöltése érdekében, vagy csak a pihenés, a felüdülés, a szórakozás miatt a ma emberének ismét vissza kell térnie az életet adó vízhez.

Az úszás tehát, mint sport és mint szabadidős tevékenység, szerves részét képezi az emberiség történelmének. A kezdetektől a mai napig elválaszthatatlanul össze van fonódva az emberi léttel.

Képek forrása:
https://oekastatic.orf.at/static/images/site/oeka/20120626/almasy_schwimmer.5070936.jpg
https://live.staticflickr.com/208/440818010_78fea50f04_b.jpg
https://media.istockphoto.com/photos/aerial-top-view-male-swimmer-swimming-in-swimming-pool-professional-picture-id1332857654?b=1&k=20&m=1332857654&s=170667a&w=0&h=WpW3--Gj2X2JByndgnhGuuCWvwNSpnJIKfa9BWfDIcI=