Strandjaink az emberi viselkedés izgalmas terepei. Ha nem is szorulunk annyira szűk helyre, mint a fókák vagy a pingvinek a maguk strandjain, mégis van valami hasonlatosság a két élethelyzet között. A territoriális - vagyis területvédő - viselkedés szép példáivá tudnak lenni a strandon néhány centiméterre egymás mellett napozó, szárítkozó, étkező családok. Milyen szabályokat érdemes betartani, hogy a fürdőzés valóban a felhőtlen kikapcsolódás ideje lehessen, és ne a bosszankodás, vitatkozás emlékeit vigyük haza?
Sokat változott a fürdőkultúra az elmúlt századokban, országról-országra is változik, és társadalmi rétegenként is nagyon változatos. Ami viszont nem változott, és mindig is meghatározta a strandok viselkedésmintáit, az a sajátos helyzet, hogy nagyon sok ember, nagyon közel egymáshoz, nagyon kevés öltözetben, nagyon jól szeretné érezni magát, visszatérni valami ősi, fesztelen, kötetlen állapotba. Könnyű lenne azt mondani, hogy egyetlen szabályt elegendő betartani: amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek, azt te se tedd a másikkal! Ha nem akarsz szotyihéjban, csikkekben gyalogolni, akkor ne dobáld el! Ha nem akarsz megbetegedni, akkor te is tisztálkodj strandolás előtt! Ha nem akarod, hogy a füledbe üvöltsenek, akkor te is légy csendes!
Sajnos ez nem ennyire egyszerű, mert nagyon különböző ingerküszöbbel rendelkezünk. Ami számomra természetes, az a másiknak ember számára vérlázító lehet. Ami engem megbotránkoztat, az neki maga az élet.
Meztelenség
A legvitatottabb viselkedésminták egyértelműen a meztelenséghez kötődnek. Mit és mikor szabad megmutatni? Szabad-e átöltözni az öltözőn kívül? Hiszen akkor csak egy pillanatra mutatjuk meg magunkat teljesen. Szabad-e kisgyereknek meztelenkedni? Hiszen ő még csak gyerek. Szabad-e a nőknek a felsőt ledobni? Hiszen a férfiaknak is szabad! Szabad-e a páromat fogdosni a medencében vagy a medence mellett? Hiszen szeretjük egymást, és végre felszabadultan lehetünk együtt, és intimebb együttlét nem történik - mégis megbotránkoztathat másokat. Szabad-e beállni a büfé előtt kígyózó sorba bikiniben, vagy illik magunkra tekerni egy törölközőt? Hiszen ez mégis már majdnem étterem. Kényes kérdés, hogy csak a tökéletesen esztétikus, kisportolt testalkatúak mutathatják-e meg egymásnak magukat? Egyáltalán illik-e megbámulni egymást? Erre az utóbbi kérdésre végre viszonylag egyértelmű a válasz: nem. Strandra nem azért járunk, hogy másokat megbámuljunk, még akkor sem, ha sokan azért járnak, hogy magukat megmutassák.
Úszómester
Szintén egyszerű lenne az élet, ha a strandon való viselkedés szabályairól csak annyit lehetne elmondani, hogy mindent be kell tartani, ami az uszodai házirendben szerepel. Egy házirend nem tud szabályozni minden emberi helyzetet, és nem is dolga. A házirend elsősorban a biztonsággal kapcsolatos játékszabályokat rögzíti, olyan viselkedésmintákat tilt, ami közvetlenül veszélyezteti a strandon tartózkodók egészségét: ne menjünk a medencébe mosdatlanul, betegen, nyílt sebbel, hogy ne vigyünk be fertőzéseket, ne ugráljunk a másik fejére, ne szemeteljünk, ne dohányozzunk, a csecsemőn legyen vízhatlan pelenka, bizonyos medencéknél úszósapka használata kötelező! Kevesen vannak, akik alaposan elolvassák a strandok házirendjét, de ha a különböző feliratokat, tiltó táblákat komolyan vesszük, már sokat tettünk a békés egymás mellett élés érdekében. Az abszolút alapszabály pedig a következő: az úszómesternek mindig igaza van! Ha ő szól, hogy viselkedjünk rendesen, akkor szót kell fogadni!
És ha már házirend. Előfordulhat, hogy fürdőnként változnak a házirend előírásai, így amit szabad az egyik helyen, nem szabad a másikon. Van, ahol pl. a hangosbemondón keresztül tájékoztatnak arról, hogy még a kisgyermekek sem lehetnek meztelenek, míg más helyeken ezt nem tiltja a fürdő szabályzata.
Közelség
A strandolás során a legtöbb feszültség nem annyira a másik meztelenségéből adódik, hiszen annak néha még örülünk is, nem is a mosdatlanságból, hiszen az immunrendszerünk sok mindent elbír, hanem az összezártság érzéséből, abból, hogy nagyon közel kerülünk idegen emberekhez, és nehezen viseljük az ő megnyilvánulásaikat. Különös rítus, ahogy a strandra érkezők helyet keresnek maguknak: ne túl távol a medencétől, mert akkor nem látni rá a gyerekre, ne túl közel, mert akkor mindenki rajtad keresztül fog futkosni, és kevés a hely.
Népes családok kénytelenek törölközőiket arasznyi távolságban elhelyezni egymástól, elviselni, ahogy a másik család beszélget, zenét hallgat, rajtad keresztül szalad, rád csöpögteti a vizet magáról, miközben te olvasnál vagy szunyókálnál. Ha nem a placcodon vagy, hanem a vízben, vagy a vízparton, ott is hangoskodás, fröcskölés, neked pattan a labda, neked úsznak. Nyilván kell egyfajta tolerancia és bölcsesség ahhoz, hogy ne csak bosszankodni járjunk a strandra, és kell egyfajta jólneveltség, hogy a strand ne váljon egy szocreál szatírává! Aki nem bírja a tömeget, keressen egy nyugodtabb zugot a medencéktől távol, vagy menjen egy elhagyatott vízpartra nyaralni! Mindenesetre nem lehetetlen megtalálni az arany középutat odafigyelés és felszabadultság között, és felhőtlenül szórakozva, másokat tisztelve élvezni a városi nyaralások üde színfoltját jelentő strandolást.
