A boldog békeidőknek nevezett fél évszázad alatt nagy változásokon ment keresztül a város, ezzel együtt a lakosság szabadidős tevékenységei is megváltoztak, és felvirágzott Budapest fürdőkultúrája.

Ebben az időszakban fürdőzés alatt nem csupán tisztálkodást, felfrissülést, testedzést, gyógyulást, hanem a szabadidő kellemes eltöltését, pihenést, szórakozást és nyaralást is értettek. Habár a legtöbb mai napig működő budapesti strand és gyógyfürdő a boldog békeidők után jött létre, mégis fontos megemlíteni, hogy ez az időszak milyen hatással volt az utána kialakult és azóta is virágzó fürdőkultúrára. A török megszállásból fennmaradt fürdők használata mellett a dualizmus korában több fürdő is létrejött, amelyek azonban a 19. század közepére nagyjából megszűntek, de ennek ellenére elindították a város fürdőéletének fellendülését.

1867-ben a technikai haladásnak volt köszönhető a Zsigmondy Vilmos által fúrt I. margitszigeti kút, mely Budapest első melegvízű artézi kútja lett. Ezt követte a Városligetben, a mai Hősök tere alatt található I. számú kút kifúrása, melynek munkálatait 1868-ban kezdték meg és 1878-ban fejezték be. Számos fürdő megújult és újjáépült, így a Császár-, majd később a Lukács-fürdő is. Megépült a margitszigeti Szent Margit Gyógyfürdő, elkészült a Rudas-fürdő uszodája. 1891-ben megalakult az Országos Balneológiai Egyesület. 1913-ban átadták a Széchenyi Gyógyfürdőt.

Az infrastruktúrán és a gyógyvízforrásokon kívül politikai és kulturális alapja is volt ennek a fejlődésnek. A monarchia uralkodói intézkedései, az arisztokrácia utazási szokásait elsajátító polgárság és a természeti környezet iránti megváltozott szemlélet is hozzájárult. A legmagasabb körök fürdőpártolása, az uralkodócsalád és az arisztokrácia jelenléte a szabadidő eltöltésének divatos fejezetét nyitotta meg a társadalom szélesebb rétegei számára. A kor társadalmi rétegződésének megfelelően különültek el az arisztokráciának, a polgárságnak és a szegényebb közembereknek szánt fürdők. Egyértelmű, hogy ezt a polgárosodás idézte elő, az egyre tehetősebb és műveltebb polgárság virágoztatta fel a Monarchia számos fürdőhelyét.

Ekkoriban elsődleges szempont a gyógyulás volt, a szórakozás csak másodlagos. Ezidőtájt épültek ki a magyar fürdőkben a szállodák és a fürdőberendezések is, amelyek lehetővé tették a hosszabb ideig tartó fürdőkúrát, valamint a jobb ellátásról és orvosi kezelésről is gondoskodtak. Maga a fürdőzés gyakran privát kádakban folyt. Egy-egy fürdőhelyen több magánfülke várta a tehetősebb vendégeket, ahol a mai megszokott fürdőszobához hasonló helyiségben élvezhették a meleg vagy éppen langyos víz hatásait. A fürdőhelyeken kialakult a gyógykezelés gyakorlata és divatja, elterjedt a napfény- és levegőkúra, valamint az ivókúrák is nagyobb teret kaptak. A természettudományos gondolkodás, a kémia, a geológia és az orvostudomány nagyléptékű fejlődésének segítségével Than Károly kémiatanár elméletei, Zsigmondy Vilmos artézi kútfúrása, Chyzer Kornél és Boleman István balneológiai munkássága nagyban elősegítették az innovációt a fürdőzés terén.